A Fico elleni merénylet rendkívüli esemény volt. A Trump elleni merénylet már minta

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Gene J. Puskar

Merényletet követtek el Donald Trump volt amerikai elnök és jelenlegi republikánus elnökjelölt ellen. Trump könnyebb sérülésekkel megúszta a merényletet, de egy szimpatizánsa életét vesztette, kettő pedig kritikus állapotban küzd az életéért. A történtek után már tényszerűen ki lehet jelenteni: nem a konzervatív, szuverenista jobboldal a radikális és a veszélyes szélsőség, hanem az emberek indulataira játszó progresszivizmus, a szélsőséges liberalizmus, amelyeknek Szlovákiában is van bőven képviselője az ellenzék és a liberális újságírók körében.

A Robert Fico elleni merénylet egy rendkívüli esemény volt. A Donald Trump elleni merénylet azonban már egy minta.

A progresszív ideológiai vonal érzi a vesztét, érzi, hogy a politika, amit szektás fanatikus módjára folytat, nem volt képes győzni Szlovákiában, és nem lesz képes győzni az Egyesült Államokban sem.

Nem segít rajtuk a holdudvarukba tartozó, embereket szándékosan hergelő sajtó és a filmekbe beágyazott politikai propaganda sem. És kevésnek tűnik ma már az Elon Musknak hála hivatalosan is letagadhatatlanná váló online liberális cenzúra alkalmazása is.

Az Egyesült Államok demokrata (értsd: progresszív) elnökjelöltje egy szenilis vénember benyomását kelti, akinek nagy valószínűséggel nincs esélye Trump ellen győzni a novemberi választásokon.

Valamiben már meg is előztük Amerikát

Teljesen mindegy, hogy voltak-e közvetlen, jogi értelembe vett felbújtói a Trump elleni merénylet elkövetőjének. Ideológiai felbújtói kétségkívül voltak, ott ültek a stúdiókban, szakértőként, újságíróként, progresszív aktivistaként, és politikai céljaik eléréséhez azt szajkózták, hogy Trumpot bármi áron meg kell állítani.

Szlovákiában ugyanez történt: a sajtó és az ellenzék adta a katalizátort ahhoz, hogy valaki gyilkossági kísérletre ragadtassa magát a regnáló kormány első embere ellen.

Röviden: az amerikai (és szlovákiai) progresszívok minden demokratikus és nem demokratikus fegyvere besült, ezért nem maradt más lehetőségük, csak a választóik fanatizálása, amely elkerülhetetlenül erőszakhoz vezet.

Mivel a szlovákiai haladárok hajszálpontosan másolták le az amerikai progresszívok radikális eszközeit, nagyjából ugyanoda lyukadtunk ki. Az időbeli eltérés a választások időpontjaival magyarázható.

Szlovákiában Juraj Cintula, Robert Fico merénylője Ivan Korčok elnökválasztási kudarca után követte el tettét, nem előtte. Ennek oka, hogy a progresszív sajtó alapvetően biztosra vette a győzelmet, és a legnagyobb ellenségnek nem is Pellegrinit kiáltották ki, hanem Ficót. Ezért Cintula csak a számára csalódást hozó választások után nyúlt fegyverhez, célpontja pedig nem Pellegrini, hanem Fico volt.

Az Egyesült Államokban más a helyzet. Donald Trump volt elnökként közismert ellenfele a demokratáknak, és egyre valószínűbb, hogy 2020-ban csak választási csalások sorozata árán tudták eltávolítani hivatalából, hogy helyére a szenilis és könnyen irányítható Joe Bident ültessék.

Ma Amerikában a progresszívok nem bizakodhatnak a győzelemben, ők már most tudják, hogy demokratikus keretek között ezt a választást elveszítik. Így az indulatok már több mint száz nappal a választás előtt fegyvert adtak a merénylő kezébe. Aki – szerencsére – elhibázta a lövést, de sajnos egy emberéletet így is kioltott.

A párhuzam ennek ellenére pontos, a minta világos, a valódi agresszort sem túl nehéz azonosítani.

Ki jelent valójában veszélyt a demokráciára?

Adódik tehát a költői kérdés, ki itt a valódi szélsőséges, radikális, veszélyes fanatikus? A progresszívok a konzervatív, családpárti, szuverenista, nemzeti, bevándorlásellenes oldalt állítják be fasisztának, irtani való gonosznak. De nem a konzervatívok nyúltak szélsőséges eszközökhöz politikai ellenfeleik eltüntetése érdekében, hanem a progresszívek.

Nem a konzervatívok uralják a Facebookot, a sajtó domináns részét, próbálják zsarolni az X-platformot (korábban Twittert), nem ők ellenőrzik a kulturális élet nagyobbik felét különböző dollárral kitömött NGO-kon keresztül. Nem a konzervatívokat pénzelik amerikai, holland, brit és uniós forrásokból, hogy tolják a szivárványos és háborúpárti propagandát.

De főleg nem a konzervatív-szuverenista oldalnak van szüksége arra, hogy erőszakkal kerüljön pozícióba, vagy őrizze meg pozícióját.

Abban a progresszívek nem tévednek, hogy a demokrácia veszélyben van. De állításukkal ellentétben miattuk van veszélyben, mert ők tégláról téglára bontják azt le és nem félnek erőszakot sem alkalmazni, ha az hatalomra kerülésüknek kedvez.

Mindeközben azt állítják, hogy védelmezni akarják a demokráciát – ami önmagában is ellentmondás. Fel akarják számolni, hiszen még a demokrácia kereteiből jócskán kilépve sem tudnak választásokat nyerni.

Az igazi veszélyt jelentő radikálisok a fanatikus politikai progresszivizmus soraiból kerülnek ki.

Mi jön most?

Épp a fenti körülmények miatt alaposan át kell gondolnia a szuverenista tábornak, hogy milyen eszközökkel kíván harcolni ebben az ideológiai konfliktusban, hogy ne süllyedjen a radikális progresszívok szintjére. Az ugyanis csak további erőszakhoz vezetne. Az agresszor ideológiát az övéivel azonos, csak ellentétes irányú eszközökkel nem lehet legyőzni.

Korábban már jeleztük, hogy ma minden Trumpon múlik, Európában, Ukrajnában és a világban is. Európa elesett, még az előzőnél is rosszabb és háborúpártibb uniós vezetés kerül az EU élére. Ukrajnában nincs változás, a közel-keleti helyzet eszkalálódik.

Trump választási győzelme vagy épp kudarca alapjaiban fogja átrajzolni a világrendet, így vagy úgy. Ha győz, esély nyílik az egyensúly helyreállítására. Ha veszít, a globalisták felforgatják a világot saját céljaik eléréséhez. Ennek jelentőségét azok is érzik, akiknek érdekében áll egy Trump nélküli forgatókönyv megvalósulása. Ezért, bár túlzott reményeket Trump irányába sem szabad táplálnunk, választási sikere számunkra előnyösebb lehet.

Ám még ideális körülmények között sem lesz egyszerű visszatalálni az egyensúlyi állapothoz. A világ sosem lesz olyan, mint régen, és a progresszív radikálisok sem fognak lemondani céljaikról és az eddig számukra nagy hasznot fialó globalista pénzcsapokról. Hajnal előtt van a legsötétebb – és mi még a legsötétebb óra előtt vagyunk pár perccel…

Komjáthy Lóránt