Kalandra fel – Komáromban! Játékos séta Jókai nyomában…

A Jókai200 emlékév keretében új ismeretterjesztő s egyben szórakoztató program indul Komáromban JÁTÉKOS SÉTA JÓKAI NYOMÁBAN címmel. Ennek lényegéről a Dunamente TDM turisztikai információs központban szereztek tudomást a sajtó munkatársai, ahol megtudhattuk, hogy egy térkép segítségével felfedezhetjük az íróhoz kötődő emlékhelyeket, valamint a regényeiben megjelenített helyszíneket. Így tárul elénk Jókai Mór szülővárosához fűződő viszonya, aki mint „komáromi fiú, aki meghódította a világot.”

A játékos séta során nyolc mini-szobrot fedezhetünk majd fel, továbbá egy-egy ikonikus helyszínen a talajba rögzített kő emlék-lapokon Jókai idézetekre bukkanhatunk. A sétát néhány feladat teszi izgalmassá. Az emlékhelyek felfedezéséhez a Klapka-téren található komáromi turisztikai központban (KIK) kapunk egy térképet, és ha szükséges, szóbeli tájékoztatást is.

A mini-szobrokat Čech Gábor szobrászművész alkotta meg, az egész projektet pedig egy lelkes, csapattá érett közösség dolgozta ki. Ők: Szénássy Tímea, a TDM – KIK vezetője, a regionális turizmus koordinálója, Szabó Csekei Tímea művészettörténész, Szabó Csilla pedagógus, városi képviselő, Keszegh Margit a Jókai Egyesület elnöke, Varga Emese dramaturg és Bölcskei Zoltán grafikus.

A játék 19 helyszínét feltüntető térkép hátoldalán az egyes állomásokról a következő információkat, útmutatásokat, feladatokat olvashatjuk:

1. állomás

Keresd meg az egykori megyeházát, mely Jókai több regényében feltűnik. A homlokzatán olvasható felirat elárulja, hogy jó helyen jársz. „Az egyetlen hely, ahol mindig megtaláltam mindazt, amit a nagyvilágban és a kisvilágban elvesztettem, volt az ………”- vallotta. Keresd meg a szobrot, és megtudod, hogy mi volt az! Nem csoda, hogy a magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója lett. Haladj tovább nyugati irányba, ahol megtalálod az író születésének helyét jelölő emléktáblát. Azzal szemben (a túloldalon) pedig megtudod, hogy ki volt az egyik jó barátja.

2. állomás

Petőfi és Jókai Pápán először az utcán találkozott. Petőfi kurta gallérköpönyeget viselt,

s mint mindig, rohant. Jókainál olvashatjuk: „Fizikus diák voltam Pápán, mikor először

megláttam az utcán, kopott, fekete gallérköpenyegben, gyűrött kalapban, mezítelen nyakkal. Szobatársam, akivel együtt mentem fel a kollégiumba, már ismerte s rákiáltott: ’Jó reggelt, bús magyar!’ Hát így kezdődött az ismeretség, amely barátsággá alakult. Petőfi 1842 nyarán Komáromba érkezett pápai diáktársához Jókai Mórhoz. A középiskolai barátságok mementója lehet itt a gimnázium előtt ez a kis szobor.

„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.”

A református temető bejáratához érkeztél. Lépj be a kapun, és haladj tovább egyenesen amíg elérsz a Jókay-sírkerthez. Ha elolvasod a sírfeliratokat, megtudod, hogy az író mely családtagjai vannak itt eltemetve. A régi feliratok nemcsak a halott nevét és halálozási dátumát árulják el, de utalnak a személyiségére, valamint életének fontos eseményeire is.

4. állomás

A függetlenségéért harcoló magyar nemzet, a család, az értékek fontossága, a baráti kapcsolatok szilárdsága, az ellenfelet tisztelő, az igazáért mindenekfelett kitartóan küzdő, az igaz szerelem fontosságát őrző ember példaképei. Hogyan lehet ilyen fiúkat nevelni? Erre választ ad a regény eredeti címe.

5. állomás

Másfél éves volt Móric, amikor ezen a telken felépült a családi házuk. Itt nevelkedett, itt írta első verseit, innen indult iskolába. A ma itt álló bérházat az író unokahúga, Jókay Etelka építtette a férjével. A kapu felett jobbra látható a Jókay-címer. Keresd meg! A címerpajzs felett a zászlók között egy levágott kar valamilyen fegyvert tart. Felismered?

6. állomás

„A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.”

Az egykori Komáromi Református Kollégiumhoz érkeztél. Keresd meg az épületen a Jókai-emléktáblát, melyen megtalálod, hogy az író mikor volt a kollégium diákja. 1835 és 1837 között Pozsonyban cserediákként németet tanult. „Volt nekem egy kedves mentorom, kinek mindazt, ami valaha jó volt bennem, köszönhetem.” Ő volt Váli Ferenc, az iskola rektora. Édesapja halála után sokat foglalkozott a kis Móriccal, aki már reggel 5 órakor érkezett tanárához a különórákra.

„Azért nincs nekem olyan szép templom a kerek világon, mint a komáromi kálvinista templom.”- így írt a református templomról, ahol megkeresztelték. A gyermekkorában figyelte, hogyan épül meg a templom kőtornya: „Az a torony velem együtt nőtt fel. Együtt láttuk egymást kamaszodni.” A torony három harangja közül az egyik az író nevét viseli. A főhomlokzaton egy tábla elárulja, hogy mikor készült el a torony. Megtaláltad? A Jókai utcán, amely 1881-től viseli az író nevét, haladj tovább a Klapka tér felé.

8. állomás

Jókai életében fontos szerepet játszott a konyhaművészet. Kisfiúként szerette a kürtöskalácsot, a barátfülét, a grillázstortát. Idős korában ezt írta: „Mikor jó napot akarok csinálni magamnak, akkor: …leves disznókörömmel! Áldom az Istent, hogy nem kell orvosságot ennem!“ Vajon miből készült az a leves?

9. állomás

„Aki nem ismeri a múltat, az nem értheti a jelent, és nem tudja tervezni a jövőt.”

Jókai Mór Cigánybáró című regényét adaptáló romantikus film a Szaffi, Dargay Attila-meséire jellemző módon bővelkedik a kedves állatfigurákban, az elrajzolt emberszereplőkben és a kacagtató párbeszédekben. Hogy ki volt Szaffi, megtudhatjátok Botsinkay Gáspár történetét feldolgozó rajzfilmből. Otthon pattogtassatok kukoricát, fészkeljétek be magatokat a kanapén és szórakozzatok jól, az interneten megtaláljátok a filmet.

11. állomás

„Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.”

12. állomás

Az erőd felé tartasz, melyhez számtalan történet és legenda kapcsolódik az 1848–49-es szabadságharc idejéből. Jelentős részüket Jókai Mór vetette papírra, akinek saját bevallása szerint a vesztes háború után felesége, Laborfalvi Róza szerzett komáromi menlevelet. A történészek szerint ezt csupán azért találta ki, hogy az édesanyja előtt fényezze a feleségét. Köztudott, hogy e házasság miatt az édesanya és fia közötti kapcsolat néhány évre megszakadt.

13. állomás

„Kell, hogy történjenek! Olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősítik.”

„A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe.”

Tudtad, hogy az írófejedelem Sárga rózsa című műve Kínában kötelező olvasmány? Haladj tovább a bazilika felé, azzal szemben megtudhatod, melyik regénye volt számára a legkedvesebb.

15. állomás

Az író legkedvesebb regényének Az arany embert tartotta. A főszereplő alakját Domonkos János, dúsgazdag komáromi kereskedőről, hajótulajdonosról mintázta, akiről a szülei meséltek neki. Ő volt akkoriban az egyik legnagyobb úr Komáromban. Arcképét és a ruháját a Duna Menti Múzeum Jókai-kiállításában megnézheted.

16. állomás

Jókai-szobor. A Kultúrpalota előtt áll az író életnagyságú ülőszobra. Berecz Gyula komáromi születésű szobrászművész alkotása. Keresd meg a szobron a szignóját, ha megtalálod azt is megtudod, hogy mikor készült a szobor. A Nádor utcán tovább sétálva keresd meg a 32. sz. házat.

17. állomás

„Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.”

Ez volt egykor, ahogy Az elátkozott család c. regényben olvashatjuk, a város „legúriasabb utcája”, sok rác kereskedő háza emelkedett itt. Róluk nevezték el akkoriban Rác utcának. A templomuk máig itt áll. A templom udvarában áll Domonkos János síremléke. Innen indulj tovább az Erzsébet-szigetre.

„Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél.”

A Sziget volt szülővárosában Jókai kedvenc tartózkodási helye. Gyermekkorában itt volt a család gyümölcsöskertje, ha tovább sétálsz, a pályával szemben megtalálod. Ebben a kertben mászott a „nadrágszaggató” ringlófákra. Később itt fejezte be első regényét, a Hétköznapokat. A tengerszemű hölgy című művében a nagy mesemondó elmeséli, hogy a regények cselekményét gyakran séta közben találta ki. Amikor a történet a fejében összeállt, papírra vetette azt.

19. állomás

A szigetet Jókai gyermekkorában Duna-szigetnek hívták, akkoriban itt volt a gőzös megállója. Erzsébet királyné is itt lépett először magyar földre, amikor 1857-ben Bécsből Pestre hajózott. Ennek emlékét őrzi a sziget mai neve, valamint a Dunán átívelő híd is róla kapta a nevét. Tudtad, hogy Sisi olvasta és szerette Jókai regényeit?

A séta végéhez értél. Pihend ki magad, közben élvezd a hömpölygő Duna látványát. Örülünk, hogy velünk tartottál!

Nos, a játékos séta sok kellemes élményt rejteget – aki érdeklődik az irodalom s általában a művészetek iránt, annak érdemes e nagyszerű programot szabadidős tevékenysége közé besorolni.

A szobrocskák remélhetőleg hosszú távon a helyükön maradnak, ugyanis Petőfi Sándor szobrát – annak kihelyezését követően azonnal (a ragasztó megszáradása előtt) – lelkes rajongói eltulajdonították. Ám az ifjú kalandorok terve füstbe ment, ugyanis a rendőrség rövidesen lefülelte a túlfűtött csoportot.

A mini-szobrokból s az emlék-kövekből néhány fotót bemutatunk, apró segítségül, hogy tulajdonképpen mit is kell keresni – a többi az izgalmas játék kedvéért maradjon egyelőre rejtély.

Jó szórakozást, hasznos időtöltést kívánunk!

Buday Mária

A képek a szerző felvételei