Tóth Ferenc: Štefan Dobó, Kelet-Szlovákia hőse – A tőketerebesi Andrássy-kastély

Nyitókép: Zetor traktor, szalmabálás kiskocsi (a szerző felvétele)

A húszezres lakosságú Tőketerebes (Trebišov, Trebischau), a zempléni térség központja a századok során is megőrizte mezőgazdasági jellegét. A település neve a XIII. században már szerepel a korabeli okiratokban, magyar elnevezése valószínűleg a szláv „trebiti” (irtani) és a „Tőke”, mint családnév összevonásával keletkezett: „Tőkéék irtása”.

Vára, Párics, pontosabban a csekély rom, ami még megmaradt belőle, mára jórészt ismeretlen a nagyközönség előtt, noha sokáig igen jelentékeny szerepet játszott a magyar történelem legviharosabb évszázadaiban. A klasszikus síksági, téglából emelt vízivárat a XIII. században építtette a Terebessy család, a település maga tulajdonképpen a vár szolgálófaluja volt. A tragikus mohácsi vész után itt gyűltek össze a rendek, hogy határozzanak az ország további sorsáról, 1454-ben itt ülésezett a magyar országgyűlés, hogy rendeleteket hozzon a husziták garázdálkodása ellen. A kuruc felkelés leverése után, 1686-ban a császári hadak felrobbantották, alapanyagát később a Csáky-kastély építésekor használták fel.

E kastély később az Andrássyak tulajdonába került. Itt született és itt töltötte gyermekkorát gróf Andrássy Gyula, korának egyik legjelentékenyebb politikusa, akinek nevét nemcsak a mai Andrássy-út őrzi, melyet a párizsi Champs-Élysées mintájára álmodott meg. A gróf a már akkor is országszerte híres sátoraljaújhelyi gimnáziumba járt, majd Pesten végzett jogot. Tevékenyen részt vesz a szabadságharcban, a bukás után emigrációba kényszerül, Párizsban, Londonban él. Távollétében, 1851-ben halálra ítélik, de 1858-ban amnesztiát kap. Képviselővé választják, majd az országgyűlés alelnöke. Deák Ferenccel együtt készítik elő az 1867 es kiegyezést, ő lett a dualista monarchia első miniszterelnöke, később külügyminisztere.

Tőketerebes mai turisztikai középpontja egyértelműen az Andrássy-kastély. Gyula gróf, korának egyik leggazdagabb, ráadásul igen művelt és széles látókörű főura neobarokk stílusban alakíttatta át, mindamellett az akkori idők legmodernebb építészeti és egészségügyi vívmányait is figyelembe véve. Az eredetileg angol stílusú kastélypark még ma is hatvankét hektár kiterjedésű, kialakítása idején növényi ritkaságokkal, virágokkal, antik szobrokkal, tavacskákkal, hidakkal, lugasokkal, ülőpadokkal, szökőkutakkal volt tele. A park a tóval, a példásan felújított várrommal, a mauzóleummal, a hatalmas fákkal – főleg tiszafákkal – még ma is impozáns látványt nyújt.

A régi daliás idők a háború után elmúltak, ez a kastély is a munkásosztály tulajdonába került, mint minden. 1949-1978 között az épület a járási kórháznak adott otthont, emiatt a belső tereket jelentékenyen átalakították. Aztán egy ideig gazdátlanul omladozott, majd mégiscsak elindult a teljes körű restaurálás, melynek első szakaszát 1987-ben fejezték be. A mai állapot főként a határokon átnyúló segítő kezdeményezésnek köszönhető, a végeredmény egyszerűen: nagyon szép. A múzeum teljes gőzzel működik, most éppen egyiptomi kiállítás látható: az Andrássyak sok különös szuvenírt szereztek utazásaik során. Különösen látványos és értékes a Dobó István dobóruszkai sírjából előkerült reneszánsz ékszerkollekció.

A rubinköves gyűrűt felesége helyezte el a várvédő ruhazsebében, így elkerülte a sírrablók figyelmét. A téglaboltíves pincében a tokaji bor történetébe és készítésének műhelytitkaiba nyerhetünk bepillantást, mely nemes italt köztudottan XIV. Lajos is szívesen fogyasztotta. A kastély eredeti berendezéséből ugyan nem sok minden maradt, de az itt látható bútorokból, használati eszközökből is sugárzik a kényelem és a minőség, vagy akár a luxus iránti igény. Természetesen nem hiányozhat az interaktív szoba, a virtuális valóságban társaloghatunk az uradalmi alkalmazottakkal, szakáccsal, kertésszel, szobalánnyal, vagy akár magával a gróffal is.

Mindez érdekes lehet akár gyerekek számára is, de nekik a fő attrakció egyértelműen a kékre festett régi Zetor traktor, mely egy szalmabálákkal megrakott zöld kiskocsit húz maga után a park árnyas útjain.  Még felnőttnek is érdekes élmény hosszú idő után valódi szalmán ülni, valódi szalmaillatot érezni, felidézve esetleges gyerekkori élményeket (mármint azok számára, akik még egyáltalán tudják, mi a szalma).

Némileg zavaró volt a tárlatvezető tört magyarsága, még akkor is, ha utólag, félhangon azért bevallotta: emiatt néha bizony szégyenkezik kissé. Fel a fejjel, kislány, gyakorlat teszi a mestert, a magyar nyelv ugyan nem könnyű, de megtanulható, főleg, ha valaki magyar gyökerekkel is rendelkezik. De olyan információt semmilyen nyelven nem illik terjeszteni, hogy Štefan Dobó – aki Magyarországon Dobó István néven is ismeretes – megvédte volna Kelet-Szlovákiát a muzulmán terjeszkedéssel szemben.

Az ingyenes műsorfüzet megálmodói is nyilván tudják, hogy az „egyedulállo tárlat egy 1837-bol származó, négy puttonyos tokaji bor” kijelentés nem feltétlenül fedi a teljes valóságot, és a „hol kerese az elveszlet Katinka gróf nót”, a „megszűnt román stílusú Szentlélek temploma”, valamint „a régi szetti kutatások során” kifejezések is hagynak némi nyelvhelyességi kívánnivalót maguk után.

Arról nem is beszélve, hogy egy elveszett grófnőt igenis lehet sajnálni, a magam részéről nem igazán szeretném, ha megszűnne a román stílusú Szentlélek, bármi legyen is az, pláne nem a temploma. Szetti meg nyilván ősi egyiptomi fáraó volt, a XIV.-ik dinasztia mozgalmas idejéből – mint tudjuk -, de azért maradt némi ideje régé-szetti kutatásokra is.

Tóth Ferenc