Óriási botrányt robbantott ki Meloni: leleplezte a brüsszeli mainstream kommunista és diktatórikus gyökereit

Olaszországban továbbra sem csitulnak a hullámok Giorgia Meloni miniszterelnök legutóbbi parlamenti beszéde miatt kirobbant „botrány” kapcsán. Meloni ugyanis a parlament ülésén nyilvánosan mert idézni a Ventotene-i Kiáltványból, ami olyan felfordulást okozott a teremben, hogy az ülést meg kellett szakítani.

A kormányfőre azonnal heves kritika zúdult a baloldali-liberális politikusok és publicisták részéről, különösen azoktól, akik lelkes hívei az európai integrációnak. Pedig az általa említett dokumentum éppen az európai egységet szorgalmazó, szocialista eszméket valló körök egyik jelképes irata.

A Demokrata Párt vezetője, Elly Schlein szerint Meloni ezzel a lépéssel „megsérti az európai emlékezetet”, míg Giuseppe Conte, az Öt Csillag Mozgalom politikusa úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök „hálátlan”, hiszen az Európai Tanácsban elfoglalt helyét éppen a Ventotene-i Kiáltvány szerzőinek köszönheti. A kritikák özöne mögött azonban egy mélyebb vita húzódik meg az Európai Unió ideológiai gyökereiről és Meloni ezekhez való viszonyáról.

Miről van szó?

A Ventotene-i Kiáltványt 1941-ben fogalmazta meg két olasz kommunista, Altiero Spinelli és Ernesto Rossi, akiket Mussolini rezsimje ellenfeleiként Ventotene szigetére internált. A dokumentumban egy föderális Európa vízióját vázolták fel, amely szocialista ideológiai alapokon nyugszik.

Ez a szöveg szolgált később az 1954-es Spinelli-terv alapjául, amely az első kísérlet volt egy európai föderális állam alkotmányának megalkotására. A terv végül az 1992-es maastrichti szerződés egyik ihletőjévé vált, amely az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) átalakította az Európai Unióvá (EU). Nem véletlen, hogy az Európai Parlament brüsszeli főépülete 1998 óta Altiero Spinelli nevét viseli.

A kiáltvány öröksége ma is él az uniós elit körében. 2010-ben az Európai Parlamentben megalakult a Spinelli-csoport, amelynek alapítói között olyan nevek szerepeltek, mint Daniel Cohn-Bendit, Joschka Fischer és Guy Verhofstadt.

2011-ben, Spinelli halálának 25. évfordulóján Jerzy Buzek, az akkori EP-elnök a kiáltványt „az európai integráció örökké élő forrásának” nevezte. 2016-ban Angela Merkel, François Hollande és Matteo Renzi (akkori német kancellár, francia elnök és olasz miniszterelnök) virágot helyezett el Spinelli sírjánál, 2017-ben pedig az EU vezetői a római szerződések 60. évfordulója alkalmából aláírták az „Európai Jövő Fehér Könyvét”, amelyben Spinelli és Rossi nevét kiemelték, miközben olyan alapító atyák, mint Konrad Adenauer vagy Robert Schuman említés nélkül maradtak.

Kilóg a lóláb. Nem kicsit

A botrány középpontjában az áll, hogy Meloni a parlamentben felolvasta a kiáltvány néhány kínos részletét, köztük a következő sorokat:

„Ahhoz, hogy megfeleljünk szükségleteinknek, az európai forradalomnak szocialista jellegűnek kell lennie… A magántulajdont meg kell szüntetni, korlátozni, korrigálni vagy kiterjeszteni az egyes eseteknek megfelelően, nem dogmatikusan vagy elvi alapon… Forradalmi időkben, amikor nem az intézmények irányításáról, hanem létrehozásáról van szó, a demokratikus gyakorlat csúfos kudarcot vall.”

Ezt követően Meloni egyetlen mondattal kommentálta az idézetet: „Nem tudom, hogy ez a ti Európátok, de az enyém biztosan nem.”

Meloni húzása azonnal heves reakciókat váltott ki. Ellenfelei nem vállalkoztak arra, hogy nyíltan kiálljanak a kiáltvány szocialista forradalomra és a magántulajdon korlátozására vonatkozó elképzelései mellett, mégis élesen bírálták Melonit, amiért elhatárolódott a dokumentumtól.

Valódi „bűne” azonban az lehetett, hogy egyáltalán idézni merészelt ebből az EU számára valósággal szentnek számító szövegből, amely inkább hitvallásként, semmint vitatárgyként funkcionál az uniós diskurzusban.

Az ügy az X platformon is visszhangot keltett. Matteo Salvini, a Liga vezetője és Meloni szövetségese így fogalmazott:

„Meloni bátorsága, hogy kimondja az igazat az EU szocialista gyökereiről, felrázta a brüsszeli álmodozókat.”

Ezzel szemben Enrico Letta, a Demokrata Párt korábbi vezetője (a fent említett Renzi elődje a miniszterelnöki székben) azt írta: „Meloni a Ventotene-i Kiáltvány félreértelmezésével az európai egység ellen dolgozik, amit évtizedek óta építünk.” Egy másik hozzászólásban Guy Verhofstadt, a Spinelli-csoport egyik alapítója megjegyezte: „A populisták, mint Meloni, csak rombolni tudnak, építeni nem.”

A háttérben

Az európai integráció eszméje azonban nem Spinelliékkel kezdődött. Már az 1910-es években Luigi Einaudi, a későbbi olasz elnök, az 1920-as években Richard Coudenhove-Kalergi a Paneuropa mozgalommal, majd 1930-ban Aristide Briand francia külügyminiszter is felvázolta egy föderális Európa gondolatát. A mai euroentuziazmus mégis Spinelli és Rossi művéhez kötődik, amit Meloni idézete most kényelmetlen reflektorfénybe helyezett.

Meloni nem csupán egy politikai vitát robbantott ki, hanem az Európai Unió identitásáról és ideológiai alapjairól szóló dogmákat kérdőjelezte meg. A Ventotene-i Kiáltvány idézése olyan tabut sértett meg, amelyet az uniós elit inkább szőnyeg alá söpörne: a dokumentum szocialista gyökereit és radikális, antidemokratikus javaslatait.

Meloni ellenfelei szerint ezzel az európai egységet veszélyezteti, támogatói szerint viszont bátran leleplezte az EU dogmatikus mítoszait. A vita mindenesetre rámutat arra, hogy a kiáltvány – bár „szent” szövegként tisztelik – nem tűri a nyílt vizsgálatot, mert az kétségeket ébreszthet az európai projekt „egyetlen igaz demokráciamodelljében”…

Körkép.sk

Nyitókép forrás: SITA/Roberto Monaldo/LaPresse via AP