Trencsénteplic egy festői kisváros a Sztrázsó-hegység ölelésében, közel a váráról nevezetes Trencsén városához. A település közúton és vasúton is könnyen megközelíthető, ez utóbbi esetben Trenčianska Teplá (Hőlak) településen szállunk át autóbuszra.
Trencsénteplic elsősorban gyógyforrásairól vált híressé, amelynek első írásos említése 1247-ből származik. A legenda szerint egy sánta, beteg lábú pásztor az elveszett báránykáját kereste, így talált rá egy sekély tavacskára, amelynek vizéből erős, szúrós kénes szag áradt – s benne álldogált az eltévelyedett bárány. A pásztor észrevette, hogy a bárányka néhány fürdőzés után egészségesebb, fürgébb, mozgékonyabb lett. Ezért elhatározta, ő is megmártózik a tó meleg vizében, hátha enyhíti fájdalmát sajgó porcikáiban.
A hír gyorsan elterjedt a víz gyógyító erejéről, így aztán sokfelől érkeztek a betegek a gyógyulás reményében. E história alapján került bele a bárány a város címerébe is.
A városka termálvizét állítólag már a római kor idején is ismerték, a Magyar Királyság korában a Cseszneky család ősi birtokát képezte. A 16. században az első fürdőtelepet az Illésháziak emelték, akik aztán ezt 241 évig birtokolták.
A következő időszakban egy bécsi bankár, Sina György vásárolta meg a fürdőtelepet; az ő nevéhez számos fejlesztés köthető, így a történelmi nevezetességként is számon tartott Hammam pihenőház, amely a múltban luxusfürdőként szolgált, ma azonban a nagyközönség is élvezheti. Az orientális stílusú építmény a fürdőváros legszebb remekei közé tartozik.
Ismeretes, hogy a Trencsénteplici gyógyfürdőben a több százéves tapasztalatoknak köszönhetően sikeresen kezelik a mozgásszervi és idegrendszeri megbetegedéseket. A vendégek a gyógyüdülőkben vagy a város elegáns hoteljeiben kaphatnak szállást – persze, eléggé borsos áron. A szebbnél szebb épületek körbe szemlélésével akár egy történelmi időutazáson érezhetjük magunkat.
A fürdőváros gyönyörű és rendezett, sétálóövezete egy hosszan elnyúló, téglalap alakú, virágokkal díszített térrel kezdődik, rengeteg vendéglátó hellyel, pihenőpadokkal, fotóponttal, majd sétálóutcákra oszlik szét, végül egy nagy kiterjedésű, gondosan ápolt parkerdőbe megy át, amely szinte beleolvad a várost körülölelő dombok erdős környezetébe.
A főtér legelején egy nagyon szép római katolikus templomot láthatunk, amelyről a turizmussal kapcsolatos ismeretterjesztő anyagok, szórólapok, elektronikus oldalak szinte semmiféle említést nem tesznek.
A templom főbejáratán csupán egy kis előtérbe juthatunk, innen tekinthetünk beljebb a díszes vasrácsokon túlra, a templom belsejébe. Az előtérbe kihelyezett faliújságon néhány információt találok, de nem lelem sehol a templom nevét.
Az épület előkertjében kegytárgyakat, vallásos irodalmat tartalmazó könyveket árusítanak, úgy vélem, egy katolikus lelki közösség nőtagjai lehetnek – őket kérdezem meg, egyikük készségesen válaszol.
Mint megtudom, a plébániatemplom Szent István királyunk nevét viseli, (szlovákul: Kostol sv. Štefana Uhorského, kráľa) ennek úgy szívemből megörülök, s mindjárt el is szomorodom, mert sokadszor meg kell tapasztalnom, hogy a szlovák anyanyelvűek az „uhor” szót nem a „magyar” megfelelőjeként értelmezik. Számukra az „uhor” Szent István országa soknemzetiségű népességének közös, összefogó megnevezése, ahová egyformán beletartozik a magyar, a szlovák, meg a többi itt élő nép. Tehát mi együtt vagyunk „uhorok”.
Nem látom értelmét vitatkozni, szent királyunk is békét akart népei között. Ám a jelenkor szlovák és magyar történészei igazán leülhetnének végre egy közös asztalhoz, tények alapján összevetni, bizonyítani, s papírra fektetni közös történelmünket.
A Szent István királyunk nevét viselő templomról bővebb információkat aztán a helyi plébánia honlapján találtam, innen tudom meg, hogy a templomot 1888. augusztus 16-án szentelték fel, az első magyar (uhor) király emlékünnepén. A dátum az rendben van, ugyanis István király nemzetközi politikai tekintélyt szerzett, ebből eredően a világegyház is számon tartja ünnepét, augusztus 16-án, a magyar egyház pedig augusztus 20-án – mint Magyarország fő védőszentjét.
A templom belterében egy fából faragott díszes főoltár áll, amelyet egy kereszt és „Az élő víz forrása” feliratú szimbólum díszít.
A honlap számos szakrális és művészeti alkotást ismertet, amelyek között három értékes ereklye is megtalálható; ezek közül számunkra a jelen téma kapcsán a legértékesebb Szent István király ereklyéje, amelyet a templom 2013. december 11-én egy szlovák püspök közvetítésével Erdő Péter bíborostól, Magyarország prímásától kapott. Az ereklyéhez kapcsolódó imádság szövege:
Istenünk, Te Szent István királyt hívtad meg, hogy országában terjessze a keresztény hitet. Kérünk, add, hogy Egyházadban most is erős pártfogónk legyen a mennyben. Ezt a mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
Érdemes még a templom harangjáról szólni. A templom tornyában egy harang lakik, amelyen magyar nyelvű felirat olvasható:
A harangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban, Isten dicsőségére. A harangot Trencsénteplic polgárai készíttették 1887-ben.
(A honlap szlovák nyelvű szövegében a családnév elíródott Setenhoferra.)
Ha Trencsénteplicen járunk, a katolikus templomot könnyen megtaláljuk, hiszen tornya kiemelkedik a többi épület közül. Szóltunk róla, hogy a főbejáraton csakis a parányi előtérbe juthatunk, de van egy nyitva tartott oldalkápolnája is, padokkal, ahová a látogatók betérhetnek imádkozni, elmélkedni, vagy akárcsak megpihenni, gyönyörködni – átsuhanni egy másik világ misztikumába. Innen közelről megtekinthetjük a szép főoltárt is.
Természetesen nem ez az érték adja meg a fürdőváros fő arculatát, hiszen az a gyógyturizmus, ami természetes kénes gyógyvizének köszönhetően számos felüdülési, egészségjavító regenerációs lehetőséget, egyben szórakozást kínál. Mindezekről azonban rengeteg információ található, tehát erre nem térünk ki.
Külön említést érdemel viszont a hatalmas kiterjedésű gyógyfürdőpark, amely szerves része a több épületet magába foglaló fürdőkomplexumnak. Mintegy 8 hektáron terül el, és szabadon látgatható. A parkot még a 18. század derekán alapították, az angolkertek stílusában, főként őshonos fafajokkal, de ma már az egzotikus növényfajok is megtalálhatók. A parkban rengeteg, sétára, pihenésre alkalmas hely van, de több kültéri edzőgép és játszótér is bővíti az aktív pihenés lehetőségeit – így a hatalmas kert családi kirándulásokra is alkalmas.
A parkon keresztülfolyik a csendes csobogású Teplička-patak, a tájnak mesés, romantikus hangulatot adva; az egész térség így lassú átmenettel, szinte észrevétlenül beleilleszkedik a környező erődégbe.
Ha valakinek túrázni támad kedve, arra is van lehetőség, elindulhat például a város fölött domborodó, mindössze 575 méter magas Klepáč-hegyre. Ha a parkból a piros túrajelzésen haladunk, nagyjából egy óra alatt elérhetjük a Jánošík-barlangot, amelyet hajdanán betyárok használtak búvóhelyként. Aki pedig feljut a hegytetőre is, panorámatávcsővel csodálhatja meg a szép fekvésű völgyet.
És még néhány apró adalék ismét a belvárosról: a hosszan elnyúló főtér középtáján láthatjuk a fürdővároska egyik jellegzetességét, a királyi koronát viselő bronzbékát. Közvetlenül mellette található az Ifigénia ivókút, amely állítólag a városka egyetlen szabadon hozzáférhető külső gyógyforrása. Azt azonban el kell mondani, hogy 30 fokos hőségben a kénes, szúrós szagú meleg víz nem igazán alkalmas szomjúság oltására, lehűtve már sokkal élvezhetőbb.
Viszont: van a fent említett katolikus templom előtt egy vízcsappal ellátott kút, nagyon kellemes (színtelen, szagtalan) hideg ivóvízzel, amit persze nem nagyon reklámoznak. Nincs is szem előtt, a templomkert növényzete között búvik meg, számomra a kegytárgyakat árusító asszonyok fedték fel. A helyiek állítása szerint szintén gyógyító hatással bír.
Végül azt is eláruljuk, hogy közvetlenül a templommal szemben található a Koruna élelmiszerbolt – ha nem akarnánk a vendéglátó egységek egyébként nagyon kellemes teraszán túl sok pénzt otthagyni; vagy ha esetleg a gyerekeknek szeretnénk az útravaló elemózsiát bebiztosítani.
Összegzésként, a prózai dolgokat félretéve, Trencsénteplic egy varázslatos kisváros, ahol ötvöződik a természet szépsége, a levegő üdesége az épített örökség gazdagságával és a vízforrások gyógyító erejével. Rövidebb vagy hosszabb kirándulásokra egyaránt alkalmas hely.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Cseszneky család fürdőváros gyógyfürdő gyógyvíz Sina György Trencsén Trencsénteplic Trencsénteplici Gyógyfürdő
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
