George Friedman: Oroszország közelebb hozta egymáshoz az USA-t és Európát

(…) Oroszország most erősítésre vár Szíriából, Fehéroroszországtól és a Wagner-csoporttól. Még ha Moszkva talál is készséges résztvevőket a háborúhoz, időbe telik a csapatok szállítása, a csatatér ismertetése, a harci szerkezetbe történő beillesztésük. És még ha Moszkvának sikerülne is mindezt megtennie, akkor is hosszú és elhúzódó konfliktust jelez előre. Sok megfigyelő szerint a külföldi csapatok toborzása orosz részről az orosz katonai vezetés kudarcára, a csapatok kiképzésének és motiváltságának gyengeségére és logisztikai problémákra utal.

Ha Oroszország azt akarta érzékeltetni Európával, hogy tetszés szerint behatolhat a kontinensre (…), akkor nem érte el célját. Legalábbis egyelőre. Ehelyett közelebb hozta az Egyesült Államokat és Európát. A folyamatos harc brutalitása, amelyről Oroszország azt gondolja, hogy szükséges Ukrajna legyőzéséhez, csak még jobban felerősíti az USA és Európa közeledését. Nehéz olyan kimenetelt elképzelni, amelynél a Nyugat fő fenyegetésként tekint Oroszországra- leszámítva nukleáris arzenálját.

És ez nem csak Oroszország gyenge harctéri teljesítménye miatt van így. A nagyhatalmi státusz részben katonai, részben gazdasági jellegű. Oroszország bruttó hazai terméke 2001-ben 1600 milliárd dollár volt, amivel a világranglista 11. helyét érdemelte ki, Dél-Korea mögött. Azóta Oroszország meg-meggyengült az ingadozó energiaáraktól, a koronavírusjárványtól és az inváziójára válaszul adott szankcióktól is. Ez pedig megváltoztatja a világról alkotott képünket, ahol Oroszországot nagyhatalomnak tartották.

Hetekkel a háború kezdete előtt Kína szövetségre törekedett Oroszországgal, mert barátokra volt szüksége a Japántól Indiáig terjedő hatalmas amerikai szövetségi struktúrával szemben. (…) Ez a szövetség retorikában még megvan, de egymás tényleges támogatása már nem. (…) Kína ebben a gazdasági helyzetben nem engedheti meg magának, hogy belekerüljön egy olyan csapdába, amibe Oroszország is belekerült. Bármilyen katonai támogatás szankciókat hozna magával. (…)

Gyanítom, hogy Peking döntése, hogy bejelentette szövetségét Oroszországgal, az orosz invázió ismeretén alapult. Ez vonzóvá tette a szövetséget Kína száma, mert akkor még azt hitte, Oroszország képes egy gyors és könnyű győzelemre, ami arra kényszeríti a Nyugatot, hogy újragondolja Kínával kapcsolatos álláspontját.

(…) Oroszország kudarca arra kényszerítette Kínát, hogy mindent megtegyen a kár elkerülése érdekében, ezért újragondolja kapcsolatát az USA-val. (…) Az Oroszországgal hozott szövetség nem eredményes, és valószínű, hogy nem is lesz az.

(…) Ha a világ nagyhatalmaira gondolunk, általában az USA, Európa és Oroszország jut eszünkbe. Oroszország aligha maradhat a listán, hacsak nem javul meg látványosan teljesítménye. Európa addig nagyhatalom, míg katonailag és gazdaságilag összetart. Most ezt teszi, de ahogy az Oroszországtól való félelem szertefoszlik, a régi feszültségek ismét a felszínre törnek. (…)

GeopoliticalFutures.com, How the Ukrainian Battlefield Redefines the World