Az összetartozás érzése: Megmenteni egy nem létező hidat?

Nem messze innen, Sátoraljaújhelyen épült meg egy európai színvonalú technikai csoda: a két hegycsúcs között feszülő „Összetartozás hídja“. Lényegében egy modernebb Lengőhíd, csak nagyban. A Latorcán átívelő kötélhíd sem jöhetett volna létre, és főleg nem maradhatott volna fenn ennyi ideig az összetartozás érzése nélkül. Vasutasok és nem vasutasok, önkéntes természetbarátok és mások építették és tartják karban máig. Csak úgy, szabadidejükben. Alábbi interjúnkban Jakab Pétert, Szirénfalva polgármesterét kérdeztük a szirénfalvai Lengőhíd felújításáról.

Mielőtt bármilyen információcserére kerülne sor az egyre népszerűbb szirénfalvai (Ptruksa) kötélhíd felújításáról, Jakab Péter polgármester figyelmeztet: 

– A híd neve, amit mostanában hivatalosan is használunk, Lengőhíd. A hossza meg pontosan 79 méter, épp ma mértem le.

Tehát nem Lengős-híd, nem Lógós-híd… és a hossza nem hatvan méter, sem hetvennyolc, sem százöt, ahogy egyes forrásokban szerepel. 

– A helyi szóhasználatban sokféle változat létezik, de szükséges, hogy legyen egy egységes, hivatalos elnevezés és ez a Lengőhíd. Az a százöt méter első ránézésre is enyhe túlzás, a többi, az csak pontatlanság. 

A híd a hatvanas évek végétől áll a helyén, s azóta szinte folyamatosan „üzemel“. Ez több, mint fél század, tehát valamilyen karbantartásra mindig szükség volt. 

– Az aktuális javításokat a falu lakosai, önkéntesek folyamatosan végezték. Mivel semmilyen tervrajz, sem egyéb okirat nem maradt fenn, ez a híd hivatalosan nem is létezik. Ez annyiban baj, hogy a falu költségvetéséből nem fordíthatunk rá pénzt. 

És mi az, amit a falu polgárai önerőből is meg tudnak oldani? Egyáltalán: mi szükséges ahhoz, hogy a híd folyamatosan működjön? 

– A járódeszkák pótlása szükség szerint zajlik. Az anyag még fenyőfából sem olcsó, ezért úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Most is van itt, a községházán bontásból származó faanyag, ezt is felhasználjuk.  Elég sok elrozsdásodott, elszakad dróthuzalt is kicseréltünk az utóbbi időben, ezek a híd drótkötél- korlátját merevítik függőlegesen. Hosszabb távon  egy nagyobb felújítás lenne a jó megoldás, e célból hoztuk létre a „Szirén Polgári Társulást“. 

Úgy mégis, nagyságrendileg mennyi pénzbe kerülne egy komplex felújítás? 

– Hát… ebben a mai gazdasági helyzetben… másfél méter hosszú, öt centi vastag, tizenöt centi széles deszkák, keményfából… ez már magában jó néhány ezer euró. A híd szerkezetének konzerválása… na, erről egyelőre ne is beszéljünk. A társulás már működik, reméljük a legjobbakat. Egyébként nemcsak pénzadományoknak, de egyéb segítségnek is nagyon örülnénk. 

Sok víz lefolyt már a Latorcán 1968, a híd építésének éve óta. Eredetileg nem is mostani helyén állt, hanem az eredeti, szabályozás előtti meder fölött, amely ma már holtág. A magassága is csak szerény három méter volt a mostani héttel szemben, ezért a tavaszi- őszi áradások gyakran megtépázták. A tiszacsernyői átrakodó állomás már működott, majd minden családban volt vasutas, akik többnyire tizenkét órás műszakra (reggeli vagy esti“sichtára“ jártak). Azokban az időkben egy faluban alig egy-két autó volt. Maradt a busz, ami először bement Nagykaposra, aztán Királyhelmecre és csak úgy Tiszacsernyőbe. Ez azért oda vissza már gyenge száz kilométer, úgyhogy aki reggel hatra ment, annak legalább négy órakor kelnie kellett, és ha este hatkor megint felszállt a buszra, jobb esetben nyolcra ért csak haza. A hídon keresztül még a legkisebb motorkerékpáron is csak negyedóra az út, sőt még biciklivel is esetleg félóra. (Visszafelé talán több, akkor még sok vasutaskocsma működött.)

A Lengőhíd létezéséről a környékbelieken kívül úgy húsz évvel ezelőtt szinte senkinek sem volt tudomása. Kinyílt a világ, megjött az internet. Ma már minden valamirevaló hírportálon megjelent, rendszeresen érkeznek turisták Csehországból, Magyarországról, Ukrajnából. (Bár ez utóbbi országban a háború miatt egészen más jellegű turizmus jött divatba.)  Csendes, érintetlen, többnyire elhagyatott ártéri erdők közepén áll, az ide vezető út már magában egy élmény. A látogató hitetlenkedve méregeti a szó szerint levegőben lógó konstrukciót: mi tartja egyáltalán? Hogy maradhatott fenn ennyi ideig? Közelebbről látszik, hogy a két férficsukló vastagságú kötelet, amin tulajdonképpen a híd összes többi alkatrésze „lóg“, autogénnnel durván méretre vágott, összehegesztett, betonba ágyazott síndarabok tartják. (Ez biztos a vasútról van.) A köteleken, a betonon, a síneken és a deszkákon kívül semmi egyébből nem áll. Ja: a végébe beépítettek néhány méretes feszítőcsavart, amit eredetileg biztosan nem erre a célra gyártottak. (Gyanúnk szerint a vasúton teljesíthettek szolgálatot.)

Messziről nézve: játékszer. Közelebbről: zseniálisan egyszerű, az éppen olcsón vagy ingyen beszerezhető nyersanyagokból épült robusztus konstrukció. Akárki volt a megálmodója, szemmel láthatóan a lehető legkisebb energia- , idő-  és nyersanyag ráfordításával, azaz a legegyszerűbben oldott meg egy adott problémát. És az elmúlt majd hatvan év a tanúja, hogy ráadásul időt állóan is. Ugyanazt érezzük, ha valami rendesebb építménnyel – piramisok, Eiffel- torony, Kínai Nagy Fal, stb.-  találkozunk: hogy csinálták meg?

Nem messze innen, Sátoraljaújhelyen épült meg egy európai színvonalú technikai csoda: a két hegycsúcs között feszülő „Összetartozás hídja“. Lényegében egy modernebb Lengőhíd, csak nagyban. A Latorcán átívelő kötélhíd sem jöhetett volna létre, és főleg nem maradhatott volna fenn ennyi ideig az összetartozás érzése nélkül. Vasutasok és nem vasutasok, önkéntes természetbarátok és mások építették és tartják karban máig. Csak úgy, szabadidejükben.

Aki szeretne hozzájárulni a Lengőhíd felújításához, kérjük, ajándékozza adója 2%-át a SZIRÉN o.z. társulásnak, esetleg utalhat tetszés szerinti összeget a társulat számlájára.

SZIRÉN o.z.

Ptrukša č. 170, 076 77,

IČO: 31 956 718,

Číslo účtu: SK37 0900 0000 0052 2565 4438

Tóth Ferenc

Nyitókép: Tóth Ferenc