Gyimesi: Emeld fel fejedet, büszke nép! – Gyuri visszatért. Mi jöhet?

Nyitókép: Körkép.sk

A választások után Gyimesi György megváratta a szavazóit nyilatkozataival. A választás éjszakáján ugyan hozta a kötelezőt, de a közösséghez nem igazán szólt a 31 351 szavazatot szerzett, Szövetség listáján induló politikus. Ezzel a legerősebb mandátumú független magyar politikus országszerte, a Szövetség listáján pedig az ugyancsak dicséretes eredményt elért Forró Krisztián elnök után következik.

Gyimesi több ízben is váratlan eredményt produkált: szlovákiai magyar viszonylatban sosem történt még meg, hogy egy vendégigazolás a lista utolsó helyéről indult volna el, és kapott ilyen sok szavazatot. Az ilyen kimagasló eredmény a pártpolitikusokra, és azon belül is elnöki vagy egyéb magasan pozicionált politikusoktól volt látható. Gyimesi nem volt tagja a Szövetségnek, függetlenként indult a listán. Ennek megfelelően pont ő mondta ki azokat a politikailag egyértelmű üzeneteket, amelyeket a párt a sokszínűsége miatt talán nem engedhetett meg magának. A választó ugyanakkor nagyon áhított az egyértelmű állásfoglalásokra olyan témákban, mint a háború, az infláció, a családpolitika, genderkérdések, és ugyanilyen frekventált volt a Smerhez való későbbi viszonyulás. Ez utóbbiban a pártot kötötte a határozat, miszerint nem lépnek koalícióra a Smerrel, Gyimesi viszont egyértelműen nyilatkozott. Fórumain többször hangoztatta, hogy a szlovákiai magyarság nem felejt a régi időkből, de a jövőt illetően nyitottnak kell lenni, és tárgyalás kérdésévé kötelező tenni, hogy miként viszonyul a Smer a magyarságot érintő sérelmekhez, létkérdésekhez, és az együttműködést ennek függvényében kell mérlegelni.

Ez a fajta egyértelműség, és a választó számára könnyen olvashatóság alap elvárássá lett a kampány során. Gyimesi a kampánya idején egy olyan közegbe csöppent fórumain, amelyre a polgárok csalódottsága, kiábrándultsága és a politikusok megvetése volt jellemző. Formabontó módon nem szolgáltatott sem zenét, sem mulatságot, de a finom falatok is elmaradtak, pusztán beszélgetéseket szervezett. Az elmúlt években nem nagyon volt példa, hogy a választópolgár a politikusok miatt elment volna egy ilyen fórumra – inkább fordítva történt: a sült kolbász miatt, a nótaest miatt, az ugrálóvár miatt, és így mellesleg, ha már sok ember gyűlt össze, szólhattak a politikusjelöltek is. Ennek ellenére teltházasak voltak a rendezvényei – a kis falvakban és városokban egyaránt. A nyár folyamán következetesen rendezte meg ezeket az eseményeket – ahogy ő fogalmazott: „a legkisebb zsákfaluba is szívesen ment”. A kiábrándult választók így ismerhették őt meg eltekintve attól a teljesítménytől, amit letett az asztalra a három éves parlamenti munkája során. 

Szeptemberre ezek a találkozások már korántsem a csalódott választókról szóltak. A kérdések helyett köszönetek születtek a publikumból. Közönsége hálás volt annak, hogy visszahallja azokat a gondolatokat, amelyekkel maga is azonosul. Büszkék voltak a karakán fellépésére. Igazi érzelemcunamikat váltott ki. Gyimesiről egészen egyszerűen elhitték az addig csalódott, és már szavazni sem járó választók, hogy képes a képviseletüket ellátni, egy rátermett vezetőt láttak benne, és ezt nyilvánosan is kinyilvánították a beszélgetőesteken. A királyhelmeci kampányzárón a közönség állva tapsolta beszéde után. A szlovákiai magyaroknak új politikai vezéregyénisége lett! 

Gyimesi gyakorlatilag mindent egy lapra tett fel: az utolsó helyről indult, és a saját, illetve családja pénzét tette bele a kampányába. Anélkül, hogy bárkinek a pénztárcájában kutatnánk, szemre is látható, hogy az a jelölt volt, aki a legtöbbet áldozott a Szövetség listájáról a kampányára a sajátjából. Az, hogy most melyik kampány volt produktívabb: a pártpénzből finanszírozott pártkampány vagy az övé, ezen a helyen nem ildomos elemezni. A Gyimesi-jelenségben minden esetre ez egy érdekes pont – nem a másét, nem a közét költötte, hanem sajátját, és ettől a ténytől talán még hitelesebbé is vált az emberek szemében. Az a kifogás, hogy a politikusok csak saját hasznukat lesik, elég gyorsan okafogyottá vált. 

Gyimesi a kampány végére képes volt megszólítani jellemzően azokat a szavazókat is, akik saját bevallásuk szerint 20-25 éve nem voltak választani. Ezek azok a szavazók, akik abba a harmadba tartoznak, akik az előző választásokon otthon maradtak. Egy másik Gyimesihez köthető érdekesség, hogy ő volt az, akit magyarként a szlovákokat is meg tudta szólítani. Ami egy nagyon lényeges pont, hiszen a Gyimesi által vállalt etnikai politizálást az ő szemükben felülírta a politikai üzeneteivel, és a szlovákok számára is vonzó megoldásokat tudott kommunikálni. 

Majd jött a választások éjszakája, amikor is ugyanolyan kritikusan szólalt meg a saját teljesítménye tekintetében, mint a rendszerkritikáiban. Nyilatkozataira jellemző higgadtsággal konstatálta, hogy nem kapott bizalmat, vagy nem elégségeset arra, hogy az ígéreteket a parlamentben erősítse meg. Sejtette, hogy a pusztán etnikai politizálásnak Szlovákiában nincs jövője, ha a választók egy része még mindig otthon marad. Valószínűleg kiszámolhatta, hogy mennyit költött arra a hittételre, hogy a magyarnak még fontos a magyarsága. Ugyanakkor a Szövetség székházában is kiszámolhatták, hogy a Gyimesi-karikák után (is) kapott állami támogatás, azaz a csaknem 3,4 millió euró hányad részét hozta be Gyimesi, és majd költik el (mondjuk) a pártszínekben szereplő, de teljesítményben vele össze nem mérhető politikusjelöltek fizetésére (mondjuk). 

Mi lehet a következő lépés?

Felvetődik a kérdés, hogy belép-e vajon a Szövetségbe. Miért tenné? A párt mondjuk ki, veszített a választásokon. Miért lépne be egy pártba, amely óvatos közösségben bonyolította kampányát vele – jellemzően külön kasszán. A választások utáni hétfőn végül megszólalt! Az üzenet pedig szintén a közösséghez szólt: „Emeld fel fejedet, büszke nép!”. Majd egy tornateremből jelentkezett: „Kilókat ledobjuk, százalékokat felszedjük! Megbeszéltük?“ Gyimesi vezetőként érkezett, és vezetőként nyilvánult meg. Az interakciók számából arra lehet következtetni, hogy nem is eredménytelenül. Vannak, akik saját pártot várnak tőle, vannak, akik örvendenek a pozitív üzenetnek, ami nyilvánvaló, hogy van kinek üzennie. Szakértelem, tárgyalókészség, kapcsolati háló – mindene megvan ahhoz, hogy a jövőben megalakuló kormány egy érdemi kapcsolata legyen a nemzeti közösségekkel – hogy ez miniszteri, miniszteri biztosi vagy más releváns formátumban, az a jövő kérdése lehet. Igen, még akkor is, ha a Smer az a kapocs! Mert olyanból már láttunk, amikor az ajtóig nem jut el a magyar politikus, olyanból is, akinek asztala is van, de mégis aktát tologat, olyanból is, aki kifogásokat keres, hogy kivel miért nem fog szóba állni. Gyimesi meg az a fajta, aki szót ért, letárgyal, és el is intézi!

Körkép.sk/KT