Korčok leleplezte a liberálisok mestertervét: liberális demokrácia népakarat nélkül

Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková

Ivan Korčok, akit a mainstream szlovák sajtó már elkezdett felépíteni elnökjelöltnek, a múlt héten leleplezte saját magát és a liberális „elitet” is. Sokat elárul a dologról, hogy a beszélgetésre az SaS pártszékházában került sor. Korčok arról értekezett, hogy a külpolitikai irányultság tekintetében a szlovák elit ne kövesse a választók akaratát, mert az emberek „nem tudják, mit tesznek”, mikor kétségbe vonják a nyugati fősodor szándékait. Sajátos paradoxnak lehettünk fültanúi: az emberi jogokkal és demokráciával takarózó „elit” felfüggesztené a demokráciát ott, ahol érdekében áll.

„A közgondolkodás jelenlegi állapota ellenére a külpolitikai irányultság az, ahol az mérvadó, hogyan dönt a politikai elit. Még ha a közvélemény-kutatások olyanok is, amilyenek, az még nem akadályozza meg a politikai elitet, hogy ne kerülje el [annak bizonyítását], hogy hova tartozunk intézményileg”

mondta Korčok. Arra is utalt, hogy később majd az emberek beletörődnek, hiszen a NATO-tagság támogatottsága is a csatlakozás után kezdett el nőni.

Tehát, mindenki dőljön hátra, majd az elit eldönti, mi a jó a népnek, és legyünk hálásak a Nyugatnak, hiszen az csak „esélyt akar adni nekünk a jobb életre”.

Valóban? Megélhetési válság, energiaválság, létbizonytalanság, háborús veszély, infláció, egészségügyi és szociális rendszer megroppanása, növekvő cenzúra és mediális nyomás a másképp gondolkodókkal szemben – ez ma a szlovákiai valóság, azért, mert a Korčok-félék mindent a nyugati külpolitikai irányultságnak rendelnek alá. Ez pedig a gyakorlatban a nyugati elvárások kritikátlan elfogadását jelenti, bármilyen áron, amit természetesen nem az „elit”, hanem az egyszerű emberek fizetnek meg. Pont azok, akiket a döntésből Korčok kizárna.

Az, hogy a háború árnyékában az emberek ne kapjanak beleszólást a külpolitikai kérdésekbe, önmagában is antidemokratikus. Hiszen ha Szlovákia saját gazdasága, egészségügye, költségvetése kárára hoz döntéseket, az nem az eliten, hanem a polgárokon csattan. Ha eszkalálódik a háború vagy nukleáris baleset következik be amiatt, mert az elit szolgalelkűségében nem volt hajlandó még utalni sem a békére, az megint elsősorban a polgárokon csattan.

Hogy jobban megértsük Korčok gondolkodásmódját, érdemes kollégája, Rastislav Káčer korábbi elmélkedésére visszatérni. Káčer szerint az állam feladata az, hogy integrálja a benne élőket, függetlenül a nemzeti, vallási, vagy másfajta hovatartozástól. Ebben az államban minden csoport és közösség annyit kap, amennyit ki tud harcolni. A káčeri logika szerint egy ilyen társadalomba az elit feladata az állam fenntartása és védelme – és nem a nemzet, nem a közösség és nem is a polgárok védelme.

Ez nagyjából egybecseng az amerikai felfogással. Ott a katonaság az alkotmány és a határok védelmére esküszik fel, és nem a nemzet védelmére – ergó az előbbi védelmében felléphet az utóbbival szemben is.

Korčok elképzelése szerint tehát a lakosságot az elit semmibe veheti. És ez rendkívül veszélyes, antidemokratikus gondolkodás. Mert megnyitja az utat a diktatúra felé. Már most azt tapasztalhatjuk, hogy nyugati mainstreamhez hűséges politikum a szlovákiai polgárok nagy többségének akarata ellenére támogatja Ukrajnát, eszkalálja a háborút, próbálja betolni a transzgender propagandát az iskolákba, elvenni a nemzeti bíróságok jogkörét és Strasbourgba exportálni, migránsokat telepítenének be felső határ nélkül, és közben senki által meg nem választott NGO-k gyakorolnak nyomást naponta a politikára. Mi lenne akkor, ha a folyamatosan meggyengített demokratikus elvhatárok megsértését a tűrve-tiltás helyett legitimizálnák? Káosz, diktatúra, elnyomás, az ország és a jövő kiárusítása nyugati geopolitikai érdekeknek – ez utóbbi már el is kezdődött.

De mindezen túl a legbeszédesebb az egészben, hogy annyira arrogánsak, középszerűek és akkora hátszelet éreznek maguk mögött a liberális politikusok (köztük Ivan Korčok is), hogy a teljesen népszerűtlen gondolataikat nem tartják meg maguknak, hanem hangosan kimondják, mi több, elvárásként fogalmazzák meg. Teljesen elszakadtak a választóktól, az emberek akaratától, és így a demokráciától is. Ők adják a muníciót a radikálisok kezébe, miközben az általuk bírált politikai tömbbel szembenálló, saját radikálisokat hoznak létre, megalapozva a későbbi politikai konfliktust.

Korčok elvtársai, a progresszívok pedig most hétfőn rukkoltak ki programjukkal. A párt ténykedése – ahogy egyébként a Demokrati, a Modrí, Most-Híd, a Magyar Fórum és a többi atlantista képződmény ténykedése is – két dologról szól: a transzgenderről meg Ukrajnáról. Valahol meg lehet érteni őket, hiszen ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a háborús propaganda és az ország gazdaságának, szociális helyzetének rendbetétele egymást kizáró vállalás. Leegyszerűsítve, nem ígérhetnek milliárdokat a nyugdíjakra és a családosoknak, mert akkor nem jut lőszer Ukrajnának meg a nyugati energiacégeknek.

Az elmúlt három évben a szlovák „elit” pontosan azt mutatta meg, mire képes, ha megkerülheti a népakaratot. Heger és most Ódor kormányzása pontosan annak lenyomata, hogy 2021-ben művileg osztották újra a választók által kiosztott lapokat. Az eredmény? Körül lehet nézni.

Komjáthy Lóránt