Feltárták a szlávok eredetét és Közép-Kelet-Európát átformáló hatásaikat

Kelet- és Közép-Európa területének legnagyobb részén ma szláv népek élnek, egy új genetikai nyomozással feltárták, honnan erednek, és miféle nagyszabású vándorlások útján terjedtek el. A szlávok elterjedése Európa történetének egyik igencsak meghatározó, ám annál kevésbé értett eseménye volt. A szláv népeket először a 6. századi bizánci és nyugati feljegyzések említették, a Baltikumtól a Balkánig, az Elbától a Volgáig letelepedő csoportjaikról számoltak be.

Más európai népekkel szemben azonban mindmáig igen rejtélyesnek bizonyult az eredetük, olvasható a National Geographic cikkében. Egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport több mint 550 régmúltban élt ember genomját vizsgálta meg azzal a céllal, hogy ezt a kérdést megválaszolja. Az eredményeket a Nature folyóirat tette közzé.

A szlávok rejtélyes múltja részint annak a szokásuknak köszönhető, hogy ők elhamvasztották halottaikat, egyszerű házakat építettek, és kerámiáik is különösebb díszítés nélküliek voltak. Sok száz éven át semmi írott nyomot nem hagytak maguk után, de még maga a szláv népnév is rejtélyes, gyakran félreértelmezett módon alkalmazták.

A szlávok eredetéről megoszlanak a történészi vélemények: vagy tömeges migrációval, vagy a helyi népek fokozatos elszlávosodásával, vagy e két folyamat kombinációjával lakhatták be Európa igen jelentős részét. A genetikai adatok most arra mutattak rá, hogy alapvetően egy mozgásban lévő csoporthoz kötődik a szlávság eredete.

A DNS alapján a szlávok a mai Fehéroroszország déli, valamint Ukrajna középső régióját magában foglaló területről, a Dnyeszter és a Don közti vidékről származnak – ez egyébként a nyelvészeti és régészeti adatok is sugalltak már jó ideje.

A 6. századtól kezdődően nagy népmozgások során ez a kelet-európai eredetű örökség Közép- és Kelet-Európa igen jelentős részén elterjedt, átalakította a kelet-német és lengyel területek lakosságát. Azonban ne valamiféle katonai jellegű hódítókra gondoljunk, jóval inkább a családi és rokoni kötelékeken alapuló, rugalmas társadalom térnyerésére.

Az adatok szerint a teljes családok nők és férfiak egyaránt – együtt vándoroltak új lakhelyeikre. Az átalakulás mértékét az határozta meg, hogy milyen volt az a társadalmi forma, amit felváltottak. Úgy tűnik, sosem volt egy nagy, közös szlávság, hanem számos kisebb szláv csoport létezett egymás mellett, párhuzamosan.

Különösen izgalmas a történet Kelet-Németország területén. Az itteni átalakulásokkal létrejött szorb népcsoport a történelem viharai ellenére mindmáig megőrizte azt a genetikai örökségét, amely a középkori szlávokat jellemezte. Lengyelországban sokáig úgy vélték, hogy a szlávság az ország eredeti népessége volt.

Azonban most világossá vált, hogy az első, skandináv vérvonalhoz köthető lakosságát itt is felváltották a keletről érkező csoportok, amelyek a mai lengyel, fehérorosz és ukrán népekhez álltak közel. Míg a népességcsere szinte teljes volt, kis mértékben a korábbi népességgel is keveredtek az újonnan érkezők.

Az észak-balkáni régió egészen eltérő utat járt be a horvátországi genetikai nyomok szerint. Itt a bevándorló kelet-európai csoportok nagy mértékben keveredtek a területen élő korábbi csoportokkal, és gyakran csupán a genom fele érkezett keletről. Nem egy hódító tömeg érkezett, hanem egy hosszan tartó, fokozatos folyamat dominált. Itt egyértelműen a beházasodás és az alkalmazkodás volt a jellemző, ennek köszönhető a Balkán ma oly sokszínű nyelvi és genetikai összetétele.

Dél-Morvaországban is jelentős népességcsere zajlott, amint arról egy második tanulmányban a Genom Biology folyóiratban beszámoltak. Ide is a mai Ukrajna területéről érkeztek szláv kötődésű csoportok, és itt jött létre az első szláv állam, a Morva Fejedelemség is. Cirill és Metód ide érkeztek hittérítőként, és a szláv írásbeliség is érkezésükhöz köthetően itt jött létre.

A szlávok elterjedése valószínűleg az utolsó, kontinens léptékű demográfiai esemény lehetett, amely tartósan átalakította Európa genetikai és nyelvi képét

– mondta Johannes Krause világhírű paleogenetikus, a kutatás egyik vezetője.

Végre megoldódhatott tehát az a rejtély, hogy minek köszönhetően alakult ki az Európa kulturális és nyelvi térképet meghatározó szlávság, és miként válhatott oly sikeressé s egyúttal sokszínűvé e csoport. A szláv siker nem katonai erőnek, hanem demokratikus, alulról érkező kezdeményezésnek köszönhető. Kis csoportok mozogtak, ideiglenes szövetségek születtek, és úgy alakult át a területek népessége, hogy semmiféle kulturális kényszert nem alkalmaztak az újonnan érkezők.

A szláv csoportok kihasználták azt az űrt, amelyet a népvándorlás korában a germán népek által elhagyott területek jelentettek. Kisebb részben pedig a pestis miatti népességcsökkenés is hozzájárulhatott ehhez a lehetőséghez.

National Geogaphic

Nyitókép forrása: NG/Landesamt für Denkmalpflege und Archäologie Sachsen-Anhalt