Kalandos ausztráliai útjukról tartott élménybeszámolót Fehér Kürthy Erzsébet

A Komáromi Protestáns Nőegylet márciusi összejövetelén rendkívül gazdag tartalmú, érdekes úti beszámolóra került sor. Fehér Kürthy Erzsébet nőegyleti tag – civil foglalkozását tekintve a Selye János Gimnázium titkárnője – egy alaposan előkészített prezentáció bemutatásával mesélte el Ausztráliában szerzett élményeiket. Az utat férjével, Fehér István nyugalmazott földrajztanárral tették meg, aki jelenleg már másodízben járt e távoli földrészen, ám Erzsébet csak először vállalta be, és repülőgépen is csupán először utazott.

Az öthetes kirándulásra az előző év vége táján, 2024. november 1. és december 5. között került sor. A budapesti reptérről dohai (Katar fővárosa – Közel-Kelet) átszállással 24 óra alatt jutottak el Adelaidbe, Dél-Ausztrália legnépesebb városába.

A református egyház gyülekezeti termében a Protestáns Nőegylet elnöke, Mihalik Erika köszöntötte a jelenlévőket, majd a hely szellemének megfelelően közös imára került sor. Ezután vette kezdetét az úti beszámoló, amelyet Fazekas László emeritus püspök és Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony is figyelemmel végigkövettek.

Fehér Kürthy Erzsébet ausztráliai élménybeszámolóját a Sem szebb, sem csúnyább, de mindenképp más, mint otthon címen fogta össze, amelynek első harmadában Ausztrália legfőbb jellemzőit mutatta be, amelyből néhányat mi is kiragadunk:

Ausztrália a Föld déli féltekén, a keleti félgömbön fekszik, ellentétben Európával…
Zászlaja sötétkék mezőben a jobb oldalon a Dél Keresztje csillagképpel, bal felső sarkában a brit lobogóval, alatta a Nemzetközösségi csillaggal díszítve…

Ausztrália címere egy hat részre osztott, az államok jelképeit ábrázoló pajzs, melyet két oldalról egy kenguru és egy emu tart. Ez a két állat nemcsak ausztráliai mivoltuk miatt került a címerbe, hanem jelképként is, ugyanis ez a két állat nem tud hátra lépni.

Ausztrália Földünk hatodik legnagyobb területű országa és az egyetlen olyan, amely egy egész kontinensre kiterjed. Fővárosa Canberra – egy mesterségesen létrehozott település… Sydney és Melbourne között (mert ezek mindketten pályáztak a fővárosi címre)…

Ausztráliának hét tagállama van – saját fővárossal, kormánnyal, parlamenttel, törvényekkel…Ausztrália a legszárazabb kontinens, területének több mint fele sivatag vagy félsivatag. Ez az egyetlen kontinens, ahol nem található állandó jéggel fedett terület…

Az általános bevezetőt követően Fehér Kürthy Erzsébet rátért a kirándulás megszervezésének ismertetésébe, ahol azt kellett eldönteniük, hogy férje előző útjához viszonyítottan milyen irányba vegyék útjukat, végül az részben megegyezett, részben eltért attól. Mindenképpen be akarták járni az Ulurut, az őslakosok szent hegyét és a Kenguru-szigetet, így a következő terv született meg:

Adelaide-ből Darwint célozták meg (a közelben lévő Kakadu Nemzeti Parkkal), majd nyugati irányt véve meglátogatták a belső területek sivatagi nemzeti parkjait, Perthig, majd a déli tengerparton tértek vissza.

Szó ami szó, a Fehér házaspár 5 hét alatt délről északi irányba haladva átszelte az egész kontinenst, majd nyugat felé fordulva, félkörívben, bebarangolva fél Ausztráliát, Adelaide-be érkeztek vissza. A két nagy utazó hölgytagja a következőképpen mesélt erről:

…Azonnal nekiálltam az útvonaltervezésnek, több héten keresztül bújtam a térképeket, útleírásokat, és kerestem a meglátogatni érdemes helyeket – sok ötletet és segítséget kapva földrajztanár férjemtől. Excel táblázatot készítettem napokra lebontva, amelyben nemcsak a dátum és a település szerepelt, hanem a megteendő km, látnivalók, lehetséges szálláshely, és ha van ismerős, annak a neve is (a legtöbb helyen azonban nem volt).

A szálláshelyeket úgy próbáltam kiválasztani, hogy az adott napon időben megérkezzünk a hotelbe vagy motelbe, és ha van a településen megnézendő látnivaló, még aznap vagy másnap reggel legyen rá időnk. Hogy „lépéselőnyben” legyünk, az első hat napra már idehaza lefoglaltuk a szállásokat. Ebben nagy segítségünk volt Beták Zsuzsa, Sydney-ben élő felvidéki magyar, akivel 2023-ban ismerkedtünk meg Komáromban. Akkor még csak tervezték, mára már hazaköltöztek Komáromba férjével, Ihar Tibor – Tabival…

Budapestről dohai átszállással alig 24 óra alatt eljutottunk Adelaidbe, ahol már várt bennünket Breglec Viktor, akivel röviddel odautazásunk előtt ismerkedtünk meg Kenyeres Oszkár, a Hazajáró című sorozat frontemberének a közbenjárásával.

Az út első napjától kezdődően Fehér Kürthy Erzsébet napi lebontásban, részletesen ismertette kirándulásuk programját:

Vasárnap Breglec Viktor és felesége Traudel …városnézésre vitt bennünket. Előtte egy református istentiszteleten vettünk részt…
A templomban megismerkedtünk Adelaide-i magyarokkal: többek között Kerekes Józseffel és Erzsébettel, Halus Lászlóval és Emőkével, valamint a helyi magyar klub több tagjával…

Viktor és Traudel segítségével kibéreltünk egy autót, az otthon felírt lista alapján bevásároltunk élelmiszerrel és olyan dolgokkal, amiket nem vittünk a poggyászban, és nekivágtunk a 30 napos ausztrál körutunknak. Az első szálláshelyünk Glendambo… (majd további) úti célunk Coober Pedy volt, mely opálbányászatáról híres.

A további részben Dél-Ausztrália és az Északi Territórium határáról esett szó:

Éjszaka olyan villámok voltak, hogy másnap az úton érezni lehetett a kiégett fák füstszagát… Útközben átléptük a két tagállam, Dél-Ausztrália és az Északi Territórium határát… Úticélunk az Uluru volt…(mely) az ausztrál őslakók szent hegye… Miután körbesétáltuk… elautóztunk a másik ikonikus hegycsoporthoz is, a Kata Tjutához…

Utunkat folytatva szinte az utolsó pillanatban vettük észre a parkolót, ahol a Baktérítő megy keresztül, és egy installáció áll…
Egy másik parkolóban déli 12 órakor az árnyékunkat is lefényképeztük…

A tartalmas beszámoló a továbbiakban szólt a 700 km-re fekvő Pine Creekről, a Kakadu Nemzeti Parkról és a Jim Jim vízesésről, amely éppen nem volt látogatható, Darwinról, az Északi Territórium fővárosáról. Mindezeket követően nyugatra fordultak Kununurra irányába, több mint 800 km-es utat megtéve. A település közelében található a Black Rock – Fekete Szikla vízesés. A továbbiakban útjukat a Purnululu Nemzeti Park felé folytatták, ez után pedig a Danggu Nemzeti Park került sorra.

Az úti beszámoló számos kedves történetet, izgalmas kalandot osztott meg velünk:

Az útvonalunk tervezésénél nagy szerepet játszott Dampier városa, ahol a Vörös kutya szobra is található. Azonos címmel ugyanis láttunk egy igaz történeten alapuló ausztrál kalandfilmet, és meg akartuk látogatni nemcsak a szobrot, de a filmben szereplő helyszíneket is. A város egy viszonylag nagy ipari település.

A következő nagyobb állomás november 16-án a Karijini Nemzeti Park volt:

Ez a nap volt utazásunk talán legkalandosabb napja… be kellett mennünk jócskán a sivatagba. Sokáig gondolkodtunk, neki merjünk-e vágni, de Kenyeres Oszkár barátunk annyira dicsérte, úgy döntöttünk, lesz, ami lesz. Egy darabig betonúton mentünk, de aztán már csak földút maradt, és útközben többször is át kellett tervezni az útvonalat – már ahol volt térerő – mert az út vagy járhatatlan volt, vagy le volt zárva…

Mikor estefelé megérkeztünk Nanutarrába, fellélegeztünk. Érdemes volt, de veszélyes, viszont kár lett volna kihagyni.

A Protestáns Nőegylet márciusi összejövetelén Fehér Kürthy Erzsébet az öthetes körút beszámolójának a feléig jutott el, így második részére április végén kerül majd sor.

Ezt nagy valószínűséggel további prezentációk követik, a tanév végén, június utolsó hetében a Selye János Gimnázium aulájában, valamint július második hetében a Kassa-közeli Jászó településen.

A témához kapcsolódóan érdemes szót ejteni róla, hogy a jelenlegi prezentáció technikai részét Fehér István, a ma már nyugállományba vonult vérbeli földrajztanár vállalta be, ezzel is segítve a kalandos útról szóló előadás zökkenőmentes, rugalmas lefolyását.

Akit érdekel a nagy ausztráliai kalandozás, nézze meg Fehér Kürthy Erzsébet további beszámolóit. Megéri!

Buday Mária

A képek Fehér Kürthy Erzsébet és Fehér István felvételei