Így nézhetne ki a sorkatonaság, ha nem Andrej Danko, hanem egy valamirevaló kormány tervezné meg

(…) A kötelező sorkatonai szolgálat elsősorban azokban az országokban lehet hatékony, amelyek nem csak a kaszárnyák tisztogatására fecsérlik el a fiatal emberanyag tehetségét. Vagy azért, mert valós fenyegetésnek vannak kitéve, vagy azért, mert nem egy szélesebb katonai szövetség tagjai.

Az az állítás, hogy a hadsereg nem a fiatal férfiak érettségének elősegítését szolgálja, elég egyoldalú látásmód. A fegyveres erők ugyanis ma világszerte jóval több feladatot látnak el a puszta védelmi funkcióknál – az emberi és társadalmi tőke erőforrások fejlesztésén át a kutatásfejlesztésig. A hibrid és digitális háborúk korában nem elég a vadászgépeket és a páncélozott szállítójárműveket venni.

Sok idősebb, a kötelező sorkatonai szolgálaton átesett férfiak elbeszéléseivel szemben szingapúri és izraeli ismerőseim nem időpazarlásként és egy évig tartó folytonos buzerálásként jellemezték a hadseregnél töltött hónapokat, hanem annak az országnak a ésszerű és hozzáadott értéket képviselő szolgálataként, amelyben felnőttek. Épp ezért Szingapúrban a felmérések többsége azt mutatja, hogy a népesség támogatja a kötelező sorkatonai szolgálat megtartását.

(…) Szingapúrban három nagy etnikai közösség él: kínaiak, őt teszik ki a lakosság 74 százalékát, malájok (kb. 13 százalék) és indiaiak (8 százalék). És annak ellenére, hogy Szlovákia viszonylag homogénebben tűnik Szingapúrhoz képest, az etnikai összetételünk nem annyira különböző: a magyar kisebbség a lakosság 9 százalékát teszi ki, a romák száma a nem hivatalos becslések szerint mintegy fél millió, vagyis szintén 9 százalék.

A „nemzeti szolgálat” nem csak katonai és kis mennyiségben – azok számára, akiknek nem sikerült kék könyvet szerezniük – civil szolgálatra szorítkozhat. A nem katonai részében a fiatal férfiak hasznára válhatnak a társadalomnak és a közösségnek. Szingapúrban például, a regruták a rendőrségnek és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeknek is besegíthetnek. A lényeg az emberek hatékony elosztása képességeik szerint a specializált feladatkörök között.

Az izraeli példa, még ha geopolitikai sajátosságai miatt elég sajátos helyzetben van, azért is érdekes, mert a hadseregnél szerzett hangsúlyos technikai ismereteket az ország az innovatív iparágazataiban használják fel. A legendás izraeli kiberegységnél, a 8200-nál a legtehetségesebb fiatalembereket gyűjtötték össze, akik gyorsan tanulnak, és akik így minimális ráfordítással járulhatnak hozzá hazájuk védelméhez. Mert ez nem annyira különbözik a sikeres startupok alapításához szükséges képességektől: nem véletlen, hogy az olyan globális cégeket, mint a Wix, a Waze vagy a Viber miért pont ennek az egységnek az egykori tagjai alapították (…).

Egy ilyen lehetőségeket nyújtó rendszert Szlovákiában is ki lehetne találni, és nagyon is vonzó lenne az ambiciózus fiatalok számára. Ugyanakkor sok tervezést és külföldi példákból való tanulást igényel, amit az SNS-től nem várhatunk el – látva a védelmi minisztérium közbeszerzéseit vagy azt a káoszt, amit az oktatási tárcánál teremt maga körül. (…)

DenníkN.sk, Ako by mohla vyzerať vojenská služba, keby ju neplánoval Andrej Danko, ale schopná vláda