Kormányválság nem lesz, Danko meghátrált – de hátrálni kényszerülhet a HLAS is

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

Az elmúlt napokban tetőfokára hágott a feszültség a kormánykoalícióban. Az ügy két főszereplője az SNS és a HLAS volt. Az SNS fokozta a nyomást a HLAS-on, hogy megszerezze a Peter Pellegrini volt házelnök (jelenlegi államfő) után még mindig betöltetlenül álló házelnöki posztot, és kemény nyilatkozatokkal támadta a HLAS több miniszterét. Végül Matúš Šutaj Eštok is kemény üzenetet küldött az SNS elnökének, aki viszontválaszában már enyhébb hangnemet ütött meg, és bejelentette, hogy hajlandó feladni igényét a házelnöki posztra. Az sem kizárt azonban, hogy a csatában a HLAS elveszíti egyik miniszterét.

Az SNS elnöke kedden elég világosan kimondta, milyen problémával is küzd tulajdonképpen az SNS: ha a pártnak meg kell szavaznia a kormány konszolidációs csomagját, akkor válaszokkal is kell szolgálniuk a választóiknak, hogy ez miért éri meg nekik:

„Az SNS választói azt kérdezik, miért nekik kell fizetni Matovič, Heger és Ódor lopásaiért”

mondta. Ezt követően ismét Zuzana Dolinková HLAS-os egészségügyi minisztert bírálta. Jelezte, hogy a tárcához „dől a pénz”, de eredményeket nem látni.

Az SNS elnöke azt is kijelentette, hogy a kormánykoalíció stabilitása érdekében kész feladni a házelnöki posztra támasztott igényét. A házelnöki poszt azután üresedett meg, hogy Peter Pellegrinit, korábbi HLAS-os pártelnököt államfővé választották. A koalíciós szerződés szerint a házelnöki poszt a második legnagyobb koalíciós partnert illeti meg (ez a HLAS), az SNS azonban azzal érvelt, hogy a neki is járna egy a három legfőbb közjogi méltóság funkciójából (a kormányfői tisztség a Smeré, az államfői a HLAS-é, így az SNS a házelnöki tisztséget akarta).

„Ha a koalíción ez segít, még az sem kötelező, hogy Andrej Danko helyettes házelnök legyen”

drámázott egy sort Danko.

A HLAS megelégelte az intrikákat

A progresszív ideológiai vonalon is hajózó HLAS számára egyre kényelmetlenebbé vált a vita. Danko ugyanis módszeresen azokat a minisztereket kritizálta leginkább, akik a HLAS progresszív szárnyához tartoznak, ilyen például Dolinková egészségügyi miniszter és Tomáš Drucker oktatási miniszter. A kritika nem mindig volt alaptalan.

A HLAS-on belül azonban teljesen más erőviszonyoknak kellett megfelelnie a pártelnöknek. Matúš Šutaj Eštoknak meg kellett mutatnia, hogy meg tudja védeni a párt érdekeit, vagyis hogy méltó a pártelnöki székre.

Így kedd esti nyilatkozatában egyértelmű utalást tett a kormányválságra és a „koalíció destabilizálására”, vagyis jelezte, hogy a HLAS hajlandó elmenni a falig a neki járó pozíciók megvédése érdekében. Šutaj Eštok úgy fogalmazott:

„A HLAS-t nem érdeklik a kicsinyes hatalmi játszmák és versengések, amelyeknek egy koalícióban nem is szabadna létezniük. Nem fogjuk azonban eltűrni a minisztereinket érő hamis és hazug támadásokat. Ha ezek a támadások folytatódni fognak, készen állunk kemény választ adni”

fogalmazott a HLAS elnöke, hozzátéve, hogy az SNS-t ez a magatartás nem fogja segíteni abban, hogy megszerezze a házelnöki posztot, és követelte Robert Fico (Smer) kormányfőtől, hogy azonnal hívjon össze találkozót a kormánypártok pártelnökeinek részvételével. Ez a felszólítás azt jelentette, hogy a konfliktusba közvetlenül bevonódhat a kormányfő, és ettől kezdve kész a kormányválság, arcvesztés nélkül pedig már egyik kormánypárt sem kerülhet ki a vitából. 

„Ha ez a találkozó nem lesz eredményes, akkor kérdezem Andrej Dankótól, hogy mi értelme egy olyan koalíciónak, amelyben az alapvető megállapodások sem érvényesek”

tette fel a költői kérdést Šutaj Eštok.

Danko meghátrált

Danko azonban vette az üzenetet, és Šutaj Eštok szavaira reagálva azt nyilatkozta, hogy tiszteletben tartja azt a helyzetet, hogy a parlament elnöki feladatait jelenleg Peter Žiga (HLAS) helyettes házelnök látja el.

„Nem érdekel a házelnöki poszt és nem is akarok vele foglalkozni. Kikérem magamnak azt a vádat, hogy az SNS akarja szétverni a kormányt”

mondta Danko.

Az egyértelműen meghátrálást jelentő retorika azonban nem azt jelenti, hogy a HLAS megússza véráldozat nélkül. Az SNS képviselői tovább támadják Dolinková egészségügyi minisztert, akit egyébként az ellenzéki sajtó is a Penta befektetőcsoport meghosszabbított kezének tart.

Dolinková alatt rezeg a léc

Dolinkovát ugyanis a smeres képviselők is élesen támadják, leginkább azért, mert az ágazatba tolt rengeteg pénz ellenére továbbra sem szerezte vissza az állam az ellenőrzést az egészségügyi piacon, és még mindig a magánbefektetők nyerészkednek az állami szereplők rovására.

Robert Fico kormányfő pénteken arról beszélt, hogy 2010-ben négymilliárd euró forrást tolt az állam az egészségügybe, ma pedig 8,5 milliárd eurót, ennek ellenére semmilyen hatás, fejlődés nem látszik.

„Az egészségügyi minisztera sszonynak számot kell adnia arról, mit akar tenni. Nem járhat-kelhet és mondhatja körbe-körbe ugyanazt, hogy adjatok, csak adjatok. Valakinek előbb-utóbb ki kell mondania, hogy valós intézkedésekre van szükség, olyanokra, amelyek takarékoskodást jelentenek”

mondta Fico, aki egyértelműen fogalmazva azt is elmondta, hogy gazdasági helyreállítási terv nélkül az állam nem hajlandó tovább finanszírozni az egészségügyet (a jelenlegi szinten).

Fico azonban felszólította az orvosszakszervezeteket, akik épp most gyűjtik az felmondásokat, hogy tárgyaljanak Dolinkovával:

„Ha az egészségügyi miniszter ezt a feladatot nem képes elvégezni, hát elvégzi majd valaki más”

fogalmazott. Ergo: csak az ürügyet keresi a kormányfő, hogy Dolinkovát leváltsa.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a kulisszák mögött arról beszélnek, hogy Tomáš Drucker jelenlegi oktatási miniszter kaphatja meg az egészségügyi tárcát, aki a III. Fico-kormány idején már betöltötte ezt a tisztséget egy darabig. Fontos azonban kiemelni, hogy Dolinková leváltása nem lenne rendkívüli trend: Szlovákia történetében csak két miniszter volt, akik kibírták egészségügyi miniszterként egy egész cikluson keresztül: Ľubomír Jávorský (HZDS, 1994-1998) és Rudolf Zajac (ANO, 2002-2006). 

Ennek oka, hogy az egészségügy egy pénznyelő, ahol mindig is a nagy befektetőcsoportok érdekei érvényesültek az állami érdekekkel szemben. A nagy hasznot hozó egészségügyi szolgáltatások javát a magánszereplők kisajátítják, az államra maradnak azok a szolgáltatások, amelyeken nem lehet pénzt keresni, vagy eleve veszteséges az elvégzésük. Így az állami kórházak és az állami VšZP folyamatosan veszteségeket termelnek, míg a nagy befektetőcsoportok igen jól keresnek ezen az állapoton.

körkép.sk