A kormánykoalíció ismét elhalasztotta a megállapodást az államháztartás konszolidációjáról, miközben az ellenzék élesen bírálja Robert Fico miniszterelnököt kínai útja miatt. A kormányfő a kritikákat elutasítja, és a szuverén szlovák külpolitikára hivatkozik. Az országot azonban sürgetik a gazdasági kihívások, a konkrét takarékossági intézkedések pedig továbbra is váratnak magukra. A koalíció érezhetően (megint) repedezik a megszorító intézkedések terhe alatt. Az ellenzék a kormányt teszi felelőssé a költségvetési helyzetért, ám nagy kérdés, milyen alternatívát tud felkínálni a polgároknak. A rövid válasz az, hogy félrevezető üres szólamokon kívül nem többre nem futja nekik sem. Egyszerűen azért, mert akármilyen lesz a következő kormány, annak is 2,5 milliárd eurót kell konszolidálnia. Így hát nem ígérnek semmit, csak próbálják fenntartani a lakosság frusztrációját, mert ha megoldás nincs is, a politikai pontok jól jönnek.

 

Elnapolt tárgyalások

 

A kormánykoalíció vezetői hétfőn nem jutottak dűlőre a konszolidációs intézkedésekről. A koalíciós tanács tárgyalását megszakították, a megbeszélések a tárcákkal folytatott szakmai konzultációk szintjén folytatódnak. Ladislav Kamenický (Smer) pénzügyminiszter szerint mélyebb minőségi elemzésre van szükség, ezért további találkozókat tartanak az egyes miniszterekkel. A miniszter elismerte, hogy a jövő heti tárgyalások határideje már meglehetősen szoros.

 

Kamenický hozzátette, hogy a konszolidációs csomag alapvető kereteiről már megegyeztek a koalíciós tanácsban. A miniszter korábbi közlése szerint nem változnak az áfa-kulcsok, és nem csökkentik a második nyugdíjpillérbe fizetendő hozzájárulásokat sem. A szociális juttatások megkurtítását is kizárták, de például a szerencsejátékok szabályozásának kérdése továbbra is nyitott.

 

Konkrétumok nélküli ellenzéki tervek

 

A konszolidáció elkerülhetetlen, ahogy arra a Költségvetési Felelősség Tanácsa ismételten felhívta a figyelmet. További intézkedések hiányában az ország eladósodottsága jelentősen megnőhet.

 

Az ellenzéki pártok azonban nem tudtak konkrét javaslatokkal előállni arra, hogyan teremtenének elő 2,5 milliárd eurót. Javaslataik általánosságban az állam működésén való spórolásra, a szociális támogatások célzottabbá tételére és a gazdasági növekedés ösztönzésére összpontosítanak.

 

A KDH az állami kiadások lefaragását javasolja. A Postoj cikke szerint a kereszténydemokraták ugyanazt mondják, mint tavaly szeptemberben. Öt pontból áll a javaslatuk, mindegyik az állam oldalán húzná meg a nadrágszíjat.

 

  • Az állami termék- és szolgálatásvásárlások drámai lefaragása.
  • Az állami intézmények drasztikusan fogják vissza energiafogyasztásukat.
  • A harmadik és negyedik pont kvázi ugyanaz: a közbeszerzési eljárások megváltoztatása.
  • Az ötödik pedig a külső beszállítók csökkentése különösen a szolgáltatások terén.

 

A PS továbbra is a szociális juttatások, különösen az energiaár-kompenzáció „célzottabbá tételét” szajkózza. A „célzottabbá tétel” egy félrevezető kifejezés arra, hogy jelentős néprétegeket zárnának ki a támogathatók köréből. Az energiaár-kompenzáció terén ez azt jelentené, hogy a háztartások nagyobbik fele piaci áron kapná az energiát – jóval drágábban, mint most.

 

A PS az energiatámogatások lefaragásán kívül a gazdaság fellendítését jelöli meg a második számú megoldásaként. Van azonban itt egy nagy ellentmondás: nehéz lesz fellendíteni a gazdaságot úgy, ha a belső vásárolóerő összeomlik az energiaárak megugrása miatt…

 

Az sem titok, hogy a PS első dolga lenne a tizenharmadik nyugdíj lefaragása vagy teljes eltörlése.

 

Az SaS a 19 százalékos egykulcsos adó visszaállítását szorgalmazza. Ez az érv csak egy bűvészmutatvány, amivel az SaS csodaszert kínál a gazdasági összefüggéseket kevésbé ismerő választóknak. A 19 százalékos egykulcsos adó biztosan nem alternatíva a megszorításokkal szembe. De a párt elmondhatja, hogy sikerült teljesítenie valamit programjából, aminek pozitív hatásai (ha lesznek egyáltalán) csak évek múlva mutatkozik majd. Konszolidálni meg most kellene.

 

A Slovensko mozgalom a korrupció elleni harcot hangsúlyozza, ugyanakkor visszaállítaná a gyermekek után járó adóbónuszt, ami ellentétes a takarékossági kényszerrel. A Slovensko – ahogy fentebb említett ellenzéki kollégái – szintén a saját profilját mutatja be konszolidáció elleni csodafegyverként – csakhogy ez sem oldja meg az azonnali takarékossági kényszer dilemmáját.

 

Stratégia nincs – bőr a képen az van

 

Az ellenzéknek tehát nincs konkrét terve. A politika szabályai szerint nem mondhatja ki, hogy ő is népszerűtlen intézkedéseket vezetne be, hiszen már dörzsöli a kezét, hogy a megszorításokat meglovagolva majd darabokra szedheti a kormánypártokat. Az ellenzék módszeresen távol maradt a felkínált lehetőségtől is, hogy beleszólása legyen a konszolidációba.

 

Magyarra lefordítva, az ellenzék úgy van a jelenlegi helyzettel, minél jobban fáj az embereknek a konszolidáció, nekik annál nagyobb esélyük lesz megbuktatni a jelenlegi kormányt.

 

A dolog pikantériája, mindegyik ellenzéki párt (plusz a Demokrati) közvetlenül felelős a jelenlegi gazdasági helyzetért. A Slovensko, az SaS kormánypártok voltak, a KDH összeállt a háborús inflációért és energiaválságért felelős progresszív erőtérrel, a PS pedig Čaputová államfőn és Ódor Lajos hivatalkormányán keresztül szintén részese volt az előzményeknek.

 

Egy dolog azonban közös bennük: egyetlen szóval nem tiltakoznak a nyugati globalista háborúpárti politikusok szent tehene, a háborús fegyverkezés ellen, vagy az ukrán állam, ukrán hadsereg európai pénzből történő finanszírozása ellen…

 

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA, kollázs: körkép.sk

Megosztás:
Címkék: államháztartás ellenzék KDH költségvetés konszolidáció megszorítások progresszív szlovákia ps SaS Smer-SD
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!