Micskó András: Völgy három csúccsal

Nyitókép forrása: sita/ap

Bekövetkezett a megváltoztathatatlan: a néppárti-szocdem-renew „koalíció” beütötte az utolsó szöget az európai demokrácia koporsójába, amikor az Európai Parlament további öt évre megválasztotta von der Leyent bizottsági elnöknek. Ezzel lezárult az Unió vezetőinek a parlamenti választásokat követő „megújítása”. Nézzük kik is ők, a jól ismert arcok, akik a mindannyiunk számára fontos posztokat öt évig betölthetik?

A külügyi főbiztos

Kaja Kallas tavaly szeptemberben került gyanús ügyek középpontjába, amik azonban nem rendítették meg elkötelezett hazafiságában. Legalább is annyira nem, hogy lemondott volna miniszterelnöki hivataláról. Pedig Alar Karis észt elnök szerint a körülötte történtek „megkérdőjelezik az állam hitelességét”. E hétfőn, 15-én azonban végül lemondott. Nem a korrupciós vádak miatt, mint talán gondolhatnánk, hanem hogy mostantól – hazája nyilván igencsak szívén viselt dolgai helyett – az EU vezető diplomatája legyen.

Tavaly kiderült, hogy Arvo Hallik, egy Oroszországgal szemben a szigorú uniós gazdasági szankciók szószólójaként ismert oroszellenes üzletember, aki ennek ellenére is fenntartotta üzleti kapcsolatait Oroszországgal, a háború első hat hónapjában 17 millió dollár értékben adott el árut az oroszoknak. Tavaly szeptemberig tehát kb. 50 millióért.

A probléma ott jelentkezett, hogy Kallas 350 000 eurós kölcsönt nyújtott ennek a Halliknak. Ezek után azt találta mondani, hogy semmi köze Hallik vállalkozásához. Egy kevésbé szilárd jellem esetében kicsit talán zavarbaejtő volna, hogy Hallik Kallas a férje – de hősünk esetében ez nincs így. Mint mondta, „a férjemmel soha nem beszélünk otthon az üzletről”.

A kérdésre, hogy akkor hol beszélgettek arról, minek kell a férjnek az a 350.000, nem ismerjük a választ, de ez cseppet sem zavarja a mainstream EU-mentátokat, hogy Kallast az EU külügyi főbiztosának jelöljék. Talán, mert ők tudják? Vagy elég annyit tudniuk, hogy Kallas mindent meg fog tenni, amit csak kérnek tőle? Talán épp azért, mert kezükben tartják?

Csak jelzem, hogy Kallas hazájában állampolgárság nélküli emberek élnek. 30 éve. Talán van még olvasóink közt olyan, akinek erről jutnak eszébe kellemetlen, akár személyüket közvetlenül érintő dolgok. A 45 utáni időszakra gondolok, és a szlovákiai magyarokra. A kollektív bűnösség meghaladott elvére, amit azonban soha nem kért számon Észtországon az Európai Unió. Csak az európai értékeket. Így tehát ezek nem azok…

A Tanács elnöke

Antonio Costa a 2022. januári választások után lett portugál miniszterelnök. Két évig sem bírta, tavaly novemberben lemondott.

Korrupcióval, hazugsággal és hivatali visszaéléssel vádolják. Vizsgálat indult az ország lítiumbányászati és hidrogénprojektjeinek kezelése során, a szocialista Costa-kormány által elkövetett szabálytalanságok miatt. A hatóságok szerint nem minden szabályos az észak-portugáliai Romano- és Barroso-bányákban folyó lítiumkitermeléssel, valamint a sinesi „zöldhidrogén” gyártó üzem működésével kapcsolatban.

Mint a vádakra reagálva Costa elmondta, hogy miniszterelnökként töltött ideje alatt Portugália és a portugál nép szolgálatának szentelte magát.

Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy a nyomozás megszűnjék. Bár megválasztották az Európa Tanács Elnöki pozíciójára, ügye kivizsgálása e pillanatban is folyamatban van.

A Bizottsági Elnök – 401 szavazat

Von der Leyent nem kell bemutatni. Emlékezni azonban, és számontartani tevékenységét, korántsem felesleges. Mai fergeteges beszédével elnyerte a képviselők bizalmát.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a minap írta meg, hogy a június 13-án Magyarországra kirótt, a Bizottság által a menekültjogi eljárás „nem maradéktalan hozzáférhetősége” okán kért büntetés 30-szorosát (!) kirovó EU-bírósági tagok (CJEU) szakmai preferenciái megkérdőjelezhetetlenek. Érdemes elolvasni! Koen Lenaertst, az Európai  Bíróság elnöke 2020-ban azt találta mondani (akkor a tranzitzónák ügyében):

„Ha ezt [ti. az ítéleteket] országként valóban vitatod, akkor ez a tagságod végét jelenti.”

A magyar döntés résztvevőinak előélete: Soros-Open Society Foundations-CEU-Fulbright program-OSF-Friedrich Ebert Stiftung -Soros-Transparency International-CEU… A legszebb talán a román Octavia Spineanu-Matei, akinek édesapja Nicolae Ceausescu pártállamában volt bíró. Kell még valamit fűznünk pártatlanságukhoz? Talán csak annyit, hogy Koen Lenaertst elnök úr szinte minden magyar ügyben épp ezeket a bírókat jelöli ki!

Nos, ez a föderalista bíróság volt az, amelyik éppen egy nappal a nagy szavazás előtt hozta nyilvánosságra Ursula von der Leyent elmarasztaló ítéletét az elnökasszony Covid-SMS-ei kapcsán. Igen, azokról van szó, amik valahogy letörlődtek. A Tisztelt Bíróság úgy találta, nem volt ott minden rendben. Hogy ennek mi lehetett az oka? Talán az, hogy az Elnökasszony olyat talált gondolni, hogy kicsit megkurtítja a CJEU költségeit. 6.000.000 euróra gondolt. Hogy tiltakozott-e a bíróság? Igen. Egyáltalán nem érezték úgy, hogy a takarékoskodásból nekik is ki kellene venni a részüket! Sőt, mint az ítélet időzítéséből látjuk, talán meg is orroltak miatta!

Mellesleg, ez a hatmillió smafu ahhoz képest, hogy az EU 1,8 milliárt oltást vett a Pfizertől, 35 milliárdocskáért. 2021 májusában. Ebből nem lehetetlen kiszámolni, hogy egy adagért 19,40-et fizettek. Ami azért fura, mert 2021 februárjában egy adag Pfizer vakcina kb. 14 dollárba került. Hoppá-hoppá! Akkor maradhatott ott adagonként akár 6,50 is. Aztán még ki is dobtak 215 millió adagot. Ez így együtt… úgy 15 milliárd euró. Hol van ezekhez Orbán!

Az sem érdektelen, hogy Heiko von der Leyen, a csúcsvezető férje a Covid-mizéria alatt hol dolgozott? No hol? Igen! A Pfizer partnercégénél. De nem úgy ám, hogy már tizenöt éve! 2020 decemberében vették oda, szép fizetéssel. Alkalmazójának, az Orgenesisnek – a Pfizerhez hasonlóan – legfőbb részvényesei a BlackRock és a Vanguard. Hiába, összenő, ami összetartozik!

Von der Leyennek ebben persze semmi új nincsen. 2013 és 2019 ő volt a német honvédelmi miniszter. A McKinsey pedig az ő tanácsadó cége. A cég berlini irodavezetője, Katrin Suder, egy szép napon a miniszterasszony államtitkára lett. Egy másik szép napon meg, VDL fia, David von der Leyen valahogy pont a McKinsey-nél talált állást. Három évet nyomott ott le, véletlenül pont 2019-ig.

Végül

Nemcsak a jelen ciklusban, hanem már az előzőben is feltűnhetett, hogy annak a 20-25 személynek, akik az Unió legfontosabb posztjait töltik be, jelentős része korábban korrupciós ügyekbe keveredett. Még nagyobb részük pedig hazájában már leszerepelt politikus. Felmerül a kérdés: tényleg nincs 25 feddhetetlen szakember az Unió 450.000.000 polgára között? Ha van, miért nem közülük választják ki a főbiztosokat? Mi az előnye a besározódottak ki-, pontosabban beválasztásának?

Talán csak nem épp ez a tény? Csak nem az, hogy az amúgy minden nemzetbiztonsági átvilágítás során kizáró oknak számító, zavaros, támadható és zsarolható „előélet” lehet korbács is és gyeplő? Nem kínos-e a gyanú, hogy az EU eljelentéktelenedése, lepusztulása és lepusztítása, a meddő férctervek sikertelensége, a olykor már kínos diplomáciai malőrök e másodosztályú bábfigurák tehetségtelenségének és kiszolgáltatottságának következménye? És ha nekik nem – nekünk sem?

Micskó András