Eperjesen rengeteg inspiratív és elszánt emberrel találkoztam. (…) A legnagyobb hatást mégis egy erős nő tette rám. Kuciak menyasszonyának édesanyja, Zlatica Kušnírová.
Egy beszélgetőestre érkezett, ahol vendégként foglalt helyet a közönség soraiban. A klub, ahova normális időkben szórakozni járnak a fiatalok, tele volt. Most talán még többen is voltak, mint az átlagos péntek estéken, holott tudták, hogy nem szórakozni fognak, hanem az újságírókkal fognak beszélgetni komoly témákról. (…)
(…) Zlatica Kušnírová – egy idősebb hölgy szívműtét után – négy órán keresztült ült és hallgatta a beszélgetést, majd éjfél körül Gergelylakára (Gregorovce) utazott, ahol Martina testvéreivel él.
Arra összpontosított, amiről beszéltünk, ám néha hatalmába kerítették az érzelmei, és elöntötték a könnyei. Olykor pedig dühösen kommentálta magában a dolgokat. Főleg akkor, amikor a rendőrség hozzáállását elemeztük a gyilkossággal kapcsolatban, vagy akkor, amikor a politikai garnitúra viselkedéséről beszéltünk röviddel a tragédia után. A végén a szervezők neki is szót adtak.
Meg vagyok róla győződve, hogy az egész estéből az emberek semmi másra nem fognak emlékezni, csak az ő szavaira. Mindegyikünket felszólította arra, hogy ne hagyjuk őt magár, és tüntessünk a tisztességes Szlovákiáért, mert csak így lehet fényt deríteni Martina és Janko gyilkosságára. Nem hisz abban, hogy a rendőrség a jelenlegi vezetés alatt képes lesz erre, bár vannak ott olyan nyomozók, akik szeretnék végezni a munkájukat. Kušnírová azt akarja, hogy mindegyikünk Janková és Martinává váljon, mert ők is azon igyekeztek, hogy Szlovákia jobb hely legyen az életre. Egy olyan ország, ahol nem a korrupció vet gyökeret, és ahol nem az oligarchák fognak minket madzagon rángatni.
A hivatalos program végeztével pár percre mellé ültem. A temetés óta még nem állt meg. Azt állítja, próbálja magát beleélni abba, hogy mit tenne Janko és Martina, ezért jár az emberek közé, ezért beszél a tragédiáról, ezért harcol, és ezért szólítja fel az embereket a polgári aktivitásra. (…)
A bátorságával, a kitartásával, a belső haragjával és az igazság után való kiáltásával Zlatica asszony egy másik édesanyát juttat az eszembe. Anna Remiášovát, aki Róbert Remiáš meggyilkolása után arcon vágta az akkori miniszterelnököt, Vladimír Mečiart egy csokor virággal.
Zlatica Kušnírovának is telefonált a volt kormányfő, Robert Fico egyik közeli munkatársa. Éppen a temetkezési vállalatban választotta ki a virágokat. Fico embere azzal próbálta meglágyítani, hogy ő is Kelet-Szlovákiából származik. Arra a kérdésre, hogy Erik Tomášsal beszélt-e, azt felelte, hogy talán igen. „Azt mondta, hogy a kormányfő áll mellette, és őszinte részvétet szeretne nekem kívánni. Mondtam neki, ha ő is keleti, akkor üzenje meg neki, hogy….“ – gurult dühbe Zlatica Kušnírová, majd sárosi nyelvjárásban elmondta azt a szitokáradatot, amivel a keletiek melegebb éghajlatra küldik az ellenségüket.
A falusi asszonyok próbálják rábeszélni arra, hogy ne hallassa többé a hangját, csendben szomorkodjon és imádkozzon. Ő azonban nem szándékozik otthon ülni. (…)
Zlatica Kušnírová megvan róla győződve, hogy a két fiatal Kuciak cikke miatt egy politikai bérgyilkosság áldozata lett. Minderről pedig egészen addig fog beszélni, amíg azok a politikusok, akiknek az ügyeit Ján Kuciak leleplezte, nem tűnnek a süllyesztőbe, és nem találják meg a gyilkost. „Nekem már nincs mit veszítenem, hiszen a legértékesebbet márúgyis elveszítettem“ – ismételte.
eTrend.sk, Zuzana Petková: Stretla som novú Remiášovú. Mamu Kuciakovej snúbenice
Nyitókép: Ingrid Timková/NMH
Megosztás:
Címkék: Anna Remiášová Kuciak-Kušnírová-gyilkosság Martina Kušnírová édesanyja Szemle Zlatica Kušnírová
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.