Színház, fesztiválok, turisztika, történelem – A borsi kastély vonzereje

Borsi község, rebellis fejedelmünk szülőhelye, alig öt kilométerre terül el a sátoraljaújhelyi határátkelőhelytől. Légvonalban még kevesebbre, és ha a trianoni döntések nem szólnak közbe, e két település, Sátoraljaújhely természetes terjeszkedési irányát is figyelembe véve, valószínűleg már régóta egy város lenne.

A kastélyt magát Zeleméni Kamarás István tokaji várkapitány emelte a régi középkori vízivár helyén. A várárok maradványa, illetve, ma már inkább csak egy nádassal sűrün benőtt tavacska, még mindig látható. Pompás, otthonos kastéllyá Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György építtette át, így lett a magyarországi reneszánsz építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Rákóczi Ferenc szüleinek házassága révén Észak- és Dél-Magyarország legnagyobb Habsburg ellenes dinasztiái egyesültek, örökösüket egyben az ellenzék vezérének is szánták. A fejedelem szülőhelyének kiválasztása nem volt véletlen: Borsi némileg kiesett a mindenkori császár látóköréből. Másrészt azon kevés magyarországi udvarházak közé tartozott, ahol nem állomásozott osztrák helyőrség, a házigazda „vendégeként“.

A leendő fejedelemnek nem volt könnyő gyerekkora, pontosabban szólva, nem is nagyon volt gyerekkora. Apját igen korán elvesztette, öt-hat évesen már megjelent a harctéren, alig tíz éves korára már kapitány, tizenkét évesen már távol él a családi háztól. Neveltetése során két évig Bécsben is tartózkodott, volt alkalma belekóstolni a bűnös nagyvárosi életbe. Táncolt, mulatott, lóversenyre járt, kártyázott, mint a többi nemesi ivadék, de a léha életmódból hamar elege lett. Tudta már, hogy őt nem erre szánta a sors.

A Rákóczi-szabadságharc története közismert, a fejedelemre a vesztett csaták után felségárulásért börtön várt. Felesége, aki viszont nagyon is kedvelte a nagyvilági életmódot és igen szívesen költekezett is, s emiatt nem is igen éltek példás házasságban, mindenek ellenére megszervezte kalandos szöktetését. Sikerült megvesztegetnie a börtönparancsnokot, aki egy közlegényi mundért is adott a szökevénynek, ebben sikerült különösebb feltűnés nélkül elhagynia a börtönt. Törökországba vonul száműzetésbe, rangjától, vagyonától megfosztják.

„Rodostói levelei“ bizonyítják, hogy a szabadság eszméjét sohasem adta fel. Ott is hal meg, a Márvány tenger partján. Lakóházát, melyből múzeum lett, nagy tiszteletben tartják a városban, mely ma a Tekirdag nevet viseli. Halála után több helyen is látni vélik. A Habsburgok tűzzel-vassal próbálják irtani az ébredező legendát.

A háború után a történelmi kastély fokozatosan pusztult. Használták raktárnak, majd iskolának, a deregnyői Lónyay-kastélyhoz hasonlóan valószínűleg ez mentette meg a végső megsemmisüléstől. 1990-ben került az önkormányzat tulajdonába, és a Rákóczi Egyesület kezelésébe került. Önfeláldozó emberek sok éven ét saját erőből próbálták újitgatni – nevüket ma „Az emlékezés tölgyfái“ őrzik a parkban -, de a szűkös anyagiakból inkább csak állagmegóvásra tellett. Mégis, valami elindult, megnyíltak a csatornák a magyar állam felé, a szlovák oldalon is csak rájöttek, milyen kincs megy itt veszendőbe mindenki szeme láttára. Végül Áder János és Ivan Gasparovič, a két köztársasági elnök egyezett meg: közös erővel restaurálják.

A munka 2018-ban kezdődött, s a kastélyt 2021. június 19-én adták át. Az összköltség majd kilenc millióra rúgott, ebből 8 728 257 eurót fizetett a magyar állam, míg a szlovák állam tízezerrel járult hozzá. A felújított kastélynak már a 2022-es év végéig ötvenhétezer látogatója volt. Az eredeti berendezés, a bútorok, stb sajnos már eltűntek, három nyelvű interaktív kiállítás igyekszik helyettesíteni az egykori pompát. A megfáradt turista meg is szállhat itt, vendéglőben olthatja éhét-szomját, tokaji borokat kóstolhat a borospincében. (Ne feledjük, hogy a világhírnévnek örvendő tokaji borvidék termőterületének egy része, néhány falu, éppen itt található.) A szabadulószoba és a VR- játék szinte már magától értetődik, mint minden hasonló helyen. A kastély egyre növekvő népszerűségéhez nem csak színházi és más előadások, fesztiválok és gasztroprogramok járulnak hozzá, hanem az is, hogy fontos vízitúra-útvonal része, van kajak-kenu kölcsönző és a festői, eredeti szépségében pompázó Bodrog partján adott a sátorozási lehetőség is.

A kastély termeiben látható kiállítás átfogja a II. Rákóczi Ferenc születésétől egészen a haláláig terjedő időszakot, a család és a kastély teljes történetét. A kiállításnak a maga nemében egyedülálló része a korabeli várandósággal – akkor még nem nevezték „terhesnek”-, a szüléssel kapcsolatos praktikák, babonák, gyógyszerek bemutatása. Megtudhatjuk azt is, hogyan bántak a 17. században a csecsemőkkel és a gyerekekkel. Érdekes a korabeli mesterségek illusztrálása a kézi erővel mozgatható fabábok segítségével: a halász halászik, a favágó fát vág, a földműves kaszál. Nagy népszerűségnek örvend a nemzetek közötti hatalmi játszmák bemutatója, monstre sakkfigurák segítségével.

Ottjártunkkor éppen „Családi Ringató és az Összetartozás tánca“ címmel rendeztek összejövetelt. A szervezők szemmel láthatóan minden korosztálynak kívántak valamilyen programot nyújtani: vasárnap délelőtt tizenegykor már a legkisebbek merülhettek el az arcfestés rejtelmeibe. (Egy-egy váratlanul előbukkanó, jól sikerült maszk, higyjék el, még délutáni órákban is maradandó élményt okoz, edzett felnőttek számára is.)

Fél óra múlva már a Kalamajka bábszínház lépett a világot jelentő deszkákra, majd, a pünkösdi királyválasztás után a Garagulya Teátrum nevettette meg a közönséget, gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Ezután újból majd úból a kicsik következtek, pünkösdi királynéjárással. Délutánra mintha valamelyest mérséklődött volna a meteorológusok által megjövendölt hőség, az „Összetartozás táncán“ résztvevők táncos kedvét legalábbis cseppet sem befolyásolta. Ingyenes felfissülésképpen bárki nyugodtan sétálhatott egyet az árnyas tanösvényen, el a kárászoktól hemzsegő tó mellett, le egész a Bodrog partjára. A hömpölygő, zöldes és nyilvánvalóan még mindig hideg víz puszta látványa, a folyót körülölelő erdő ezer hangja még a legelcsigázottabb vendéget is felüdíthették.

A borsi kastélyban a hónapban, a „Nyáresti koncertek“ rendezvénysorozat keretén belül már fellépett a „Miskolci Szimfonikus Zenekar“, várható még a „Dicsőítő Zenekar“ illetve a „Tenorok“ koncert, valamint a „Tokaji fesztivál“. Az összejövetelre nemcsak Sátoraljaújhelyről és Sárospatakról érkeztek látogatók: a Bodrog partján sokszor hangzik fel szlovák szó is. Mint tudjuk,“A zene mindenkié!“, gasztroélvezeteknek hódolni, azaz enni-inni meg ugyan ki nem szeret? A borsi kastély, sok éven át zajló felújítása óta vidékünk egyik legvonzóbb turistacélpontjává vált, határon innen és túl.

Tóth Ferenc

Nyitókép: A kastély látképe az északi oldalról (a szerző felvétele)