Nyitókép: Körkép.sk
Mottó: „Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!““ – Babits Mihály
Az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezett Rimaszombat magyarsága. Félő volt, hogy a szeszélyes időjárás elijeszti az emlékezni vágyókat, de szép számban jöttek el idén is. Rimaszombatban még számít a hagyomány. A rendezvény a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete szervezésében zajlott, Polgári Mária moderálása mellett. Petőfi-idézetekkel közreműködött a détéri Csank Máté és a Blaha Lujza Vegyeskórus.
Az ünnepi beszédre ezúttal B. Kovács Istvánt kérték fel a rendezők. Aktuális, szuggesztív ünnepi beszéde nagy figyelmet váltott ki a hallgatóságából, megérdemli, hogy tartalmát megismerjék az olvasóink is.
A megnyitójában kiemelte, hosszas vívódás után végül két okból vállalta el a megtisztelő feladatot. Az egyik, hogy örökölt és vállalt közössége iránti felelőssége alól nem bújhat ki, ez a felelősség ugyanis egy életre szól. Másik okként a Petőfi-szobrot említette, amelyhez elmondása szerint sok köze van.
„Annak idején én voltam a szoborállítás kezdeményezője, s engem ért a megtiszteltetés, hogy az avatóbeszédet megtarthattam. Itt állok hát, másként nem tehetek“
– hangsúlyozta.
Kiemelte, hogy a szoboravatás a város legújabb kori történetének talán legnagyobb hatású társadalmi eseménye volt. 2004. május 29-én jó volt magyarnak lenni. Valódi közösség kovácsolódott össze a városban és környékén. Szinte mindenki úgy érezte, ez a szobor az övé is. Szerinte a szoboravatás alkalmat kínált arra, hogy egy közösség felemelje a fejét. Az a közösség állt itt akkor emelt fővel, amely nem feledte, hogy mint magyart a 2. világháborút követően minden jogától megfosztották.
„Huszonegy esztendeje úgy éreztük, hogy a szoboravatás egy új, egy jobb kor nyitánya. Alig pár hónappal korábban léptünk be az Európai Unióba. Reménykedtünk, hogy az egységes Európa megteremti a nemzeti újraegyesítés feltételeit is. Nos, hát… nem ez történt. Gyógyír helyett folyamatosan szórja a sót sebeinkbe a brüsszeli elit“
– mondja a szónok, majd még borúsabban folytatja.
„Ki az, aki nem látja, hogy közösségünk, ha nincs is tán még széthullóban, mennyi jelét mutatja a hanyatlásnak. Fiataljaink jelentős része szanaszét a világban, egyre ritkább a magyar gyerekhang a városban, falvaink és városunk népességének átrétegződése lassan befejeződik. Az összetartozás érzésére hivatott alkalmak egyre csak gyérülnek“
– mondta.
A szobor alatt beszél az emlékezőknek arról is, hogy hiába várja Petőfi Sándor és Tompa Mihály, hogy barátjuk, Arany János szobra is harmadikként melléjük kerüljön, a szakmai köntösbe bujtatott magyarellenesség nem engedi.
„Ezzel kapcsolatban nem hallgathatok arról sem, hogy akiknek módjuk lett volna/lenne az ügy érdekében tenni, azok inkább hallgatnak. Csak csendesen jegyzem meg: a bizalom törékeny jószág.“
B. Kovács István mélyenszántó szavait a rimaszombati születésű Győri Dezső soraival zárta:
„Régi szent eszméid ekéje
Szánt-e még a mai ugaron?
S mely egykor nemzetet tüzelt föl,
serkent-e új vetést a földből
a márciusi fuvalom?“
Kívánom, hogy „serkentsen új vetést a márciusi fuvalom“!
A megemlékezés Rimaszombatban koszorúzással zárult.
A Körkép a szokásához híven megkérdezte a jelenlevőket, hogy tetszett nekik a műsor. Ezúttal az Öregcserkészek egy négytagú csoportját kérdeztük:
„Az idő talán kicsit mostoha volt, de ennek ellenére nagyon sokan eljöttek emlékezni. Hiába, Rimaszombatban még mindig sok magyar ember van. Nagyon tetszett az ünnepi beszéd, láttuk, hogy az emberek nagy figyelemmel hallgatták. De ezt a beszédet bizony hallgathatták is!“
– mondták lelkesen.
Gömörben nagyon sok helyen emlékeztek meg a forradalomról és szabadságharcról. A Körkép.sk részt vett az ünnepi megemlékezésen Egyházasbáston és Almágyban, amelyekről pár fotóval kedveskedünk az olvasóinknak. Mindkét helyen üde színfoltot jelentettek a gyerekek, akik fellépése megérdemelt tapsot váltott ki a jelenlévőkből.
Képek Egyházasbástból:
Az almágyi megemlékezés képei:
Mede Géza
Fotók: Mede Géza és Gecse Attila
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
