A kurzusai során azt említette, hogy mi nők nem tudjuk a partnereinket „megszeretgetni”. El tudná mondani, hogy mit ért ez alatt a kifejezés alatt?
Megmutatom. Jöjjön ide hozzám, és álljon mellém. Most a férfi szerepét fogja játszani. Én odafordulok Önhöz, és gyengéden, szeretetteljesen megcirógatom az arcát. Semmi több, csupán enyhén megérintem. Ezzel most megszeretgettem Önt. Amikor a férfi durcás és nem akarja megcsinálni azt, amit akarunk tőle, akkor cirógassuk meg. Meglátja, mit fog ez a férfiből kiváltani.
Nem hall erre olyan ellenvetéseket a nőktől, hogy „mit fogok én hízelegni”?
Dehogyisnem. Pontosan ilyen ellenvetéseket hallok. A nők azt mondják, hogy ez hízelgő és megalázó.
És nem az?
Nem. Ez a szeretet, az anyaság megnyilvánulásának a csúcsa. Nehéz ezt leírni, inkább próbálják ki. Az utóbbi időben gyakran elgondolkodom azon, amit Ferenc pápa mondott. Azt mondta, hogy a férfi a szilárd pont, a nőnek pedig „titkos ereje van, amivel uralni tudja a férfit”.Nekem az a kifejezés, hogy „titkos” nagyon tetszik, ugyanis teljes mértékben igaza van. Ez az az erő, amit akkor használunk ki, amikor szeretgetünk. Csakhogy sok nő ezt nem használja.
Ön szerint miért van ez így?
A nőknek a férfiakkal szemben támasztott igényeik növekednek. Nem képesek kompromisszumokat kötni. Egyre több az olyan eset, amikor intelligens, művelt és empatikus emberek párkapcsolatai bomlanak fel. Empatikusak, de sajnos csak saját magukkal szemben. Mindenki csak a saját igazát hajtogatja. A nők pedig annak ellenére, hogy mindezt a titkos erejükkel tennék, zsémbeskednek, és úgy viselkednek mint a férfiak. Soha nem volt ennyi nő, akik úgy viselkedtek volna mint a férfiak.
(…)
Hol van az emancipáció határa?
Határ? Természetesen a nemek között. A férfi mindig is erősebb volt. Hogyha tűz van, a férfitól várják el, hogy segítsen, hogy valamiképpen megoldja a problémát. A férfi másképpen gondolkodik, máshogyan működik az agya. Ezek nem mindenféle filozófiai elmélkedések, ezek fiziológiailag adottak. (…) Ha a férfi valamit szeretne mondani, azt egyszerűen meg is mondja. A nő viszont összetetten mondja el a mondandóját. A nő beszél és beszél, holott a férfiaknak elegendő lenne csupán egy szó. Amikor a férfi nem bírja tovább, és amennyiben egy igazi gentleman, akkor odamegy a feleségéhez, és egy hosszú csókkal „befogja” a száját. A nő pedig többet nem beszél. Ezt a természet alakította így: mindenki más, mégis kiegészítik egymást.
(…)
Napjaink párkapcsolati bonyodalmai kihatással lesznek a mostani gyerekek generációjára?
Ez világos. A mostani gyerekek azt gondolják, hogy az első konfliktus vagy félreértés után normális elválni, szétmenni. (…) A gyerekeknek az a generációja, akik gyermekkorukban azt csinálhatták, amit akartak, és nem látták a helyes családi modellt, egoista generációvá váltak. Ebből a generációból származóknak már vannak saját gyerekei. Napjainkban tönkremennek a házasságaik, így az ő gyerekeik ismét nem látják a helyes családi modellt. És már itt is van a következő egoista generáció. A mai gyerekek szerencsétlenek.
Hogyhogy? Hiszen soha nem voltak a gyerekek olyan elkényeztetettek mint manapság. A családok pedig soha nem hagyták magukat ennyire befolyásolni a gyerekek nézetei által.
Éppen ez a probléma. Az elképzelt családi képben ott van az apa, az anya és mellettük a gyerek. Most pedig van az apa, az anya, a gyerek pedig középen. Amikor a gyerek megszületik, az anya előnyben részesíti az apával szemben. A férfi pedig mellékvágányra kerül. Akárhogy és bármennyire is igyekszik, mindhiába. Minden rossz, minden kevés. A pároknak közösen kellene működniük a gyerekért. Nem pedig úgy, hogy a gyerek a családban a fő személy, és mindenki behódol neki. (…)
(…)
Boldogabbak voltak azok az emberek, akik nem váltak el összehasonlítva velünk, akik a kapcsolatbéli viszályokat radikálisan gyorsan oldjuk meg?
Igen, én úgy gondolom, hogy boldogabbak voltak. Nagyobb biztonságban éltek. Jelenleg az életből a biztonság és az egyértelműség eltűnik. Egy ezeréves alapelv volt, hogy az emberek az esküvőjük során kimondták, halálukig együtt lesznek. És ezt tiszteletben tartották. Ez egyfajta magasabb törvény volt, így az emberek tudták, hogy együtt kell megtanulniuk kompromisszumokat kötni, hogy ezeket az elveket be tudják tartani. Együtt maradtak, mert az érdekük az volt, hogy ez így történjen. Mindent megtettek azért, hogy ezt a szokást, ezt az ígéretet beteljesítsék.
(…)
Doktornő, Ön szerint hová tart a világunk? Lát a jövőre vonatkozóan valami jót, vagy minden nyomorúságos?
Az, ami Németországban történt, már elérte Csehországot is, és most itt csúcsosodik ki. Németországban a gyerekek mostani generációja iszonyatos, a tanárok teljesen kiégtek tőlük. A német gyerekekkel ellentétben a cseh gyerekek még tüneményesek. Én – ameddig még van erőm – szeretnék erről beszélni. Azt szeretném elérni, hogy a fiatalság tudatosítsa, hogy mi történik, és egy olyan generáció váljék belőlük, akik valamiféle újjászületést hoznak. Legyünk optimisták.
OnaDnes.cz, Psycholožka: Z žen jsou chlapi, otcům chybí autorita, děti jsou chudáci
Nyitókép: idnes.cz/Michal Sváček, MAFRA
Megosztás:
Címkék: egoista generáció emancipáció férfi és nő helyes családi modell hízelgés mai gyerekek párkapcsolat Szemle szeretet szeretgetés titkos erő viszálykodás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
