Szalay Zoltán: Bugárék valódi árulása

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

A Most-Hídon belül az ideológiai- és az ún. bizniszszárny konfliktusából az utóbbi szárny került ki győztesként.

Az elmúlt hónapokban néhány jelentős személyiség (pl. Juraj Buzalka, Michal Havran és Hunčík Péter) a szlovák és a magyar sajtóban is támogatásáról biztosította a Most-Hidat, valamint felhívták a figyelmet Bugár Béla érdemeire és kulcsfontosságú szerepére a szlovák politikában. Ezek a nyilatkozatok az eddigi Most-Híddal szembeni negatív véleményáradatok nagyon gyengécske ellensúlyozásainak bizonyultak, de ami ennél sokkal érdekesebb az az, hogy a közélet ezen elismert személyiségei szükségét érezték annak, hogy éppen most, amikor a Most-Híd fennállásának legnagyobb válságát éli át (sokak szerint egyben az utolsót), kiálljanak Bugár és a pártja mellett.

(…)

A mérlegelésnél azonban más végkövetkeztetésre jutnak mint azok a választók, akiknek a jelentős része az elmúlt három évben már elhagyta a Most-Hidat. Csakhogy a fentebb említett személyiségek mintha direkt módon nem vennének figyelembe bizonyos kulcsfontosságú eseményeket.

(…)

Ez a modell először a Radičová-kormány nehézkes működésekor, az idő előtti bukásakor, illetve a Gorilla-ügy kirobbanásakor kapta az első sebét, miközben éppen a Gorilla tette tönkre Bugár tisztességességének mítoszát is. Ezenfelül Bugár a „másik parton“ rekedt magyarokkal sem volt képes megbirkózni. Pontosabban azokkal, akiket a Most-Híd-féle modell nem vonzott, és az új párt létrehozásában a „magyar politikai egység“ megbontását látták. Ezeket a hangokat 2010-től Orbán Viktor kormánya intenzíven megerősítette.

Bugár akkor még nem tudott megbirkózni Orbánnal (pontosabban Orbán utasította el Bugárt), viszont megbirkózhatott volna azokkal a szlovákiai magyarokkal, akik elsősorban azért tisztelik Orbánt, mert a szimbolikus nemzeti értékeiket támogatja.

A Most-Híd hibái

A Most-Híd semmilyen látványos és hatásos lépést nem tett annak érdekében, hogy ezeket a választókat megszólítsa, inkább az állóháborút választotta az MKP-val. Ennek az lett az eredménye, hogy 2012 és 2016 között a választói támogatottságot illetően egyik párt sem ért el javulást. S azóta a helyzet csak összetettebb lett.

(…)

A vezető személyiségek gyengesége és a választók csökkenő bizalma a 2016-os választásokon a gyengécske, 6,5%-hoz vezetett. A Most-Híd vezetősége azzal tetézte ezt a bukást, hogy a szimpatizánsainak és a választóinak egyszerre fordított hátat, amikor egy olyan paradigmatikus változás mellett döntött, amit Bugár életet végéig magyarázhat.

Más vélemények szerint a 2016-os kormányalakítással kapcsolatos döntés már a választások előtt megszületett: a párton belüli ideológiai- és bizniszszárny között régóta tartó konfliktusból a bizniszszárny került ki győztesen, aminek következtében a Most-Híd elkezdett megszabadulni az intellektuális bázisától (vagy legalábbis teljesen figyelmen kívül hagyta őket), és nem volt képes egyértelműen elhatárolódni a Smertől annak ellenére, hogy mindez kommunikációs zavarhoz vezetett (lásd azokat a billboardokat, amelyeken azt hirdették, hogy el tudnak képzelni egy Smer nélküli kormányt). A választók jelentős része éppen emiatt a homályos retorika miatt hagyta el a pártot.

(…)

Kisebbségi téren a párt valóban régóta várt eredményeket ért el (a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása, kétnyelvű vasúti táblák, autópálya délen), de a szimbolikus kérdésekben hibát hibára halmozott. Bugár az államfői kampánya során egyáltalán nem helyezett hangsúlyt a magyarok képviseletére. Egyetlen beszélgetős műsorban sem említette meg a szlovákiai magyarokat vagy azokat a sikereket, amiket itteniek értek el, és amire/amikre büszke. Mintha teljesen megfeledkezett volna arról, hogy a pártja elsődleges célja a magyar–szlovák kapcsolatok pozitív motívumainak képviselete volt.

A kivételesen drága kampány csak és kizárólag Bugár Bélára, mint a szlovákiai magyarok kifogástalan vezérének bemutatására irányult. A választók jogosan tehették fel azt a kérdést, hogy amennyiben a párt ilyen szuperdrága kampány mellett döntött, akkor miért hagyták ki belőle társadalmi témaként, vagy legalább kulturális jelenségként a szlovákiai magyarokat. A magyar himnusz éneklésének „véletlen“ betiltása már csak hab volt a tortán, de abszurd módon éppen ez vezetett a párt elmúlt tíz évének legsúlyosabb, az EP választásokon elszenvedett vereségéhez. Az, ami ezután következett, már csak haláltusa volt, de ennek is van egy nagyon fontos eleme.

Miről is szólna a magyar egység

Egyesek szerint a Most-Híd és az MKP egyesülése, vagyis a „magyar egység“ felújítása lenne az egyetlen megoldás arra, hogy a „mindig demokratikusan gondolkodó magyarok“ segítségével egy valódi demokratikus kormány jöhessen létre 2020-ban. Szerintem ez nem így van. A valóság az, hogy a Most-Híd párt – ami a felméréseken 4% alá süllyedt – utat keresett ahhoz az MKP-hoz, ami szintén 4% alatt áll (novemberre úgy néz ki a helyzet, hogy az összefogásukból semmi sem lesz.) Mindez azt mutatja, hogy Bugár végleg feladta a pártja valódi elképzeléseit. Ezt már korábban is sejthettük, de most végleg beigazolódott.

A jelenlegi politikai körülmények mellett az egységes magyar képviselet még akkor is rosszabb megoldást jelentene, ha ez lenne az egyetlen reális esély a magyar képviselők jelenlétére a szlovák parlamentben. Ez önmagában véve pozitívum lenne, csakhogy a probléma ott lakozik, hogy az MKP léte a Fidesztől és a hozzá közel álló oligarcháktól függ (közülük a legismertebb Világi Oszkár), a Most-Híd pedig a Smer partnere és kétes kapcsolatai vannak más oligarchákkal (közülük pedig Czucz István a legismertebb).

Mindeközben hónapokon át egyetlen szó sem esett arról, hogy ez az egyesült magyar formáció milyen javaslatokkal és kérésekkel állt volna ki a választók elé. Ehelyett megtudtuk azt, hogy a tárgyaló felek közül nem mindenki tudja kizárni a Smerrel való közös kormányzás lehetőségét.

(…)

Annak a valószínűsége, hogy a jövő évi választások után a koalíciós tárgyalásra szóló meghívók a Súmračná utcáról fognak érkezni, továbbra is valószínű, így könnyen egy kellemetlen déjá vu érzés kellős közepén találhatjuk magunkat.

Az, hogy a Most-Híd az MKP felé fordult, azt jelzi, hogy Bugár elismeri a vereségét. A pártját már nem akarja és nem is tudja a polgári társadalom és a pozitív együttélés szellemében vezetni, holott továbbra is azt hangsúlyozza, hogy a Most-Híd a jövőben is nyitott és integráló párt marad. Az MKP-val való egyesülés egyetlen elven alapult volna, ami az etnikai szeparációt, a magyar kompaktság fontosságának kihangsúlyozását és a jelenlegi elit befolyásának megtartását foglalta volna magába.

Ez pedig önmagában korrupciót, a jogállamiság lerombolását és a legmélyebb szellemi fertőbe való süllyedést jelenti. Az egykori merész terv, miszerint egy államon belül ki lehet alakítani egy működőképes „nemzetköziséget“, elvesztette a követőit. Továbbra is nagy szükség lenne a Most-Hídra, de az állítólagos hídépítők már más építészeti terv szerint dolgoznak.

Denník N, Szalay Zoltán: Skutočná zrada bugárovcov