Iris Kopcsayová: Erik Tomáš meg akarja tanítani a „lustákat” dolgozni

Munka a segély helyett – ezt a célt szolgálná az a foglalkoztatási törvény módosítása, amelyet Erik Tomáš munkaügyi miniszter terjesztett elő, és amelynek célja a munkavállalásra ösztönözni az embereket. A szlogen jól hangzik, sokan egyetértenek vele, akár a politikai jobboldalon, akár a baloldalon állnak.

Emlékezzünk vissza, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt korábban, az Iveta Radičová vezette kormány idején is megpróbált „rendet tenni” a szociális segélyeket kapók körében. Elektronikus kártyákat akartak bevezetni, amelyekre a segélyek érkeztek volna, a támogatottak napi három eurót költhettek volna ezekről. Csak emlékeztetőül: a létminimum-segély akkor havi 60 euró volt – hogy a klasszikust idézzük: „ez így valahogy nem jön ki”.

Most viszont baloldali kormányunk van, baloldali munkaügyi és szociális miniszterrel. Bár a törvény, amely az ő kezdeményezésére született, elvileg nem irányul a romák ellen (és hivatalosan nem is irányulhat), leginkább a roma közösségeket fogja érinteni. Ezt bárki kiszámíthatja, aki tisztában van azzal, milyen társadalmi háttérből származnak a tartósan munkanélküliek. Ez azonban nem kerül kimondásra, noha sokan úgy értelmezik majd a törvényt, mint ami „a lusta romákkal” akar leszámolni. De végső soron – legyenek romák vagy nem romák – a legszegényebb rétegeket érinti.

A miniszter szerint nincs semmi baj a törvénnyel, csupán azt akarja elérni, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni, munkaszokásokat alakítsanak ki, és javítsanak szociális helyzetükön – hiszen a bér többet ér, mint a segély. Eddig ez akár rendben is lehetne. De több szempont is felvethető, amely megkérdőjelezi a szándék tisztaságát. Először is: a „segély” szó jelentése, hogy „adni” – a társadalom adja ezt azoknak, akik nem tudnak dolgozni, vagy nincs munkájuk.

Ráadásul a szóban forgó juttatás neve: „létminimum-segély” – azaz a társadalom abból a szolidaritásból adja, amely a rászorulókat segíti, hiszen az alkotmány garantálja az élethez való jogot. Ez pedig – tetszik vagy nem – ugyanúgy megilleti a tanulatlanokat, a szegényeket, a betegeket, a fogyatékkal élőket, a gyesen lévő anyákat, a generációs szegénységben élőket, és a romákat is.

Ha épp a romák (vagy többségében ők) azok, akik nem rendelkeznek megfelelő iskolázottsággal, munkatapasztalattal, és létminimum alatt élnek, akkor a társadalom hibázott valahol, és az okokat kellene megszüntetni – nem pedig „büntetni” azzal, hogy elveszik tőlük a támogatást, vagyis a szociális segítséget. Ne feledjük: a miniszter nemcsak munkaügyi, hanem szociális tárcát is vezet.

A másik probléma a kényszerített munkavállalás kapcsán a munkaerőpiaccal van összefüggésben. Ha eddig nem tudtak elhelyezkedni a munkanélküliek, akkor most vajon miért tudnának? Ha eddig nem volt számukra munka, most miért lenne?

A miniszter minden kritikára, miszerint ez a törvény diszkriminatív, azt válaszolja: „próbáljuk meg”. Állítása szerint akkor is van értelme, ha csak egy vagy három ember megtanul dolgozni. Meggyőződése, hogy az állam nem támogathatja a lustaságot. A lustaság valóban nem erény, de ha már a szorgalom nevelése állami feladat, akkor az inkább az oktatási tárcára tartozna.

Fel lehet tenni a kérdést fordítva is: ha az állam olyan feltételeket teremtene a munkáltatók számára, amelyek motiválják őket tisztességes bérek fizetésére, akkor a munkanélküliek maguktól is dolgozni kezdenének, nem szorulnának segélyre. És ha valaki azzal érvel, hogy a segélyezettek „kifosztják” az államot – nos, ez a költségvetésben elhanyagolható összeg. Jelenleg a létminimum-segély 86,50 euró havonta – a szociológusok évek óta figyelmeztetnek rá, hogy nemzetközi összevetésben is rendkívül alacsony. Nem igazán irigylésre méltó összeg.

Tomáš szerint azonban minden eshetőségre gondoltak, és senkinek sem kell félnie. Az állam például elfogadja majd, ha valaki a családi helyzete miatt nem tud munkát vállalni – például egy nő nem tud elmenni dolgozni, mert nincs, aki ellássa a gyerekeket. A törvény erre is gondol – állítja. Jelenleg körülbelül 123 ezer ember kap létminimum-segélyt.

A minisztérium nagyjából 50 ezer olyan embert azonosított, akik – elvileg – még képesek lennének dolgozni, mivel semmi nem akadályozza őket ebben. A miniszter szerint minden egyes ember, aki munkát talál, kis győzelem: önmagán, családján és az államon is segít. „Miért ne próbálnánk meg?” – kérdezi. Soha nem volt ilyen alacsony a munkanélküliségi ráta, mégis 140 ezer ember nem dolgozik, miközben 100 ezer betöltetlen munkahely van, és több mint 100 ezer külföldi dolgozik Szlovákiában.

Tomáš több szlovákiai embert szeretne munkába állítani. Ugyanakkor a munkaerőpiacon is igaz: „nem mindenki egyforma”. A munkaerőnek is megvannak a maga jellemzői. Nemcsak az a gond, hogy egyesek lusták – hanem az is, hogy sokaknak hiányzik a megfelelő képzettség, tapasztalat, és mindenekelőtt a motiváció.

Pravda.sk, Bude dosť práce pre chudobných? Minister Erik Tomáš chce „lenivých” naučiť pracovať

Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková