Indulatos rádióvita: Káčer leszerepelt, érvelése darabokra hullott, hát gyorsan előhúzta a magyar revízió kártyáját

Rastislav Káčer, a háborúpárti lobbit támogató GLOBSEC agytröszt tiszteletbeli elnöke, megrögzött magyargyűlölő, volt külügyminiszter és budapesti nagykövet leszerepelt a közrádió műsorában. Két vitapartnerével kellett volna kielemeznie Ukrajna és Európa helyzetét a közelgő béketárgyalások kapcsán. Káčernek azonban a nem nagyon voltak válaszai. Geopolitikai realitások helyett politikai kijelentésekbe menekült, majd előhúzta a magyar kártyát, miszerint ha Putyin győz Ukrajnában, Magyarország területi igényeket támaszt majd Szlovákiával szemben. Idegessége nem ok nélküli. A háborúpárti atlantista elit képtelen megmagyarázni azt a tényt, hogy a háború eszeveszett támogatása ellenére kudarc lett a vége, és olyan illúziókban ringatták Ukrajnát és az európai közvéleményt, amit ők maguk sosem tudtak sem elérni, sem garantálni. Erre a műsor két másik – jóval felkészültebben érvelő – vendége fel is hívta a figyelmet. Előkerült az afganisztáni párhuzam is.

Rastislav Káčer, aki egyébként a Demokrati és a kormányellenes tüntetők egyik főszónoka is, a közrádió műsorában ismét azzal riogatta a hallgatókat, hogy ha Ukrajna elveszti a háborút, akkor Magyarország területi igényeket fog támasztani Szlovákiával szemben.

„Ez evidens. Az irredenta Magyarország permanensen ugyanazt az elvet követi, mint Vlagyimir Putyin. Putyin is azt mondta, hogy elfoglalja a Krímet és Kelet-Ukrajnát, mert az ukrán nemzet sosem létezett. Ugyanezt a retorikát halljuk Budapestről. Miért ne inspirálódhatnának Putyintól. Ha elfogadjuk, hogy Vlagyimir Putyin ezt megteheti Ukrajnával, akkor más is megteheti más országokkal, a vitatott történelmi területeken.”

mondta ingerültek a Demokrati alapítótagja. És hogy miért borult ki ennyire? Az új geopolitikai helyzetben és a készülő Trump-Putyin találkozó miatt darabjaira hullott a narratívája, és vitapartnerei kvázi felelőssé tették őt és a hozzá hasonló háborús uszítókat a jelenlegi helyzetért. Mutatjuk.

A műsor vendégei voltak:

• Ľubomír Zaorálek, volt cseh külügyminiszter,
• Peter Števkov, újságíró és publiciszta (korábban a Štandard konzervatív hírportálnál dolgozott),
• és Rastislav Káčer.

Zaorálek kifejtette, hogy míg a 2014-es donbaszi konfliktus idején Európa még részt vett a helyzet kezelésében a Normandiai Négyek formátumán keresztül, ma viszont nem. A döntés pedig az Egyesült Államokhoz került, aki kijelentette, hogy nem fogja támogatni Ukrajna katonai céljait, mert a pozíciója folyamatosan romlik, ezért nincs értelme tovább erőltetni.

„Az ami történt, nagyon rendkívüli, mert Donald Trump gyakorlatilag kiemelte Vlagyimir Putyint az izolációból. Még az is szóba került, hogy Oroszország visszakerülhet a G7-ekbe. (…)”

mondta. Majd kemény kritikát fogalmazott meg az EU felé:

„Európa nem képes semmilyen alternatívát nyújtani azzal a folyamattal szemben, amit Donald Trump elkezdett”

emelte ki.

Števkov arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán polgárok és tisztviselők egy részénél teljes a dezillúzió és a kétségbeesés, mert a Nyugat eddig azt ígérgette, hogy addig támogatják Ukrajnát, „ameddig szükséges”. Emlékeztetett, hogy 2008-ban többen is figyelmeztettek arra, hogy Ukrajna az oroszok számára fontosabb, mint a Nyugat számára (értsd: messzebbre menne el érte, mint a Nyugat). Kudarc esetén pedig a Nyugat lesz a felelős, és elindulhat a NATO felbomlása.

„Azok árulták el Ukrajnát, akik hosszú éveken keresztül azt súgták Kijev fülébe, hogy csatlakozhat a NATO-hoz”

mondta. Azt is mondta, hogy a Nyugat szintén felelős a kialakult helyzetért. Azért, mert túl messzire ment a NATO-bővítésével, miközben az amerikaiak pontosan tudták, hogy milyen vörös vonalat jelent Moszkva számára Ukrajna.

Érvek helyett nyelvtanóra

Káčer Števkov érvelésére sem tudott már értelmesen reagálni. Először belekötött abba, hogy Števkov „Ukrajna NATO-ba csábításáról” beszélt. Szerinte a csábítás kifejezés nem állja meg a helyét. Az újságírót pedig azzal vádolta meg, hogy az orosz propagandát mondja fel.

Ellenérvet azonban Ukrajna NATO-tagságával vagy annak geopolitikai jelentőségével kapcsolatban nem mondott. Csak azt hangoztatta, hogy aki azt állítja, amit Števkov mond, az „nem érti, hogyan zajlanak a tárgyalások”.

Števkov erre emlékeztette Káčert, hogy az oroszok fenyegetésként tekintettek a NATO-bővítésére, és 2008-ban a Szövetség kimondta, hogy „egy nap Ukrajna majd NATO tag lesz”.

Az afganisztáni párhuzam

Záorálek azonban elég egyértelműen Káčerrel szemben foglalt állást. Kijelentette, hogy a politikusok igenis felelősek a háborúért, minimum azért, mert nem tudták elkerülni a vérontást. „Hiszen ez lenne a nemzetközi diplomácia lényege” – emelte ki.

Zaorálek is a 2008-as eseményeket tartotta a sorsdöntő pillanatnak. Úgy vélte, hogy az a NATO-csúcs volt az utolsó esély arra, hogy elejét vegyék annak a folyamatnak, ami a 2014-es majdani forradalomban, majd a 2022-es háborúban csúcsosodott ki. Felrótta a Nyugatnak, hogy már akkor sem volt világos stratégiája.

„Nekünk, mint Nyugatnak, nem volt átgondolt és megvalósítható stratégiánk”

mondta, hozzátéve, hogy most is ez a helyzet, mert Donald Trump vette kezébe az ukrajnai kérdést, miközben az USA számára nem annyira fontos Ukrajna, mint Európa számára.

„A mi szerencsétlenségünk az, hogy nincs stratégiánk, a Nyugat egyáltalán nem egységes, és belátható időn belül pedig nem is lesz az”

mondta. Azt is kiemelte, hogy a Nyugat igenis felelős az ukrajnai háborúért, mert ha valaki katonai műveletet indít, az felelős annak a műveletnek a következményeiért is. 

„És ez a következmény számunka most katasztrofális. Ez Ukrajna kudarca, és Európa kudarca. És Trump ma velünk egyáltalán nem egyeztet, mert úgy véli, hogy az eddigi stratégia teljes mértékben hibás volt, miközben az USA nélkül Európa képtelen bármilyen stratégiát kialakítani”

hangsúlyozta.

„Az, hogy ez kudarc, egyértelmű. Nagyon hasonlít a helyzet az afganisztáni fiaskóra, amiből láthatóan egyáltalán nem okultunk. Afganisztánnál sem volt stratégiánk, nem tudtuk, merre akarunk menni (…), és ma ugyanez ismétlődik meg Ukrajnában (…). Megint stratégia nélkül, megint csak futunk az események után. (…) [Mi, Európa] képtelenek vagyunk felmérni, milyen helyzetbe kerültünk, ami alapjaiban írja át a stratégiai feltételeinket. Ez súlyos fiaskó. Hiszen Zelenszkij koncepciója darabjaira hullott, hiszen Ukrajna alkotmányban tiltotta meg magának, hogy tárgyaljon. Mert ő abból indult ki, hogy majd belép az EU-ba és a NATO-ba”

mondta a volt cseh külügyminiszter.

„Lehet, hogy durván hangzik, amit Trump mond Ukrajna kapcsán. De számomra az igazán durva az az ostoba politika, amit mi folytattunk Ukrajnával szemben. Világos volt, hogy a NATO-ba való belépéshez minden tagállam jóváhagyása kell. És már az elején világos okok miatt egyértelmű volt, hogy irreális Ukrajna NATO-csatlakozása. (…) Most mindkét háborús cél összeomlott, és ha valaki ma azt állítja, hogy ezt nem tudta előre, az elképesztően képmutató”

zárta Zaorálek.

Káčer párhuzamos valósága

Káčer védekezésül párhuzamos valóságokat emlegetett. Érdemi, geopolitikai realitást tükröző választ nem tudott adni, helyette a háború kitörésétől szajkózott „progresszív morális megközelítést” alkalmazta:

„Ha sosem volt reális Ukrajna NATO-tagsága, akkor miért csábítottuk volna őt a NATO-ba? Ez egyáltalán nem áll, össze”

(Megjegyezzük, hogy Káčer mellébeszél. Két vitapartnere ugyanis pont arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajna NATO-tagságának veszélye volt az oroszok szemében a háborús ok. A Nyugat pedig ennek ellenére nem altatta el az oroszok félelmeit, sőt még tüzelte is a 2008-as nyilatkozattal. Az egy másik kérdés, hogy Ukrajna NATO-tagsága a Nyugat részéről valós cél volt-e, vagy úgy voltak vele, hogy ha az nem is jön össze, legalább a háborúban sikerült meggyengíteni Oroszországot – a szerk.)

Azzal próbált érvelni, hogy minden országnak joga van megválasztani, kit tekint partnernek, szövetségesnek, milyen politikai berendezkedést választ. „Ez alapvető elv a nemzetközi kapcsolatokban” – mondta.

(Mi azért feltesszük a kérdést, hogy akkor Káčer miért támadja a szlovák kormányt azért, mert nem Brüsszel és az atlantisták szája íze szerint választ partnereket, és miért kritizálják a kínai befektetéseket? – a szerk.)

„Ha Ukrajna NATO-csatlakozása [Oroszország számára] tényleg olyan nagy probléma volt, akkor Finnország és Svédország csatlakozása miért nem volt az? Akkor most Oroszország meg fogja támadni Finnországot? Amiket itt hallok, az válogatott ostobaság”

mondta.

Aztán újra mellébeszélt, mert azt állította, hogy Zelenszkij koncepciója valójában az országa önvédelme volt, ami nem igaz. Zelenszkijnek volt egy béketerve, ami gyakorlatilag Oroszország háborús vereségének a forgatókönyvére íródott, és elképesztő igényeket támasztott Moszkvával szemben. Erre utalt feljebb Zaorálek. Ez a Zelenszkij-terv azonban az új helyzetben értelmét vesztette.

Káčer érvelésének egyébként végül Števkov adta meg a kegyelemdöfést. Svédország kapcsán ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy a Skandináv-félsziget messze nem olyan érzékeny kérdés Oroszország számára, mint Ukrajna, amelyen keresztül számos invázió indult Oroszország ellen. (Ez egyébként igaz, a britek nem véletlenül nevezik gúnyosan Ukrajnát Oroszország „puha alfelének” – a szerk.). Števkov felütése vezetett oda, hogy Káčer végül rezignáltan személyeskedésbe kezdett.

Števkov:

„Tudja, 2008-ban még az európai és amerikai GDP 1:1 arányú volt, mára az európai gazdaság az amerikai 60 százalékára esett vissza. (…) Káčer úr, összehasonlítani a Skandináv-félszigetet azzal az Ukrajnával, amelyen keresztül nyugat felől az elmúlt kétszáz évben három invázió is érte Oroszországot, csak egy geopolitikai analfabéta képes. Én értem, hogy ön ideges, mert az olyan emberek, mint ön, és az olyan szervezetek, mint a Globsec, önök azok, akik kudarcot vallottak. Akik ebbe a helyzetbe juttattak minket.”

mondta az újságíró.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA