Igor Matovič: Mától én is egy vagyok közületek

Nyitókép: Facebook/Igor Matovič

Mától én is egy vagyok közületek. Közületek, akikről minden nap feszültséggel és félelemmel vártam a mobilomra az információkat még azelőtt, hogy a hivatalos eredményeket közzétették.

Kilenc hónapja semmi más nem számított annyira, mint a legvédtelenebbek egészségének és életének a védelme. Az idősek és a betegek életének védelme, akik egyszeriben a túszaivá váltak annak, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk.

Kilenc hónapja folyamatosan harcolok azokkal az emberekkel, akik a járvány mértékét bezárt bárokban mérik, heccelve az embereket az óvintézkedések és saját kormányuk ellen… Elismerem, már nem bírom, és örültem annak, hogy néhány napot stresszmentesen tölthetek.

Most úgy tűnik másképpen fognak telni az ünnepek. Kérlek titeket, legyetek nagyon óvatosak. Tudom, hogy nagyon kényelmes és sokaknál nagyon népszerű egyszerű számokként tekinteni az idegen emberekre.

Csakhogy az emberek nem számok, és egyetlen idős néni és bácsi sem érdemli meg az önzőségünket. Egyetlen krónikus beteg sem érdemli meg azt, hogy lenézzük és értéktelennek tartsuk az életét csak azért, mert mi állítólag „szabadok“ vagyunk. Nem, nem vagyunk azok!

A szabadság nem azt jelenti, hogy gyűlöletet szítunk a gyengék védelmezése ellen. A szabadság nem azt jelenti, hogy a jogaink abszolútak a védtelenek pedig fogják be a szájukat és imádkozzanak azért, hogy meg ne haljanak. A szabadság nem azt jelenti, hogy az onkológiai beteg élete kevesebb, mint egy szociopatának az élet élvezéséhez való joga.

A karácsonyi ünnepeket a kórházban töltöttem volna segítőként. Azzal a céllal, hogy felhívjam a figyelmet az egoizmusunk áldozataira – a betegekre, a halottakra és a kimerülésig gürcölő egészségügyi alkalmazottakra. Most a tervek kicsit másképp alakulnak. Igen, statisztikailag károsodás nélkül túl kellene élnem, de ha lehetőségem lenne arra, hogy feláldozzam az életemet több ezer ártatlan áldozatért cserébe, akkor megtenném.

Kérem, bocsássatok meg. Olyan vagyok, mint egy elefánt a porcelánüzletben, hibázok, de ettől nem tudok megszabadulni. Ebben a háborúban nem tudok eltekinteni az egyetlen fontos céltól – megvédeni a legértékesebbet, ami a legvédtelenebbeknek maradt. Az egészségüket és az életüket.

Kérlek titeket, segítsetek ebben. Legyünk emberek!

Facebook: Igor Matovič