Király Zsolt: Újra elnököt választ a Magyar Szövetség – Kérdések és válaszok

Nyitókép: Facebook, Forró Krisztián oldala

Szeptember 28-án tisztújítást tart a Magyar Szövetség. Bár a felvidéki magyar politikai képviselet a felvidéki magyarság egyre kisebb részét képviseli, érdemes áttekinteni a jelenlegi állapotokat és vázolni a lehetséges forgatókönyveket.

A hitelességi problémák még Bugár Béla idejében kezdődtek, amit azóta sem sikerült orvosolnia senkinek. A Magyar Szövetségnek sem. Így nem csoda, ha jelenleg a magyarajkú, szavazóképes lakosság kevesebb, mint 40 százaléka (most optimisták voltunk) szavaz már csak a magyar párta. Ez még mindig bőven elég arra, hogy a kiválasztott polgármesterek, megyei vezetők legyenek, de az országos politizáláshoz már jó ideje nincs közük. Mintegy 30 százaléknyi magyar valamelyik szlovák pártra szavaz, a maradék pedig passzív. Választani nem jár. Kiábrándult, elégedetlen, örök kritikus. Ez a keret, ebben mozog és próbál politizálni a mindenkori magyar képviselet.

Bejutáshoz kevés, túléléshez elég

A Magyar Szövetség (és elődpártjai) az utolsó 5 parlamenti, valamint utolsó 2 Európai Parlamenti választáson elbuktak. A nemzeti parlamentbe való megmérettetésnél ugyan rendre 3 százalék felett végeznek, valójában azonban egyre több hiányzik a parlamenti bejutáshoz.

Ez a három százalék arra elég, hogy a párt legalább minimális szinten a felszínen tudjon maradni. Értsd, fenn tudja tartani látszattevékenységét, de igazából már sejtik, hogy az önálló, magyar etnikai politizálásnak vége. Mert ide juttatták. Minél később érik meg bennük ez a felismerés, annál több magyar szavazóra tesznek szert a szlovák pártok.

Ki fog tudni majd lobbizni?

A szeptember 28-i tisztújítás kérdése így valójában nem az, hogy ki lesz a Magyar Szövetség (régi vagy új) elnöke, vagy milyen összetételű lesz az (egyébként is sóhivatalként működő, legfeljebb a saját projektjeik melletti lobbizásra jó) Országos Elnökség. Ezek ugyanis a jelen kondíciók mellett már nem számítanak. A fő kérdés az, hogy kinek a vezetése alatt választhat majd szlovák partnert magának a Magyar Szövetség.

Itt jön képbe az ideológia, annak eldöntése, hogy melyik elnökjelölt (cikkünkben végigvesszük őket) milyen értékrendet képvisel. Ki a liberális-progresszív, ki pedig a patrióta, nemzeti, konzervatív beállítottságú.

Mert amelyik út, amelyik irányvonal kerül ki győztesen, az döntheti majd el, hogy a Magyar Szövetség a következő parlamenti választáson a Progresszív Szlovákiával, vagy épp a Smerrel induljon közös listán. Az egyszerűség kedvéért most csak ezt a két formációt, a kormány- és az ellenzéki oldal legerősebb szereplőit említettük. Az összkép ennél jóval árnyaltabb és lehetséges udvarlóból is több van.

A fenti felvezetést fontos szem előtt tartanunk a szeptemberi tisztújítás előtt. És most jöjjenek a személyi kérdések.

Alacsonyabb létszámú Országos Elnökség

Az biztos, hogy 7 bukás után (öt hazai és két EP) áramvonalasítani kell a pártot. Túl kicsi a fészek, és túl sok már hozzá az éhes fióka. Többet közülük ki kellene dobni a fészekből. Akkor is, ha még nem tanultak meg repülni (értsd, piaci alapon, valós versenyhelyzetben megélni tisztességes munkából – tisztelet a kivételeknek). Ezt nevezik majd az Országos Elnökség létszámcsökkentésének. Jelenleg ugyanis nemhogy azt nem tudjuk, hány tagú az országos elnökség, de még a neveiket sem a „csúcspolitikusoknak“. Ilyenformán tehát teljesen felesleges az egész felhozatal.

Országos elnök viszont csak úgy lehet valaki, ha kellő számú szövetségest szerez, akik lobbistái ott akarnak ülni majd cserébe az elnökségben (hogy aztán a fesztiváljaik, ilyen-olyan civil szervezeteik érdekében a magyarországi pénzek elosztásánál önmaguknak lobbizhassanak – megint csak tisztelet a kivételeknek.)

És most jöjjenek a személyi kérdések. Nézzük az elnökjelölteket.

Forró Krisztián

Hogy a Magyar Szövetség jelenlegi elnökéről kijelenthető-e, hogy gőzerővel dolgozik újraválasztásán, nem egyszerű eldönteni. Ennek legfőbb oka a bizalmatlansága, ami jellemezte elnökségét. Erre persze minden oka megvolt, amikor az egymásnak szögesen ellentmondó platformos bandaháborúkat vívta. A platformok eltűntek, az ideológiai különbségek nem. Ahol pedig különbözik az ideológia, különbözik az érdek is, így nehezen lehetne rábíznia saját titkát másra.

Hivatalos válaszaként egyelőre azt ismerhetjük, hogy még nem döntött arról, elindul-e újra a posztért. Az előzmények ismeretében az sem biztos, hogy Forró megválasztása lenne a legrosszabb megoldás. Ne gondoljunk itt túl bonyolult miértekre. Legfőképp azért, mert a többi önjelölt rosszabb nála.

Forró Krisztián nem feltétlenül a képességei, inkább a körülményei hozták gyakran kínos helyzetbe. Ha komolyan gondolja az újrázást, ezúttal nem választhat rossz megoldásokat, és önmagánál gyengébb képességű bizalmasokat, akik a nagypolitikában járatlan emberek. A bizalmatlanságát is fel kell számolnia, merthogy a nagypolitika egy csapatjáték, és csapat nélkül elzárja magát a lehetőségtől.

Elszólalások és következtetések

A karakán válaszok helyett inkább elszólásokból lehet következtetni jövőbeli terveire. Forró legutóbb például a közrádió nemzetiségi műsorának vendégeként mondott kicsit többet, mint talán saját maga szeretett volna. Például, amikor a sorok között elismerte, hogy a nemzetiségi tanácsadói pozícióról Peter Pellegrini kabinetjében csak ősszel fog gondolkodni. Pellegrini nyár helyett végül csak ősszel választja ki ezt a személyt. Annyi biztos csak, hogy aktív politikus nem lehet. Szeptember 28-a után, amennyiben Forró mégsem indulna pártelnöknek, vagy nem választja meg őt a közgyűlés, ez a feltétel is már teljesül.

Vagy amikor azért kritizálta Gyimesit, amiért az a szuverenista politikát hirdető Smer és Hlas-ban látja az ideológiai közelséget. Pár perccel később már Forró maga mondja ki, hogy partnereket kell keresni, és ő maga hosszú távra szeretne szlovák partnert találni. Na, mármost az államfőjelölti kampányában maga is szuverenista húrokat pengető Forró számára ilyen partnerként leginkább a Smer vagy a Hlas jöhet szóba. Akkor miben is nem ért egyet Gyimesivel?

Emlékezhetünk arra is, hogy anno, az államfőválasztás előtt szó szerint úgy kellett őt odarugdalni, hogy támogassa végre Pellegrinit Korčokkal szemben, és hogy azt is milyen gyámoltalan módon tette:

Az elnökség döntött arról, hogy tárgyalnak mindkét jelölttel: Pellegrinivel és Korčokkal is. Majd utóbbival a találkozó elmaradt. Forró saját neve jogán kifejezte Pellegrini támogatását, amiért kapott hideget-meleget, majd az elnökség nagy többsége is követte őt ebben (mármint Pellegrini támogatásában), de képtelenek voltak ezt egységként prezentálni. A dolog pikantériája, hogy ez alkalommal is megtartotta a két lépés távolságot Gyimesitől, de végtére bebizonyosodott, hogy közös cél mellett voksoltak mindketten. Arra nem mutatunk most inkább rá, hogy lényegében Gyimesi György útját másolta Forró, ráadásul nem első ízben. Látszólag elhatárolódik az alelnök véleményétől, megoldásaitól, miközben cselekedeteivel, nyilatkozataival ugyan fáziskéséssel, de sorra erősíti meg Gyimesit.

Mindezek ellenére mégis aláhúznánk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Forró újraválasztása lenne a legrosszabb megoldás a Magyar Szövetség számára. Sőt!

Orosz Örs

A Sine Metu, illetve Gombaszögi Nyári Tábor közpénzekkel kitömött influenceréről olyan hírek érkeznek, hogy ő kevésbé szánja magát az elnöki székbe, mint ideológiai pártfogoltja, Világi Oszkár. Maga Orosz igencsak félhet a megmérettetésről. Rossz nyelvek azt beszélik, tisztában van azzal, hogy hamis, sunyi, másokat a háttérben fúró jellemével mennyi sok ellenséget szerzett már magának.

Világi számára bővülne azok köre, akik politikai székeket foglalnak el. Ugyan ezek a székek nem olyak lukratívak, mint amiben Jaroslav Spišiak, vagy Hamran István, netán Roman Mikulec ültek. Orosz Örs csupán eszköz lehet arra, hogy a szlovákiai magyar közösségben létrejött polarizáció tovább mélyülhessen. Amennyiben a Magyar Szövetség küldöttei mégis egy oligarcha által irányított pártot szeretnének (vagy csak simán megkörnyékezik őket a szavazás előtt), akkor Orosz Örs vezetésével két dolog biztosan garantált. Az egyik, hogy a választók legalább fele azonnal hátat fordít a Magyar Szövetségnek (ez lesz a kisebbik baj, mely politikailag kezelhető). A másik, hogy a felvidéki magyar liberális, progresszív megélhetési politikusok így majd valamelyik liberális, progresszív szlovák párt listáján (PS, Demokrati, SaS…) lesznek karikázhatók.

Ez ugyan függ attól is, hogy meg tudnak-e sértődni olyannyira, hogy összecsomagoljanak. Pillanatnyilag azt látni, hogy nem sértődékenyek. Kreatívan dacolva az ideológiai különbségekkel ülnek a székükön, mert pontosan tudják, hogy az esélytelenek nyugalmával megszerzett pozíciókhoz csakis kinevezéssel juthattak hozzá, és szavazással már annyira sem sikerülne megszerezni, mint a pártegyesítéskor sikerült. Ugye, Szabolcs?! Szoborsorsok mintájára az egykori összefogás platform képviseletét monterkába betonozná a székekhez.

Gubík László

A Via Nova elnöke szintén belengette, hogy indulna a pártelnöki pozícióért. Forrásaink szerint azonban az egykori MKP erős emberei túlságosan jól ismerik Gubíkot (és tisztában vannak korábbi, saját, vele és csapatával szemben elkövetett hibáikkal is) ahhoz, hogy benne látnák az új pártelnököt. Legalábbis a jelenlegi állapotok szerint. Gubíkkal ráadásul több kétség is felmerülhet. Az első és legfontosabb, hogy egyelőre nem ismertette, hogy formálisan teljesíti-e a pártelnökkel szembeni alapvető elvárásokat. Tudni róla, hogy magyar állampolgárság felvételekor elveszítette szlovák állampolgárságát.

Jogi értelemben a szlovákiai állandó lakhely elegendő lehet, azonban elég kellemetlen helyzetbe hozza magát egy olyan jelölt, aki egy szlovákiai párt elnöke szeretne lenni, magyar állampolgársággal, és olyan civil szervezetekkel a háta mögött, amelyet a magyar kormány támogat. Mindez meglehetősen komolytalan helyzetbe hozza az egész Magyar Szövetséget, ami méltatlan lenne a félmilliós felvidéki magyarságra.

Úgyhogy Gubíknak először ezt a formális hátteret kell tisztáznia, utána lehet vele érdemben tovább foglalkozni, megvizsgálni, mennyire felkészült arra, hogy országos politikai vezető lehessen.

„Ezek engem ne képviseljenek!”

A castingot kiírták szeptember 28-ára. A magyar párt elnököt választ magának. Ebben kulcsszó a magának. Ugyanis egy szűk kör, a küldöttek köre teszi ezt meg. Nem a magyar közösség. Azután pedig az elnök köré új választott elnökségi tagok kerülnek, akikkel az új elnök vagy tud együtt dolgozni vagy nem. A magyar közösség számára a legfontosabb felismerés, hogy a szűk kör érdekeinek jó esetben meg kell egyeznie a közösség érdekeivel. Választási időszakban gyakran hallani a piacon: „Ezek engem ne képviseljenek!” Egyszerű a feladat. Olyanban kell gondolkodni, aki a választónak sem lesz ciki.

Honnan ismerni őt fel? Valóban, elkötelezetten a magyar közösség érdekében szeretne dolgozni, felkarolni a perifériát, a hátrányos helyzetű régiókat, a leírt tehetségeket, a félretett és ellehetetlenítetteket, akik mindvégig értékes tagjai a közösségünknek.

Tudják, mi kell ehhez a felkészültségen túl? Bátorság, hogy ezt a takarítást fel merjék vállalni. Jellem, hogy a nép is elhiggye róla, hogy képes rá. Kitartás, hogy a kísértések közepette is legyen ereje következetesen végigcsinálni.

Itt tart tehát jelenleg a nyári szünet kellős közepén a tisztújítás. Ami könnyen meglepetéssel is végződhet. De erről majd legközelebb.

Király Zsolt