Még hogy nincs progresszív uszítás? Könyvet is írtak róla

Nyitókép forrása: pixabay.com

Nemrégiben jelent meg egy kiadvány a progresszív Denník N-hez köthető megmondóemberek és szerkesztők gondozásában, amely igen tanulságos betekintést ad az LMBTQ-propagandába és a szélsőliberális gondolkodásba.

A szlovák nyelven írott könyv alapvetően a genderpropaganda része, és a célja olyan narratívák és szókészlet „meghonosítása” lenne, amelyek passzolnak az LMBTQ-ideológia elvárásaihoz.

Például útmutatót tartalmaz a különböző genderek ragozási alakjához, lényegében megerőszakolva ragozásban a nőnemet, hímnemet és semleges nemet alkalmazó szlovák nyelvet.

Például az „elégedett” (spokojný) szlovák megfelelőjét egy „nem bináris személy” esetében a következőképp írták meg: „som spokojný_á”.

Hasonlóan próbálják átültetni a szlovák nyelvben nem annyira használt, semlegességet mutató szavakat is. Például szlovákul alapesetben a „szerző” (autor) többes száma a szó hímnemű változatának többes száma lenne (autori, vagyis szerzők). Ehelyett ők a semleges nemű „autorstvo” kifejezést használnák, ami egy erőltetett műszó (magyarul „szerzőség”), amit az angol authorship leutánzásával képeztek.

Nehéz elhinni, hogy a progresszívoknak sikerült elérnie, hogy Szlovákiában a többségi nemzet is veszélyben érezze nyelvét és hagyományait, de ez a könyv az élő bizonyíték rá, hogy van okuk így érezni.

A Tepláreň-merénylet elkerülhetetlen volt? 

A könyv azonban a megmosolyogtató nyelvújításnál jóval messzebbre megy. Hasábjain Michal Vašečka „szociológus”, a Denník N és a progresszív erőtér egyik megmondóembere is értekezett. Vašečkáról érdemes tudni, hogy Ivan Korčok mellett kampányolt az elnökválasztási kampányban, majd mikor Korčok elvesztette azt, a szlovák „vidéki-rusztikus” lakosságot tette felelőssé a „katasztrofális” eredmény miatt, elképesztő arroganciával beszélve róluk.

Vašečka a könyvben pedig nem kevesebbet állít, mint hogy a 2022-es Tepláreň melegbárnál történt kettősgyilkosság (és terrortámadás) elkerülhetetlen volt, mert az „egyenes következménye volt a homoszexuálisok össztársadalmi megbélyegzésének”. 

Magyarul: a szexuális kisebbségek elleni erőszak elkerülhetetlen volt, mert valakik korábban megalapozták annak feltételeit. Tegyük rögtön hozzá, hogy ugyanezek a progresszívek (Denník, Vašečka) tagadják, hogy korábbi kijelentéseikkel megalapozták volna a Robert Fico elleni merényletet. 

A háttérsztori

Érdemes felidézni, hogy mi történt 2022-ben. Egy 16 éves kamaszfiú két meleg férfit lőtt le a pozsonyi Vár utcán található Tepláreň melegbár előtt, azután, hogy Eduard Heger akkori kormányfő és a pozsonyi zsidó közösség ellen tervezett merényletét nem tartotta kivitelezhetőnek. A fiú később öngyilkosságot követett el. A rendőrség szerint a militáns akceleracionizmus követője volt. Ennek az radikális ideológiának a lényege, hogy a károsnak vélt társadalmi trendet nem feltartóztatni, hanem felgyorsítani akarják, hogy a társadalom összeomoljon – és abban reménykednek, hogy majd a romokból új és jobb rendszer épül fel.

Ennek a provokációnak ült fel akkor a progresszív politikai spektrum, és kíméletlenül felhasználták a két meleg férfi halálát politikai pontszerzésre (ma a kormánypártokat azzal támadják, mert a Fico elleni merényletet ugyanerre használják fel). A PS javaslatára az Európai Parlament akkor elfogadott egy színtiszta politikai nyilatkozatot, amely a terrortámadásért a nem liberális politikusokat és az egyházakat tette felelőssé (ma a progresszívek még beszélni sem hajlandók esetleges felelősségükről a Fico elleni merénylet kapcsán).

Ezeket a körülményeket Vašečka tudatosan elhallgatja a könyvben.

Már népirtással riogatnak

Viszont felhasználta az esetet, és odáig ment, hogy megjegyzi, a trend következő fázisa már a népirtás lesz. 

Nehéz ezt értelmezni, mert nem uralkodik akkora homofób hangulat Szlovákiában, mint ahogy azt a progresszívok beállítják. Ami ellen valóban nagy ellenállást mutat a szlovák társadalom, az a progresszívok által erőltetett LMBTQ ideológia, ami igen tolakodó módon akarja befészkelni magát a hagyományaihoz (és józan eszéhez) ragaszkodó társadalomba: szivárványos tankönyvek, LMBTQ-könyvek és tanulmányok, gyerekeket saját nemi identitásukban megzavaró propagandák az iskolákban, koedukált vécék, nőket kínos helyzetbe hozó intézkedések, és így tovább.

Az, hogy Vašečka népirtást emleget, újabb hergelés a progresszívok részéről. Az erőszak első kapuja ugyanis a félelemkeltés. Így volt ez Juraj Cintulánál is, aki az eddigi információk szerint tényleg elhitte, amit a progresszív ellenzék mondott: „ha a kormányt nem sikerült legyőzni, akkor mindent elveszítünk”. 

Most az LMBTQ-nak mondott személyekben ültetik el a félelem magvait. A népirtás felemlegetése ráadásul tudatos, mert ezzel azt a hatást keltik, mintha a „nem bináris személyek” és más szirványosok olyan közösséget alkotnának, mint egy nemzet vagy népcsoport – ami nem teljesen felel meg az igazságnak.

Vašečka a megoldást abban látja, hogy „meg kell változtatni a társadalom véleményét” (ez egy aktív befolyásolást feltételez, tehát kvázi elismeri a propaganda szükségességét), de mindenekelőtt törvényi változtatásokat kell kieszközölni az LMBTQ-személyek javára, és be kell vinni az ügyüket az alap- és középiskolákba.

Agymenések

A könyv egy másik részében Andrej Kuruc pszichológus arról értekezik, hogy „gyalázkodó” kifejezésnek számít már az is, ha egy LMBTQ-személyt transzszexuálisnak vagy homoszexuálisnak neveznek.

Tekintettel arra, hogy a progresszívok belföldön és Brüsszelben is gőzerővel dolgoznak azon, hogy gyűlöletbeszédnek minősüljön már az is, ha valaki szerint a férfi férfi és a nő nő, joggal aggódhatunk az ilyen áltudományos ködösítések láttán. Mert legközelebb már az is gyűlöletbeszéd lesz a balliberális sajtó szemében, ha valaki homoszexuálisnak nevez egy meleg férfit…

Paradox módon ráadásul maga a könyv is előszeretettel használja a „homoszexuális” kifejezést, így a szerzők vonalvezetése elég ellentmondásos.

Kommunista nosztalgia

A könyv egyik fő értelmi szerzője, Eleonóra Barcziová egy egész fejezetet szánt annak, hogy milyen „eszközöket” kell alkalmaznia az állami intézményeknek és a magáncégeknek az LMBTQ-személyek érdekében.

Szerinte nem elégséges, ha egy cég vagy intézmény hivatalosan kijelenti, hogy támogatja az LMBTQ-személyek jogait, hanem „aktívan hozzá kell járulnia a társadalom sokrétűsének fenntartásához”.

Ezt elsősorban úgy tartja elképzelhetőnek, ha a minden cég, külső és belső marketingcsatornáján keresztül az LMBTQ-propaganda folyik, kötelezően részt vesznek a homofóbia elleni napi felvonuláson, a szivárványos Pride rendezvényein.

A könyv kifogásolja azt is, hogy a reklámokban szereplő vagy megjelenített személyek között a fiatal fehér férfiak többségben vannak, pedig minden rasszból és szexuális kisebbségből ott kellene lennie egy-egy „szereplőnek”.

Ezt a felfogást ismét nehéz értelmezni józan ésszel. A reklámok célja elvileg az lenne, hogy vásárlásra bírja a potenciális vevőket. Ha a vevő nem tud azonosulni a reklám szereplőivel, vagy eleve visszatetszést vált ki nála a reklám üzenete, az meghiúsítja a vásárlást, tehát a reklám lényegét. Hacsak nem politikai célból akarnak plusz propagandateret nyerni a progresszívek azzal, hogy a cégekre erőltetik akaratukat.

Körkép.sk