Pártszakadásra egyelőre nincs kilátás az SaS-ben, Martin Klus távozása inkább karrierdöntés volt

Nyitókép forrása: SITA/Martin Medňanský

Október utolsó napján jelentette be Martin Klus, korábbi külügyi államtitkár, az SaS második embere, hogy otthagyja pártját és kilép az SaS frakciójából. Klus alapvetően más politikát folytatott az elmúlt időszakban, mint az SaS. Az SaS retorikája szinte kizárólag Igor Matovič (OĽANO) pénzügyminiszter kormányból való eltávolításáról szól. Klus azonban jó ideje az európai-atlantista narratívát népszerűsíti az ukrajnai háború kapcsán, és október közepén a Postoj konzervatív lapnak úgy nyilatkozott, hogy nem nagyon örül az olyan kijelentéseknek az SaS részéről, amelyek az előrehozott választások felé mutatnak.

Klus távozása már jó ideje terítéken volt, de valószínűleg az SaS ellenzékbe szorulása volta az utolsó csepp. Az a nyilatkozataiból is kitűnt, hogy a külpolitikában keresi karrierje folytatását, ám erre egyre kevesebb lehetősége volt az SaS-en belül.

Az SaS ma már csak Igor Matovičcsak foglalkozik, ráadásul ellenzékben épp azokat erősíti, akik előrehozott választásokat szeretnének kieszközölni. Az pedig Klus szerint súlyos következményekkel járna „Szlovákia külpolitikai irányultságára”, ezért nem tud egyetérteni vele.

Az tény, hogy mióta az SaS nem tagja a kormánynak (és így Ivan Korčok korábbi külügyminiszter sem része a kormánynak), az SaS számára a gazdasági válság kezelése és az Ukrajnával kapcsolatos politika sokadlagos témát jelentenek. Helyette a jelenlegi kormányt próbálják gyengíteni, amelyről sok mindent el lehet mondani, de hogy ne támogatnák Ukrajnát erőn felül, azt nem.

Ráadásul 2020-ban a vártnál gyengébben szereplő SaS végül nem Klusnak ítélte meg az külügyminiszteri széket, hanem hazahívták Korčokot Washingtonból, aki akkor amerikai szlovák nagykövet volt. A második pofon akkor jött, mikor a kormányból való kilépéssel Sulík megpróbálta beszervezni Korčokot, és felajánlotta neki a választási listavezetői helyet – egy olyan pártban, amely akkor elutasította az előrehozott választásokat.

Klus láthatóan nem volt elragadtatva, főleg, hogy a fenti események mind az ő ellehetetlenítését célozták. Klus nem tudott egyetérteni a kormány kisebbségbe kerüléséhez vezető, Sulík-féle ultimátummal sem, amely görcsösen ragaszkodott Matovič eltávolításához.

Most pedig óvatosan, de egyértelműen kijelentette, hogy csak akkor hajlandó együttműködni az SaS-szel, amíg annak javaslatai nem a jelenlegi kormány megbuktatását szolgálják.

Klus ezzel lényegében azoknak a táborát erősíti, akik az ország külpolitikai vállalásainak fenntartása miatt támogatják a jelenlegi kormányt. Több interjúban is nehezményezte az „ellenzék és radikális ellenzék” békére felszólító retorikáját, méltatta Rastislav Káčer jelenlegi külügyminiszter munkáját, hangsúlyozta Ukrajna támogatásának fontosságát. Hogy miért?

Mivel egyelőre nem nagyon látni pártszakadás jelét az SaS-ben, a mostani lépés Klus részéről inkább szól a karrierjéről mint hatalmi harcról. Atlantista külügyi politikusként akkor számíthat jól fizető állásra nyugati körökben, ha megteszi, amit államtitkárként is megtett volna: minden erejével segíti Szlovákia jelenleg külügyi vállalásainak töretlen és kivétel nélküli teljesítését.

Erre utal egyébként a Postojnak adott, november elején megjelent interjú is, amelyben kijelentette, hogy az SaS-ből való távozása a szlovákiai politikából való távozásához vezető első lépés volt, és a tényleges távozása egy valószínű lehetőség. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy a következő választási időszakig (tehát a jelenlegi kormány távozásáig) nem hagyja el a posztját.

Martin Klust a Felvidéken nyilván magyarellenes kijelentései miatt emlegetik a legtöbbet. És az Ukrajna határainak megváltozásáról alkotott véleményében még mindig ott érezni a sorok között a magyar revízióval vont párhuzamot, de ki mégsem mondja – ellentétben például Rastislav Káčerrel, aki az interjúiban szinte többet foglalkozik Magyarországgal, mint a szlovák külpolitikával.

Klus esete azonban világosan utal arra, hogy jelen pillanatban ennek a kormánynak a túlélése elválaszthatatlan lett a ország külpolitikai irányultságának fenntartásától.

Körkép.sk