Forró Krisztián: Fel kell vállalni, akik vagyunk, akikért vagyunk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Vannak igazságok, amelyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni. Összetartozunk. Ha magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, érezzük, tudjuk, hogy a nemzeti összetartozás olyannyira természetes, mint a levegővétel. S mégis, vannak igazságok, amelyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Kedves Barátaim! Gömöriek, nógrádiak!

Ha magyarul érzünk, magyarul gondolkodunk, azt is tudjuk, az összetartozásról nem lehet eleget, nem lehet elégszer beszélni. Úgy van az, hogy a mi felvidéki közösségünknek megvolt a maga betegsége, a cselekvést, az alkotó energiákat ellehetetlenítő megosztottság. Hiszem, hogy ez megváltoztatható!

Emlékeznek? Emlékeztek még? Október 31-e előtt azt mondtam, együtt sikerülni fog. Tudom, hogy sokukban, sokatokban ott volt a kétely. Annyi küzdelemmel és haszontalannak érzett munkával teli kudarcos választás után elszoktunk a sikertől. És mégis sikerült! A megyei és az önkormányzati választásokon a magyar Szövetség feliratkozott az ország legerősebb pártjai közé. Ízlelgessük: az ország legerősebb pártjai közé!

Kedves Barátaim!

Itt Gömörben és Nógrádban különösen nagyot léptünk előre. A leadott szavazatok arányában az előző megyei választással összevetve a legnagyobbat az egész országban. Köszönöm mindannyiuknak, köszönöm nektek, mert önök nélkül, nélkületek ezt a sikert nem érhettük volna el.

Azt is el kell mondanom, hogy a munkát még éppen csak elkezdtük. Még félúton sem vagyunk. Már tudjuk, hét hónap múlva egy újabb, egy még nagyobb próbatétel vár ránk. Vissza kell szereznünk, amit elveszítettünk. A beleszólási jogot a saját ügyeinkbe.

Kedves gömöri, nógrádi barátaim!

Mi mindannyian pontosan tudjuk, milyen az, amikor a hangunk nem jut el a pozsonyi parlamentbe. A régi Magyarország egyik legvirágzóbb térsége volt Gömör, mára sajnos ennek csak az emléke maradt. Nyomában meg a kilátástalanság, meg az elvándorlás.

Az előbb a sikerről beszéltem, tovább kell lépnünk a félútról, nem állhatunk meg. Jogosan kérdezik, jogosan kérdezitek, mit kell tenni az újabb sikerért? Hiszen a munkát, a nem szűnő lelkesedést legutóbb is beletettük, 2020 óta mégsincs magyar képviselet a parlamentben. Október 31-e erre meggyőző választ adott, ha nem egymást akarjuk legyőzni, bizony sikeresek leszünk.

Kedves Barátaim!

Mi a siker receptje? Nem túl bonyolult. Fel kell vállalni, akik vagyunk, akikért vagyunk! Itt az út szélén hagyott gömöri és nógrádi régiókban mindazokért, akiket a pozsonyi öltönyös urak eddig kutyába se vettek. Azokért, akik annyi nehézség után is itt maradtak a szülőföldjükön, és magyarul taníttatják a gyermekeiket. Ez a magyar Szövetség!

Kedves gömöri és nógrádi barátaim!

Mindannyian érezzük, hogy rendkívüli időket élünk. Az éppen csak lecsendesült világjárvány, majd a szomszédságunkban dúló háború elvette a mindennapok biztonságát. Ebben a zaklatott, nemzedékek óta nem tapasztalt veszélyekkel szembesülő világban kell megállnunk a lábunkon. Azt is tapasztaljuk, hogy a fokozódó válsághelyzetben ismét vannak olyan szlovák politikusok, akik ellenségnek állítják be a magyarságot, beismerve saját tehetetlenségüket, hogy nincs megoldásuk az ország fokozódó gondjaira.

Tudják, tudjátok, ha a szlovák gindiplomata felönt a politika garatjára, nekünk magyaroknak éppen a józan eszünk lehet a legfőbb szövetségesünk. Csak a gyenge közösséget lehet megosztani, az erőseket soha. Gyengének mutattuk magunkat, ezért a szlovák pártok 2020-ban hiénaként vetették magukat a magyar szavazókra. Majd a magyar voksokat zsebre vágva három évig bohóckodtak a parlamentben. Hogy mi lett a vége? Mindannyian érezzük, elszálló árak, egyre nehezebb élet. Amikor már fizetéstől fizetésig is nehéz kigazdálkodni a mindennapokat. Az élet tanított meg minket arra, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: csak magunkra számíthatunk!

Kedves Barátaim!

Néhány perce azt mondtam, vannak igazságok, amiket nem lehet elégszer elismételni. Ezért elismétlem, csak magunkra számíthatunk! A szlovák pártok három éve is ígértek fűt-fát, az elszámolás a végén gyászosan kevés. Továbbra is másodrendű állampolgárok vagyunk a szülőföldünkön, megtűrt, és nem államalkotó közösség. Páriák, akiket megfoszthatnak az állampolgárságuktól, ha a szívükre hallgatva a magyar anyaországhoz való kötődést is fontosnak érzik, harmadíziglen is kollektív bűnösök, akiknek a földjét nyolc évtized után is elkobozhatják.

Hát ezért ismétlem meg sokadjára, csak magunkra számíthatunk. S ha ez így van, éljünk is vele. Lépjünk tovább a félútról, győzzünk meg minél több embert – a magyar Szövetség értük van. Hiszem, hogy együtt újra sikerülni fog. Hiszem, mert erőt, csillogást látok a szemükben, a szemetekben. Egy hosszú, fárasztó kampány végén majd összenézünk, s a jól végzett munka örömével mondhatjuk, közösségünk képviselete újra ott van a parlamentben.

Addig is munka vár ránk, sok és kemény munka, de mi nem ijedünk meg. Hajrá Gömör, Nógrád, hajrá Felvidék, hajrá magyarok!

Forró Krisztián