Király Zsolt: Orbán csapdát állított Magyar Péternek. Magyarország a rendszerváltás küszöbén áll?

Orbán Viktor magyar miniszterelnök már februárban, az éves országértékelő beszédében kijelentette: „Arra kérem a szervezőket, hogy ne foglalkozzanak az idei pride előkészületeivel.”

Akkoriban úgy tűnt, a kormány újabb kulturális háborút indít, ezúttal az LGBTI közösség jogai, illetve a gyülekezési szabadság ellen. E bejelentést fenyegetések követték: jogi szankciók, bírságok, arcfelismerés, elnyomás. Az ajánlás figyelmeztetéssé változott: idén nem lesz felvonulás. És ha mégis lesz, annak következményei lesznek.

Aztán jött 2025. június 28-a. Az a nap, amikor Orbán élő adásban figyelte, ahogy százezrek – a szervezők szerint akár kétszázezer tüntető is – hömpölyögnek Budapest utcáin, az Erzsébet hídon át, olyan méretű és energiájú tömegben, amely a Fidesz családbarát felvonulásaival vetekedett, csak ezúttal ellentétes üzenettel.

Ráadásul a tüntetők ezúttal maguktól jöttek, nem kellett őket buszokkal, vonatokkal szállítani, ahogy azt a Fidesz háttérstábja általában teszi.

Mi történt? És miről árulkodik mindez a 2026-os parlamenti választások előtt néhány hónappal?

A pride betiltásának több rétege van. Egyrészt kapcsolódik a 2021-es, úgynevezett „gyermekvédelmi törvényhez”, amely tiltja a homoszexualitás és a nemátalakítás propagálását kiskorúak számára.

2025 tavaszán ehhez jött egy módosítás, amely közvetlenül büntetendővé tette a pride-ot: a szervezése bűncselekménnyé vált, a rendőrség arcfelismerő technológiát is használhatott. Másrészről a tiltás a Fidesz választási stratégiájának része volt. Szüksége volt egy olyan témára, amellyel a kormány megmutathatja, hogy „a többséget képviseli”.

Ezúttal azonban Orbán valószínűleg túl messzire ment. A közvélemény megfélemlítése helyett a pride mozgósította az embereket. A felvonuláson messze nem csak LMBT aktivisták vonultak fel, hanem gyermekes szülők tömegei, és olyan emberek is, akik nem érzik magukat az LMBT-közösség részének, de úgy érzik, ha most engednek, holnap a kormány bármi mást is betilthat.

Így a tiltakozás lassan politikai üggyé vált. A babakocsit toló apukák és anyukák nem az LGBTI közösség védelmében jöttek tüntetni, hanem elsősorban Orbán ellen és kormányváltásért. A nemzetközi közvélemény is bekapcsolódott: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólította Magyarországot, hogy vonja vissza a felvonulás tilalmát, és több emberi jogi szervezet is a demokrácia lebontásának újabb lépéséről beszélt.

Ebben a légkörben a kormánypárt megpróbálta megfordítani a játszmát, mivel a rendőrség bevetése öngól lett volna.

Mivel már nem tudta megállítani a felvonulást, legalább a fő politikai ellenfelének akart kárt okozni. Mindenáron rá akarta kényszeríteni Magyar Pétert, hogy vegyen részt a felvonuláson. Ha eljött volna, a propagandagépezet kampányt indíthatott volna olyan szlogenekkel, mint: „a genderideológia liberális szolgája”, „gyermekeink veszélyben”, „baloldal új köntösben”.

Magyar azonban felismerte a csapdát. Tudja, hogy választói között rengeteg volt Fidesz-szavazó, konzervatív ember van, akik számára ezek a témák még mindig érzékenyek.

Orbán Viktor számára ez az esemény fordulópontot jelentett. Először fordult elő, hogy a negyedik alkotmányos többséggel kormányzó hatalom nem tudta érvényesíteni a saját törvényének betartását.

Ezzel szemben a Mi Hazánk nacionalista mozgalom nem hagyta ki az alkalmat. Ellentüntetést szervezett, lezárta a Szabadság hidat, és ismét megpróbálta magához vonzani a radikálisabb szavazói réteget. A „keményebb Fideszként” mutathatták meg magukat – ezzel Orbántól elcsábíthatják a jobboldali szavazók egy részét.

És aztán jöttek a felmérések. Fél évnyi hallgatás után hirtelen három intézet is közzétette számait. És mindegyik mást mutat.

A kormányhoz közel álló Magyar Társadalomkutató 49 százalékot mért a Fidesznek és 41 százalékot Magyar TISZA pártjának – tehát még mindig 8 pontos előnye van a kormánypártnak. A szintén kormánypárti Nézőpont Intézet 44-39 százalékos különbséget lát a Fidesz javára.

A 21 Kutatóközpont, egy független agytröszt azonban egészen más arányt mért: 45 százalékot a TISZA-nak, mindössze 37 százalékot a Fidesznek.

A 2026-os parlamenti választások e felmérések szerint két tábor – Orbán versus Magyar – harca lesz. A Medián HVG számára készített felmérése ráadásul további érdekességet mutat: az elmúlt egy évben a választók körében jelentősen romlott Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmasságának megítélése.

Magyar Péternek sikerült meggyőznie a tömegeket arról, hogy kompetens vezetője lehet az országnak. Míg tavaly a legtöbben Orbánt tartották alkalmasabb miniszterelnöknek, idén már Magyar vezet e tekintetben.

A magyarok 2026 áprilisában választanak új parlamentet. És valószínűleg a részletek döntenek majd. Néhány százalékpont különbség a többségi választási rendszerben teljesen más eredményt és az egyik tábor egyértelmű fölényét hozhatja – különösen az egyéni választókerületekben. Ott, vidéken és a kisvárosokban dől el, ki szerzi meg a többséget. A Fidesz ott erős beágyazottsággal rendelkezik, de a TISZA ide is elkezd benyomulni.

A magyar választásokat nem megnyerik, Magyarországon kormányoznak. És ehhez nem elég a szűk többség. Az egész rendszer, Orbán jelentős hozzájárulásával, úgy van beállítva, hogy ha nyernek, akkor rendesen: kétharmados többséggel, és kész. Ma azonban egyre reálisabb a kérdés, hogy amit épp látunk, az nem arra utal-e, hogy eljött az idő, amikor ez a rendszer először a történelem során a saját alkotói ellen fordul.

Postoj.sk, Bod zlomu po Pride v BudapeštiOrbán vytvoril pascu pre Magyara, ale trik sa obrátil proti nemu. Čaká Maďarsko systémová zmena?

Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt