Vlagyimír Palko: Sejtem mit üzentek. Törődjünk bele, hogy a háború folytatódni fog

Fico moszkvai útja után jött 28 ország nagykövetének reakciója. Érkezett egy levél, amely meglehetősen furcsa, kioktató hangvételű volt.

Nos, ez a levél valóban tanulságos volt – az volt a célja, hogy minket (Szlovákiát) kioktasson. Számunkra ugyanakkor tanulságos is volt. Ez egy kifejezetten a szlovák közvéleménynek szánt levél volt, hiszen szlovák műsorokat is megemlítettek benne.

Azt is mondhatnám, hogy manipulatív levél volt. Mint minden manipulatív dokumentumban, ebben is sok volt az igazság – de a manipuláció abban rejlik, hogy sok minden ki van hagyva, el van ferdítve vagy fel van nagyítva.

Vizsgáljuk meg hát, mi is történt valójában.

(…) Kezdjük azzal, mi volt a levél tartalma, aztán minden részletet kicsit kommentálnék is. A probléma ezzel a levéllel az, hogy kioktatnak minket, miközben ehhez nincs erkölcsi felhatalmazásuk. Azonnal látni fogjuk, miről is van szó.

A levél fő üzenete az volt, hogy ha egy ország agressziót követ el egy másik ország ellen, akkor nem jó, ha ez az agresszió büntetlen marad.

Ki ne értene ezzel egyet? Én is egyetértek – helyes, ha az agresszort egyszer megbüntetik. De a kérdés az, hogy most ezt ki is veti a szemünkre? Az agresszor nyilvánvalóan Oroszország volt, a megtámadott pedig Ukrajna. A levélből levonható tanulság tehát az lenne, hogy Oroszországot meg kell büntetni.

Rendben. Csakhogy ezután több kérdés is felmerül. Például: mit is akartak ezzel mondani nekünk? Mit várnak el tőlünk? Ez elég homályos maradt.

De sejtem, mit gondolnak: hogy törődjünk bele, hogy a háború folytatódik.

Azok a nagykövetek, akik aláírták ezt a levelet, mind európai országok diplomatái voltak – NATO- és EU-tagállamok képviselői. Amerikai aláíró nem volt köztük.

A kérdés tehát az: miért írnak nekünk ilyen levelet? Miért oktatják ki a kis Szlovákiát, hogy meg kell büntetni Oroszországot?

Miért nem írnak ilyen levelet Amerikának, amely már háromnegyed éve nyilvánvalóan nem akarja megbüntetni Oroszországot, hanem inkább megállapodna vele?

Talán azért, mert Amerika maga is számos inváziót hajtott végre, amelyek feleslegesek voltak és büntetlenül maradtak. Sőt, ezekhez az inváziókhoz ezeknek a nagyköveteknek az országai gyakran még asszisztáltak is.

A legbotrányosabb azonban az, hogy a 28 aláíró ország többsége 2003-ban támogatta az amerikai inváziót Irak ellen.

(…)Több mint 100 ezer ember halt meg, milliók veszítették el otthonukat, és az ország évtizedekre destabilizálódott.

A kérdésem tehát az: felelősségre vonják-e ezek az országok saját magukat? Büntetés járt ezért? Mégis ők írják most nekünk, hogy kit kell megbüntetni. Engem ez bosszant.

És más problémák is vannak ezzel a levéllel.

Azt írják, hogy az orosz invázióból azt kell megtanulnunk, hogy nem szabad megtagadni a szomszédos országok szuverén döntési jogát. Ez elég furcsa megfogalmazás.

Valójában arról van szó, hogy Oroszország azt mondta: Ukrajna nem lehet NATO-tag, mert az veszélyt jelent rá. A Nyugat viszont mindenáron be akarta vonni Ukrajnát a NATO-ba.

De nézzük meg: hogyan tisztelték ezek az országok, akik most minket kioktatnak, más országok szuverén döntéseit? Nem minden döntés szuverén – például katonai szövetséghez való csatlakozás esetén ez bonyolultabb.

De vegyük például a 2008-as bukaresti NATO-csúcsot, ahol kimondták: Ukrajna NATO-tag lesz. Ebben az évben az ukránoknak csak 20%-a támogatta a NATO-tagságot, 60% ellenezte. Később, 2010-ben, Janukovics győzött az elnökválasztáson, a semlegesség programjával. Ez még törvénybe is került: Ukrajna semleges ország lesz.

És akkor most azt kérdezem: tiszteletben tartották-e ezt a döntést a NATO-országok? Aligha. Négy évvel később jött a Majdan, kormányváltás, amerikai támogatással – és már újra NATO-tagságról volt szó.

Tiszteletben tartották az ukránok döntését? Nem. Megfordították.

Ez a probléma. Hogy kik is mondják most nekünk, mit tegyünk.

(…)

TerazTakto