A Magas – Tátra bércei között – Útibeszámoló képekkel

A Bélai havasok és a Pieninek feledhetetlen élményt nyújtó kirándulásai után a Magas-Tátra fenséges csúcsai vártak rám. A könnyebb megközelítés céljából a következő három éjszakára áthelyeztem szállásomat a késmárki kollégiumi szobácskából egy előkelő  Tátralomnic-i (Tatranská Lomnica) szállóba… Úgy gondoltam, az üdülés vége felé egy kis luxust igazán megérdemlek. Mondanom sem kell, a szoba ára itt az ötszörösébe került, de a továbbiakat most nem részletezem. Hosszú… 🙂

Első kirándulásként a Tarpataki vízesések megtekintését (Vodopády Studeného potoka) tűztem ki célul,  Ó-Tátrafüredi (Starý Smokovec) túrakezdéssel. A város a legrégibb turistaközpont és közlekedési csomópont a Magas-Tátrában, ide a tátrai villamosvasúttal érkeztem. A szálláshelyemet Lomnicon eleve úgy választottam meg, hogy közel legyen a vasútállomáshoz.  (Jó tudni: a vasúti kedvezményezetteknek a tátrai villamosvasútra nulla euró értékű jegyet sem kell váltaniuk, elég, ha ellenőrzéskor az igazolványukat felmutatják.)

A várossal kapcsolatosan érdemes még megemlíteni, hogy 1873 augusztusában, tehát éppen 145 esztendeje Ó-Tátrafüreden alakult meg az első Magyarországi Kárpát Egyesület.

   

Nagy lelkesedéssel indultam tehát e magashegyi túrára, persze előkészítettem mindent, ami ilyenkor szükséges: egész, bokát tartó túrabakancs, a hátizsákba ivóvíz, némi élelem, esőköpeny, egy pár zokni vízhatlan tasakban, mert sosem lehet tudni mekkora zivatart élünk át… A hegyek között gyorsan változik az időjárás…

Napi programomban szerepelt még egy kiváló minőségű forrásvíz felkeresése is, ide indultam legelőször. A gyöngyöző, szénsavas víz Smokovecká kyselka néven vált ismertté. Segíti az emésztést, de jó hatással van a bőr, valamint a mozgásszervi betegségekre is.  A kutacska a Tatrasport ZAMPA panzió felett található, itt megpihenem kissé, és töltöttem a vízből a kulacsomba. 🙂

A túra megkezdéséhez siklóvasúttal (pozemná lanovka), érkeztem fel a Tarajka (Hrebienok) turistaközpontba, mely a felette magasodó tarajos hegyről kapta a nevét.  A központ nagyon jó kiinduló hely különféle kirándulásokhoz, több turistaútvonal keresztezi egymást, bárki találhat saját igényeinek, képességeinek, erőnlétének megfelelőt. Kiváló szemléltető eszközök, térképek is segítenek az eligazodásban, tájékozódásban.

Ezen a napon, mint említettem, a Tarpataki vízeséseket tűztem ki célul, ahová a zöld turistajelzésen vezetett az utam. Ez az út viszonylag könnyű, kevésbé gyakorlott turistáknak is ajánlott, de az elővigyázatosság azért itt sem árt. Az út a Bilík menedékházig ( Bilíková chata) aszfaltozott, innen le-föl hullámzó, szerpentines, kövezett.

Rengeteg turistával találkoztam, kisgyerekes családokkal is, akik bizony nem mindig ügyeltek a hegyek sajátosságaira. Sajnos itt is megmutatkozott a napjainkra oly jellemző túlzottan megengedő nevelés. Kislányok szökdécseltek fürgén, kőről-kőre, félhosszú nyári szoknyácskában, mindenki vidám volt, amíg az egyik kislány talpa alatt meg nem mozdul a kő, ekkor elveszítette egyensúlyát és előre bukfencezett. Orra, térde eléggé vérzett, de szerencsére nem történt nagyobb baj. E rossz lépés kissé arrébb akár tragédiával is végződhetett volna…

A hegyvidéki túra utak nem kisgyerekek játszótere, ezt a szülőknek tudni kéne. Minden egyes lépésünkre külön oda kell figyelni, hogy stabil talajra lépjenek.

Szerencsére a gyönyörű táj mindnyájunkkal egyhamar feledtette az apró balesetet, és nemsokára megcsodálhattuk a Tarpatak egymás fölött sorakozó, fehér habokkal alázúduló szebbnél-szebb vízeséseit. A patak ezen a helyen már a Kis- és a Nagy-Tarpatakból egyesült folyócska, így a köveken szétfutva eléri a 3 – 4 méter szélességet is.

Sajnos a Nagy vízesésnek, melyet Középső vízesésnek is neveznek, nem tudtunk teljesen a közelébe menni, mert az ide vezető út technikai okok miatt le volt zárva. Viszont a Felső vízesés kárpótolt bennünket mindenért, hiszen csodaszép panoráma tárult a szemünk elé. A gyönyörű fehér habok a sziklagörgetegeken szétcsapódva fénylő fátyolként zúdultak alá…

Itt a turistaút lefelé tartva egy hídra vezet bennünket, mely átível a vízesésen, ahonnan szép kilátás nyílik mindenfelé, fényképezni is jól lehet. De a bátrabb, ügyesebb turisták egy-egy fotó erejéig, vagy a kalandkeresés miatt bemerészkednek a vízesés habjai közül kimagasodó sziklákra is.

E gyönyörű természeti tájban azonban nyomát leljük a tátrai viharok kegyetlenségeinek is, hiszen óriási kidőlt fenyőtörzsek keresztezik a vízesés habjait.

Itt, a vízeséseknél a zöld túrajelzésről áttérhetünk a kék jelzésre, amely kissé feljebb rátér a piros, Tátrai Magisztrál fő túraútvonalra, ahol megtalálhatjuk az Óriás-vízesést. Ide azonban egyszerűbben is fel lehet jutni, mégpedig ha a Tarajka (Hrebienok) turistaközpontból mindjárt a piros túraútvonalon indulunk el. Mérlegelve saját teherbírásomat, a könnyebbik lehetőséget választottam.  Így ez lett a másnapi úti célom 🙂

Búcsút intve a vízeséseknek, sétáló tempóval visszaindultam a Tarajka állomásához, miközben élveztem a tátrai tiszta levegőt, és gyönyörködtem a táj lenyűgöző szépségében.

Buday Mária

Nyitókép: Tarajka (Hebienok) turistaközpont, háttérben a Lomnici csúccsal

Képek: A szerző felvételei