Brutális hiány van a világ második legfontosabb nyersanyagából – és a helyzet egyre romlik

Korunk egyik nagy illúziója, hogy  hétköznapinak hitt dolgok állandók, és örökké tartanak. Legyen szó társadalmi jogokról, berendezkedésről, szabályokról, amelyeken generációk nőttek fel. De ugyanez igaz a kézzelfogható, fizikai anyagok esetében is. Pár évtizede a víz nem jelentett problémát Dél-Szlovákia régiói számára. Ma az évek óta tartó aszályos időjárás egyre nagyobb kihívást jelent számunkra. A víz a világ legtöbbet használt természeti erőforrása, és bár hétköznapinak és magától értetődőnek tartjuk, azt hisszük, hogy korlátlanul áll rendelkezésünkre, valójában helyzete egyre törékenyebb – nem csak nálunk, globális szinten is. Létezik azonban egy másik nyersanyag, amely ugyanilyen hétköznapinak és kifogyhatatlannak tűnik. Átszövi életünk minden területét, az óvodától a családalapításon át az unokákig. Ott van mindenütt, az utakon, házakon, városokban, felhőkarcolókban. És amennyire hétköznapinak tűnik, annyira nagy hiány van belőle. Ez a természeti kincs a homok.

A homok, amelyet a legtöbben természetes, végtelennek tűnő erőforrásnak tekintenek, valójában a modern társadalmak egyik legfontosabb, mégis leginkább alábecsült nyersanyaga. A víz után a világ második legnagyobb mennyiségben használt természeti erőforrása. A globális gazdaság homokalapú: otthonaink, útjaink, üvegablakaink, sőt az okoseszközeink szilíciumlapkái is homokból készülnek. Ám miközben városaink nőnek, és az építőipar soha nem látott ütemben pörög, az egyik legfontosabb alapanyagunk vészesen fogy – a világ a homokválság szélére sodródott.

Építőkövek és városok: mire használjuk a homokot?

A világon évente mintegy 50 milliárd tonna homokot és kavicsot használunk fel. Ez az anyagmennyiség háromszorosa annak, amit a természet évente képes pótolni. Egy átlagos beton 75%-ban homokból és kavicsból áll, és a világ homokfogyasztásának 90%-át az építkezések viszik el. Ezen kívül üveggyártáshoz, elektronikai eszközökhöz (pl. chipek, napelemek), de még kozmetikumokhoz és víztisztítókhoz is nélkülözhetetlen.

A kínai és indiai városfejlesztések, a Perzsa-öböl mesterséges szigetei, valamint Szingapúr partvonalának feltöltése óriási mértékben növelte a keresletet. Szingapúr például területének 24%-át hozta létre importhomok segítségével, mesterséges partvonal kialakításával – és ez konfliktusokat okozott a környező országokkal, akik közül sokan ma már tiltják a homok kivitelét, mert Szingapúr felvásárlása az egekbe lökte a homok árát.

A sivatag sem elég: miért fogy a homok?

Nem minden homok egyforma. A sivatagi homok túlságosan gömbölyű és finomszemcsés, ezért nem tapad össze jól a betonban. A keresett nyersanyag a folyómedrekből, partokból és tengerfenékről származó éles, szemcsés homok. Ezek a készletek azonban kimerülőben vannak. A part menti kitermelés erodálja a strandokat, csökkenti a talajvízszintet, beengedi a sós vizet a mezőgazdasági területekre, és tönkreteszi a vízi ökoszisztémákat.

A túlzott kitermelés gyakran okoz közvetlen infrastrukturális károkat is: Indiában és Kínában több híd omlott már össze a homok bányászata miatt, és az erózió által okozott kár minden tonna kitermelt folyami homokra vetítve több dollárba kerül.

Árnyékban bányászott arany: a homokmaffia

A világ számos pontján a legálisan hozzáférhető homokforrások kimerülése után megjelentek az illegális bányászok, ún. homokmaffiák. Ezek gyakran fegyveres csoportok, akik korrupt hivatalnokokkal együttműködve bányásznak homokot védett területekről, nem ritkán éjjelente. A legsúlyosabb helyzet Indiában van: az országban az építőipari homok nagy része illegális forrásból származik. Aki szembeszáll velük – aktivista, újságíró, vagy helyi lakos –, gyakran fenyegetéseknek vagy akár gyilkosságnak van kitéve.

Illegális bányászat zajlik Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában is. Gambiában és Kenyában fegyveres összetűzésekhez vezetett a homokbányászat, míg Vietnamban néhány éven belül elfogyhat a kitermelhető homok, ha nem történik változás.

Mit jelent mindez a gazdaságra nézve?

A homokhiány elsőként az árakon érződik. Egyes indiai városokban a homok ára az elmúlt években többszörösére emelkedett. Ez drágítja az építkezéseket, emeli az ingatlanárakat, és fékezi az infrastrukturális fejlesztéseket. A lakhatás elérhetősége csökken, az ipari beruházások lassulnak, ami különösen a fejlődő országokat sújtja.

Geopolitikai konfliktusok is kialakulhatnak. Ahogyan a víz vagy az olaj esetében, úgy a homok is stratégiai jelentőségűvé vált: exportkorlátozások, diplomáciai viták, vagy akár kereskedelmi háborúk is kirobbanhatnak miatta.

Mit tehetünk?

A fenntartható homokhasználat elkerülhetetlenné vált – elméletben, legalábbis. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek a következő megoldásokat sürgetik:

• Jobb szabályozás és jogérvényesítés: Átlátható bányászati engedélyezés, a korrupció felszámolása, elektronikus nyilvántartás.
• Újrahasznosítás: Építési törmelékből kinyerhető homokfrakció használata új betonhoz.
• Alternatív anyagok: Zúzott kő, ércmaradék, ipari melléktermékek bevonása.
• Tudatos tervezés: A városok növekedésének optimalizálása homoktakarékos építési módokkal.
• Nemzetközi együttműködés: Egy globális adatbázis és nyomon követési rendszer kialakítása a homok kereskedelmi mozgásaira.
• Egyes országok már léptek. Szingapúr kísérletezik újrahasznosított üvegzúzalék alkalmazásával, Hollandia úttörő a partvédelmi homokhasználatban, Németország korlátozta a folyami kavics kitermelését.

Zárszó

A homok nem tűnik el egyik napról a másikra. De ha nem változtatunk, a jelenlegi építési boom hátterében már most elkezdett leperegni az a homokóra, amely nemcsak a környezet, hanem a gazdaság és a társadalom számára is vészjósló jövőt ígér.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: canva