Andrej Stančík: A pusztító munka befejezése

Nyitókép: Facebook/Andrej Stančík

Emlékszem, hogyan győzködött minket Heger miniszterelnök a frakcióban, hogy szavazzunk Kolíková és Sulík miniszter leváltása ellen. Nem volt könnyű, szembe kellett néznie a dühös képviselőkkel, de mégsem okozott neki gondot kiállni mellettük.

Emlékszem, hogyan temetkezett bele Gröhling reformjába, és mennyi találkozót szentelt neki a kormányhivatalban, amelyek nélkül a reform biztosan nem ment volna át a parlamenten.

Emlékszem, hogyan védelmezte a bírósági térképet, és próbálta meggyőzni azokat a képviselőket, akiknek problémái voltak vele. Azt mondta, nem a szerzőt kell nézni, hanem a hasznát az ország számára.

Hosszú esti órákat töltött azzal, hogy a koalíciós partnerek reformjait szorgalmazza, amelyeket gyakran jobban támogatott, mint az elnökük.

Mindezek ellenére ma Fico, Mazurek és Kotleba segítségével akarják őt visszahívni Žiga, Tomáš és Saková aláírása alapján. A korrupció és a mi embereink rendszerének képviselőivel karöltve próbálják meg leváltani a „korrupcióellenes harc kudarcáért”. Žilinkát és a 363-as paragrafust róják fel neki, de a 363-as paragrafus megváltoztatásának legnagyobb ellenzőivel és Žilinka támogatóival próbálják meg leváltani. Ugyanakkor nekik is oroszlánrészük volt Žilinka megválasztásában.

A látványos bejelentéshez pedig azt a napot választották, amikor a rendőrség megvádolta Haščákot, ami nem valósulhatott volna meg, ha a bűnüldöző szervek nem kapnak szabad kezet. És ugyanazon a napon, amikor a kormány valódi segítséget nyújtott az embereknek az energiaárakkal kapcsolatban, szégyentelenül azt állították, hogy a kormány nem tud segíteni az embereken.

Az olyan hamis és értelmetlen érvek alapján, mint az orvosokkal való egyet nem értés, vagy az embereknek nyújtott gyenge segítségnyújtás az energiaárak területén, teljes káoszba taszítják az országot, miközben a „problémáik“ a parlamenttel kapcsolatosak, nem Eduard Heger kormányával. Az igazság pedig az, hogy azok a problémák, amelyek ma a parlamentben jelen vannak, a kormány bukásával még tovább súlyosbodnak majd. Ha véget akarnak vetni „Kollár kormányának“, akkor a kormány bukásával csak megerősítik a parlament elnökét, hiszen a hatalmi súlypont a parlamentbe helyeződik át. Ha pedig a „káoszt“ akarják megakadályozni, akkor a kormány bukásával csak felpörgetik a káoszt. Sem a 363-as paragrafus, sem Žilinka, sem az LMBTI-s személyek helyzete nem fog javulni, ellenkezőleg, csak rosszabbodni fog.

Az ukrajnai háború, az energiaválság és az infláció idején megpróbálják megbuktatni a kormányt, és mindeközben úgy tesznek, mintha ezzel mentenék meg Szlovákiát Ficotól, miközben a karjaiba sodorják az országot. Pont úgy, mint egykor. Katasztrófának nevezik azt a kormányt, amelyet 2 és fél évig támogattak, majd távozásuk után a minisztereket szakértők váltották fel. Érdekes, hogy Hirman vagy Káčer érkezésével a kormány katasztrófa lett, de előtte rendben volt, és semmilyen törvényt, javaslatot nem vétóztak meg.

Ezenfelül. Észrevettétek a nyugalmat a kormányban? Egy testként kommunikálnak. Senki sem tart sajtótájékoztatókat a kormányülés előtt és után. Senki sem mutatja be egyedül az embereknek szóló intézkedéseket, ellenkezőleg, a kormány közösen terjeszti elő azokat. A kormány gyorsabban és hatékonyabban cselekszik, nyilvános viták nélkül, válság idején. Az ember azt mondaná, hogy jobban működik, mint korábban…

Azt a miniszterelnököt akarják visszahívni, aki a háború első napja óta egyértelműen Ukrajna mellé állt, és aki külföldön is nagy hírnevet szerez Szlovákiának. Azt a miniszterelnököt, aki a legnagyobb szövetségesük volt a kormányban, miközben a többi vezető pálcát tört felettük. És mindezt akkor, amikor keleti barátainknak a legnagyobb szükségük van ránk.

Egy oldalt választottak. Fico, Mazurek, Pellegrini és Kotleba oldalát. A bosszú jegyében, mert más értelme nincs a Hlas és az SAS közös akciójának. Két hónap alatt a konstruktív ellenzékből Pellegrini és Fico legjobb szövetségese lett.

Engem érdekel ez az alternatíva. Vajon kivel változatják meg a 363-as paragrafust? Azokkal, akik a leginkább kifogásolják a tisztogatásokat? A mi embereink rendszer megalkotóival? Žilinka híveivel és Lipšic ellenfeleivel? Hogyan segítik az országot azzal, hogy a válság idején előrehozott választások káoszába sodorják? Hogyan fog segíteni az ügyvivő kormány valódi parlamenti támogatás nélkül? Hogyan fogja mindez megakadályozni Fico és az extrémisták térnyerését? És hogyan segítenek megállítani a szélsőségeseket azzal, hogy válság idején az országot költségvetési provizóriumba hajszolják, és megtagadják a szakértők által összeállított költségvetés megtárgyalását?

Bízom benne, hogy ez a pusztító munka nem fog szomorú és tragikus véget érni. Bízom benne, hogy a végén az értelem és a felelősség hangja győz. Martin Klus megmutatta az utat, és biztosan nincs egyedül az előrehozott választások és a pusztítás elutasításával.

Még mindig van idő.

Facebook: Andrej Stančík