Farkas Iván az MKP egyik legtapasztaltabb politikusa, tizenhét éve dolgozik különböző választott tisztségekben. A politika minden szintjét megjárta a pozsonyi parlamenttől a Nyitra-megyei önkormányzaton át a muzslai polgármesterségig – ha valakiről, hát róla biztosan elmondható, hogy ismeri a politika minden csínját-bínját. A novemberi választásokon indul a Nyitra-megyei elnöki tisztségért, mert azt vallja, egy olyan megyében, ahol a legtöbb magyar él, kötelességünk megmérettetni.

 

Emellett képviselőjelölt a Párkányi választási körzetben. E körzetet képviselte eddig a Nyitra Megyei Önkormányzatban. Egyúttal az egész megye magyarságát, hiszen a megyei önkormányzatban az MKP képviselő-csoportjának elnöke.

 

Sokat gondolkodott azon, hogy megyei elnökjelölt legyen?

 

 hirdetes_810x300  

Bevallom, nem volt ilyen ambícióm. Felkértek és hosszas gondolkodás után vállaltam el. Azért is, mert Nyitra megyében a most végződő választási időszakban végre nem folytattunk szélmalomharcot. Számos javaslatomat, kezdeményezésemet, amelyet régióink javára nyújtottam be, a megyei képviselő-testület elfogadta. Az MKP 15 tagú megyei képviselő-csoportjának elnökeként az utóbbi két évben, amióta szétesett a szlovák koalíció, azt szorgalmaztam, hogy a választási eredményeink alapján a bennünket megillető arányban vegyük részt a döntéshozatalban.

 

Jelentős eredményeket értünk el a megyei déli járásaiban élők javára. Ezen kívül, 16 év után első ízben talán nem a szlovák-magyar ellentétről szól majd a megyei önkormányzat. Úgy tűnik, jövőben a törésvonal máshol helyezkedik el, a szélsőségesekkel kell majd a hagyományos pártoknak megvívniuk a harcot.

 

A megye déli járásait érintő eredményekért meg kellett küzdeniük?

 

Persze, politikai csörtéinket meg kellett vívnunk. Ám, akkor voltunk sikeresek, ha javaslatainkat érvekkel, tényekkel támasztottuk alá. Amikor kimutattuk, hogy az Integrált Regionális Operatív Program keretén belül a szakközépiskolák szakoktatása minőségének javítására benyújtott listán csakis szlovák szakközépiskolák szerepeltek, holott a megye két legnagyobb ipariskolája – az érsekújvári 800, a a komáromi 600 diákot számlál – vegyes tanítási nyelvű. Nem mondhatták, hogy nincs igazunk.

 

 

Elértük, hogy az uniós alapokból a legmagasabb összeget kaphatják jövőre szakképzésük minőségének javítására, az érsekújvári ipariskola 2,4 millió, a komáromi ipariskola 1,6 millió eurót, és nem holmi kegyből, ez egyszerűen jár nekik. 2015 elején, ismételte látva a jelentős gazdálkodási többletet azt javasoltam, hogy határozzuk meg a megye stratégiai területeit, amelyekre az éves gazdálkodás többletéből jelentős forrásokat juttatunk. Javasoltam, hogy a megyei közutak burkolat-felújítása, a szociális terület és az egészségügy legyenek azok.  A megyei tanács, majd a képviselő-testület javaslataimat elfogadta.

 

Ennek tükrében konkrétan milyen eredményeket értek el?

 

A megyei közutak burkolat-felújítása 2014-ig olyannyira lassú ütemben zajlott, hogy kiszámítottuk: 157 évig tartana a 2200 km hosszúságú megyei útszakaszok burkolat-felújítása. A stratégiai döntésünket követően az elmúlt két és fél évben 167 kilométeren újult meg a burkolat és ennek a fele a megye déli részében van.  Erre büszkék vagyunk, hiszen korábban ez elképzelhetetlen volt Nyitra megyében. Minden megyei fenntartású szociális intézményben elvégeztünk teljes vagy részleges épület-felújítást.

 

A Párkányi Rendelőintézetben közel 1 milliós beruházás valósult meg, az Európai Unió és a megye forrásaiból, egy eredményes pályázatnak köszönhetően. E rendelőintézet mintájára kezdeményeztük és a megye létrehozta a Vágsellyei Rendelőintézetet, hogy a város területén szétszóródott körzeti rendelők és szakrendelők egy fedél alá kerülhessenek, a páciensek számára megkönnyítve az központosított rendelők hozzáférhetőségét. A Komáromi Általános Kórházban kezdeményeztük a belgyógyászati pavilon teljes felújítását. A munkálatok szeptemberben elkezdődtek.

 

A megyei közgyűlésben a leggyakrabban felszólaló képviselő és a legtöbb javaslatot is ön nyújtotta be. Innen nézve logikus, hogy önre esett az MKP-ban a választás. Milyennek látja az esélyeit?

 

Az egyfordulós választás a magyarok számára kedvező lehet feltéve, hogy sikerül mozgósítani a választókat. A Nyitra megyében élő magyarok a lehetőséget megérzik és egy irányba, egy megyeelnök-jelöltre szavaznak. A megyében élő magyarság megérdemelné, hogy a sanyarú 16 év után saját elnöke legyen. A nemzetiségi arányokból adódóan ennek az ideje elérkezett. Ezzel együtt a szélsőséges jelölt esélye is megnőtt.

 

 

Felmérni sem tudjuk mennyire, mert választóinak egy része nem vall színt a közvélemény-kutatások során.  A mi érdekünk is az, hogy a megyei politizálás civilizált mederben maradjon, senkinek sem lenne jó, ha Nyitrán megismétlődne a besztercebányai forgatókönyv.

 

Mostanra az élek eltompultak? Már nem létezik a szlovák-magyar választóvonal a megyei képviselőtestületben.

 

Nem mondanám, hogy nem léteznek, mert gyakran ott is előjön a zsigeri bizalmatlanság, ahol egy kis nagyvonalúság semmibe sem kerülne. Mindenki panaszkodik, hogy a megyékről a polgárok keveset tudnak. Fokozott tájékoztatásuk végett a választási időszak elején javasoltam, hogy a megyében közlekedő autóbuszokra plakátozzuk ki, hogy a megye támogatja a tömegközlekedést és a déli járásokban legyen ez a felirat kétnyelvű. Nagyon jó eszköz lett volna arra, hogy a köztudatba eljusson, mit is tesz a megye a lakosságért, de a szlovák koalíció a kétnyelvűség végett nem szavazta meg.

 

A megye hivatalos reprezentációs könyve is négy nyelven jelent meg 2008-ban – szlovákul, angolul, németül és franciául, de magyarul nem. A 2013-as választások után mi voltunk a második legnagyobb megyei frakció, mégsem kaptunk semmilyen tisztséget, még egy bizottsági elnöki posztot sem. Akkor egy jegyzetemben megírtam, hogy az aranyidai gőzhenger húsz év után Nyitrára ért és ez sok szlovák kollégát érzékenyen érintett. Onnan kezdve mintha igyekeztek volna simítani az éleket, és két éve egyre több konkrét dologban tudunk együttműködni.

 

A következő négy évben mit tartana a legfontosabbnak?

 

Azt, hogy az ínséges tíz év után, amikor az MKP-frakció volt a megyei képviselőtestület mellőzött alakulata, arra tudjunk építeni, amit az utóbbi két évben elértünk. Örülök annak, hogy vezetésem alatt került az MKP képviselőcsoportja helyzetbe, alapvetően változott meg a megítélése. Valószínűleg bölcs stratégiát választottunk. Erre szeretnénk a jövőben építeni. S arra, hogy Nyitrán,  Nagytapolcsányban és mindenhol értsék meg: a megye déli részében is  emberek élnek, magyarok és szlovákok, akiknek szintén joguk van a használható utakhoz, működő intézményekhez, dolgozni, vállalkozni szeretnének és méltó módon élni.

 

 

Ehhez elengedhetetlenül fontos volna, hogy a majdani R7-es déli gyorsforgalmi út déli irányban kerülje el Érsekújvárt és az R3-as nyomvonala is a Garam alsó folyása mentén haladjon. Ez nemcsak az itt élők, hanem az egész megye alapvető érdeke. E módosításaimat megyei szinten 2015-ben el is fogadták, és bár országos szinten elvetették, bízom benne, hogy ez még nem lezárt ügy. Mert Érsekújvár városának alapvető érdeke, de legalább ennyire érdeke Gúta, Ógyalla, Párkány, Zselíz és Léva környékén élőknek is.

 

A munka mellett az egészségügy színvonala, elérhetősége és az elöregedés foglalkoztatja leginkább a lakosságot.  Nyitra megye lakosságának egészségi állapota és átlagéletkora különösen aggasztó, az itt élők tizenöt százaléka több, mint 65 éves.  Felkészült erre a szociális intézmények nagy részét működtető megye?

 

Közgazdászként azt mondom, hogy a szociális terület az a feneketlen kút, amelybe soha nem lehet elég pénzt önteni. A megyei költségvetés legköltségesebb fejezete a szociális ellátás fejezete. Többet kell rá áldozni uniós támogatásból és kormányzati pénzekből egyaránt, mert néhány év múlva az idős emberek ellátása lesz a legnagyobb gondunk. Ma ezt már nem a távol levő,  tömeges nyugdíjas otthonokban, hanem a lakhelyükhöz lehető legközelebb, személyre szabottan, az állapotuknak megfelelően kell megoldani.

 

Muzslán is ezért hoztuk létre a nyugdíjasok gondozó hálózatát és a nyugdíjasok napközi otthonát. Eleinte a hozzátartozók idegenkedtek, tartottak attól, mit szól a falu, hogy nem ők gondoskodnak a hozzátartozóikról, de mára mindenki elfogadta, hiszen a más életstílus más megoldásokat kíván, mint régen. Községünkben tehát megvalósítottuk a szociális ellátás transzformációját. E szemléletet szeretném átültetni megyei szintre is, hiszen Nyitra megye a szociális ellátás transzformációjában kullog.

 

Milyen más elvet honosítana meg a megyében a jól bevált helyi, muzslai gyakorlatból?

 

Elsősorban a gyakorlatias, racionális gondolkodást, döntéseket. Muzsla községben az elmúlt két és fél év alatt kő kövön nem maradt. Hatalmas változás állt be településünk életében. Muzsla feléledt, kinyílt, kivirágzott. Mondok egy érdekes gazdálkodási háromszöget: 17 új munkahelyet hoztunk létre ilyen-olyan külső támogatással, hitelállományunk nullára csökkent, közben egymást érik a beruházások. Szinte közgazdasági paradoxon.

 

 

Emellett a falu arculata, külleme jelentősen megszépült. A polgártársak látják a község dolgozóinak igyekezetét, így maguk is sokkal többet tesznek környezetük megszépítéséért, mint korábban. Egyszerű képlet….Ezt szeretném átültetni a megyei gyakorlatba is.

 

A politikában töltött ennyi év után könnyebb akár a másik térfélen álló politikusokkal is megtalálni a közös nevezőt, vagy épp ellenkezőleg, nehezebb, mert túl jól ismerik egymást, túl sok a régi sérelem.

 

A politikában nincs helye személyes sérelmeknek, csak elveknek.  Ahol ezek nem teljesen összeegyeztethetetlenek, mint a szélsőségesek esetében, ott a választók érdekében keresni kell a közös hangot. Ez könnyebb azokkal a kollégákkal, akiket ismerünk, még ha olykor új lapot kell is nyitnunk. De nekünk nem az a dolgunk, hogy vérre menő vitákat folytassunk, hanem az, hogy a régió lakosainak életkörülményeit javítsuk, látható, érezhető regionális fejlesztést hajtsunk végre és ehhez szükség van az együttműködésre.

 

Melyik szintje nehezebb a politizálásnak? A parlamenti, a megyei vagy a helyi önkormányzati?

 

A parlamenti szint a szakmai tudásról és széles látókörről szól, amely elengedhetetlen a törvényhozáshoz. Inkább elméleti síkon zajlik a munka, leszámítva a politikai csatákat és a taktizálást.

 

A rátermetteknél kiegészíti a gyakori mediális szereplés. A megyei szinten pontos helyismeretre van szükség és gyakorlatias megközelítésre. Nem árt, ha a megyei képviselő egyszer-egyszer meglátogatja a megyei intézményeket, érdeklődik a megye hatáskörében levő intézményekben zajló tevékenységről. A helyi önkormányzati szint – ellentétben a parlamenti szinttel – teljes egészében a mindennapi gyakorlati teendőkről szól. A polgármester napi kapcsolatban van az emberekkel. Mindháromhoz kellő tapasztalat, érettség kell, szakértelem az érveléshez és főleg személyes kapcsolatok.

 

Mindenhol tudni kell taktizálni és olykor politikai csörtéket vívni. Ám nem a végletekig, mert a megbékélés gyakran többet ér, mint a nagy áldozatok árán kivívott győzelem. A politikában talán még inkább érvényes az az elv, hogy mindenkinek esélyt kell adni, hogy megőrizhesse az arcát. Nyilván ismeri az alapelvet: élni és élni hagyni. Megszívlelendő, bölcs alapelv, amelyet általában szem előtt szoktam tartani.

 

/x/

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!