A kormány „konszolidációs csomagja” papíron felelős gazdálkodásnak tűnhet, valójában azonban újabb megszorításokat jelent. A csapás most a családokat és az önkormányzatokat egyaránt sújtja: kevesebb jut a hétköznapi megélhetésre, miközben a városok és falvak is forráshiánnyal küzdenek. A valódi konszolidációról, a kormányzati pazarlásról és az önkormányzatok ellehetetlenítéséről beszélgettünk Felvidék egyik legsikeresebb városa, Gúta polgármesterével, Halász Bélával.
A kormány „konszolidációs csomagról” beszél. Ön minek nevezné inkább?
A papíron felelős gazdálkodásnak álcázott csomag valójában nem más, mint megszorítás. A kormány a saját hibás döntéseinek és pazarlásának árát nem magán, hanem az emberek és az önkormányzatok vállán spórolja meg. Ez a valóság.
Hogyan csapódik le ez a hétköznapokban?
Egy családapának azt jelenti, hogy hó végén kevesebb marad a gyerek cipőjére. Egy idős asszonynak azt, hogy egyre nehezebb lesz kifizetni a rezsit. A falvaknak és városoknak pedig azt, hogy dönteniük kell: javítsák meg az utakat, fűtsék be az iskolát, kivilágítsák az utcákat vagy támogassák a helyi sportklubot. Mindenre egyszerűen nem jut. És ez most már minket is veszélyeztet, mivel az önrészeket így sokkal nehezebb előteremteni. A kormány közben mindezt „felelős konszolidációnak” nevezi. Cinikus játék.
Mi az igazi probléma ezzel a csomaggal?
Az igazságtalanság. Mert a kormány nem ott spórol, ahol a pénz elfolyik, hanem ott, ahol a legkönnyebb. Nem a túlárazott közbeszerzéseket, haveri cégek szerződéseit, felesleges hivatalokat vagy politikai luxuspozíciókat számolják fel. Nem, ők inkább a kisemberektől vonják el a pénzt. Könnyebb megsarcolni a családokat és kiéheztetni az önkormányzatokat, mint rendet tenni a saját házuk táján.
Mit lehetne másként tenni? Van reális alternatíva?
Természetesen van. A valódi konszolidáció nem arról szólna, hogy az emberek egyre szűkebbre húzzák a nadrágszíjat, hanem arról, hogy megszüntetjük a pazarlást. Először a korrupciót kellene megfékezni: ne legyen több túlárazott útépítés, ahol háromszor annyiba kerül egy kilométer, mint máshol. Másodszor karcsúsítani kell a bürokráciát: összevonni a párhuzamos hivatalokat, leépíteni a felesleges politikai posztokat, amelyek ma csak pénznyelők. Harmadszor pedig igazságosan kell elosztani a terheket: ne a kisvállalkozók, a dolgozó családok és az idősek fizessenek többet, hanem a bankok és multinacionális cégek, amelyek eddig is milliárdokat kerestek rajtunk.
Az önkormányzatok helyzete hogyan változik mindezek tükrében?
Éppen itt a legnagyobb a baj. Az önkormányzatokat erősíteni kellene, nem gyengíteni. A városok és falvak pontosan tudják, mire van szükségük: új tető az óvodára, járható utak, kulturális és sportélet támogatása, szociális segítség az időseknek. Ha ezeket a közösségeket megfosztják a forrásaiktól, azzal nem a polgármestereket büntetik, hanem a helyieket. Minket, embereket.
Tehát Ön szerint nincs konszolidáció, csak megszorítás?
Egyenesen kimondom: ez a csomag nem konszolidáció. Ez megszorítás. Nem gyógyít, hanem sebet ejt. Nem épít, hanem rombol. Ha ezen nem változtatunk, annak az árát mindannyian megfizetjük: a családjaink, a gyerekeink, a közösségeink.
Miben állna az igazi konszolidáció?
Abban, hogy tisztességes gazdálkodással, átláthatósággal és felelősséggel kezeljük a közpénzeket. Hogy megszüntetjük a pazarlást, a korrupciót és az állami luxust. Hogy a terheket azok viselik, akik bírják, és nem azok, akik már most is nehezen élnek meg. És legfőképpen: hogy erős helyi közösségeket építünk, mert egy ország jövője mindig ott dől el – a falvaiban, városaiban, az emberek mindennapjaiban.
Körkép.sk/KT
Képek: HB archívum
Megosztás:
Címkék: Felvidék gazdaság Gúta Halász Béla interjú konszolidációs csomag kormány közélet megszorítások önkormányzati finanszírozás önkormányzatok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
