Dr. Hollósy Tamás: Magyar anyanyelvünk – szellemi örökségünk

Nyitókép: szellemikulturalisorokseg.hu

Szeretném megszólítani azokat a magyar fiatalokat, akik értékelik és szeretettel vállalják gyökereiket. Szeretik, és méltán büszkék is az anyanyelvükre.

Gondolataimmal főleg a Kárpát-medence asszimilációs veszélybe kerülő magyar kisebbségekre gondolok. Visszatekintve a Szlovák Statisztikai Hivatal 2021. évi népszámlálási adataiból kiolvasható, hogy Felvidéken – 2021-ben 422 ezer személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek.

Előtte, a 2011-es évben még 458 ezer, és 2001-ben még 520 ezer személy vallotta magát magyarnak. Ez idő alatt, tehát 98 ezer magyarral fogyatkoztunk. Szociológusaink szerint ez enyhe lassulást jelent. Összegezve saját feldolgozásomban /szintén a Szlovák Statisztikai Hivatal közleménye alapján / 1979-től 2016-ig míg Szlovákia összlakossága közel 500 ezerrel gyarapodott, addig  a komáromi járás lakossága 10 ezerrel csökkent, tudva,  hogy Révkomáromot a magyarság fővárosának tartják.

Még szomorúbb az 1979 – 2019 évek közti, azaz 40 év alatt csak a komáromi járásban közel 28 ezer magzatot pusztítottunk – abortáltunk el!

Szellemi örökségünkre gondolva egy kérdés megválaszolása kínálkozik:

Ha a magyar anyanyelvünk – nemzetünk nem rendelkezne erős gyökerekkel, miképp maradhatott volna életképes egy idegen nyelvi környezetben, szigetként több mint ezer éven keresztül?

Ez csak úgy lehetséges, hogy a több mint ezeréves nemzetünk életfájának gyökerei megerősödtek. A háborús viszontagságok ellenére a magyarság érzi, hogy a mai bomlasztó ideológiák ellenére a transzcendens erő segítségével megerősítést kapunk a békés jövőképünk helyes útjáról, ahol a keresztény család a központi érték.

„Szólj, gondolj, tégy jót s

                 minden szó, gondolat és tett

                tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád”

                                                                    Vörösmarty Mihály

 

Megtoldom még Korzenszky Richárd OSB atyát idézve:

„Ereje van a kimondott szónak. Ereje van a leírt szónak.

A nyelv közösséget teremtő és magtartó, a kultúrához hozzátartozó erő”

Úgy látom, a Kárpát-medence fiatalsága nagy értéknek tartja a többnyelvűség birtoklását és a kulturális sokszínűséget. Fontos lenne, hogy a globalizációt ne a saját anyanyelve feladása árán értelmezze! Örvendetes jel, hogy Felvidéken a növekvő számadatok igazolják, hogy értéket hord és jelent a magyar nyelv oktatása és ezáltal a tudás biztosítása. Remény van arra is, hogy sok területen példaképeket állíthatunk, lásd magyar Nobel-díjasaink, vagy a párizsi olimpiai 14. hely a világ eredménytáblázatán. Ezek a példák és példaképek is alátámaszthatják a szebb jövőkép reményét.

Sokszor elgondolkozom és csodálattal tölt el, milyen lehetőségeket kínál az édes anyanyelvünk, amikor szeretettel és játékosan közelítünk felé.

Elég egy magyar szavunkban egy-egy betűcsere vagy betű elhagyása. Hasonlóan a szavak szétválasztása, játék az ékezetekkel, és már egészen más jelentést, képet – új értelmet adhat. Lásd a „Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályzatát”, már 1832-ben megjelenő első szabályait, Vörösmarty Mihálynak köszönhetően.

Valószínűleg egy idegen nyelvű, a magyar nyelvvel ismerkedni akaró embernek több izgalmas meglepetést és fejtörést okozhat magyar nyelvünk.

Mennyi hasonló hangzású szavunk, szinte szédítő variációi kerülnek az emberi fül csatornáján a középfülön keresztül feldolgozva a központi idegrendszerig, hogy csodálhassuk az emberi hang hatását, úgy az értelmi, valamint az érzelmi világunkra.

Amennyiben rendelkezik az ember zenei hallással, annak ellenére, hogy nem érti még a szavak jelentését, már akkor is megérezheti a magyar nyelv csodálatos hangzását, dallamvilágát, gazdagságát és szépségét. Nem beszélve arról, hogy a rímek természetes zuhatagától meghökkentő hatások érhetik.

Mivel képtelenség röviden ezt körülírni, ezért a következő soraimban próbálok ízelítőt nyújtani, kiragadva a magyar hason hangzású szavainkból egypárat:

Amennyiben a táplálékot nem hasznosítjuk ésszerűen, hanem vészszerűen, ez többé nem hasznos étek, hanem életellenessé válik, igenis végül ez – a szervezetünk elleni vétek!

Úgy hiszem, nem lenne kívánatos, ha a könnyűzenei koncerteket a látogatók könnyözöne kísérné.  Nem beszélve arról, amikor is a vendégvárásnál sem mindegy, ha az ember úgy reméli, tárt karokkal várják, meglepetésére – útját tárt karókkal zárják.

Amennyiben nem sikerül a fordítás, beszélhetünk ferdítésről? Némely esetben bizonyára így is igaz lehet.  Rosszabb, ha ennek következménye a ferdítő fordító ellen forduló – ordító főnök.

A házasság lehet egy stabil kapocs és lépés, nem szakítás vagy szomorú tépés.                Szerelemben szép és csodálatos a poéták által, szinte végtelen szókinccsel körülírt érzelem megnyilvánulásai, de mégis nem árt, ha mellé áll az értelem, mivel többnyire óvja és védi, mielőtt meggondolatlanul a gyönyör útját választja, vagy mégis meglépi?!

Csodálatos, kifejező és logikus a magyar nyelvünk, ezt számos példa igazolja.

Olyan szavaink, mint: az egészség, tudjuk, testi-lelki egyensúlyt jelent, amit mindnyájan szeretnénk elérni, vagy a szeretet – szer, amely etet – táplál.  Ellentétben a gyűlölet szó azt fejezi ki, olyan, mint a gennyes góc, ha terjedésének nem vetünk gátat – életveszéllyel is járhat, vagyis tovább gyűl-ölet /ölhet/! A félelem szavunkban is érzékelni lehet, hogy az ilyen állapot csak fél/elem, ettől a magyar ember – testi–lelki érzete nem lehet teljes. A merész szóban is megtaláljuk a kettősség komponensét, ahol a bátorság szinonimája mer társul az ésszel.

Más-más értelmezése van a változásnak és a váltózásnak.

A magyar nyelv logikájára utalhatnak a mérték és az érték szavaink, valamint összefüggést találhatunk a figyelem – fegyelem – kegyelem rokonhangzású szavaink között is.

Megemlékezem Jókai Annáról (nemrég elhunyt kiváló írónőről), aki előadásában a magyar nyelv egyediségét taglalva az alábbi esetet ecsetelte. Egyik írásának külföldi fordítója nem tudott megbirkózni az itatja az egereket – kifejezéssel. Talán nem is tudatosítjuk, hány ilyen szavunk van a magyar nyelvben, ami nem fordítható más nyelvre.

Hasonló eset, kedves és tisztelt professzor kollégám észrevétele: hogyan is lehetne lefordítani angolra, dugába dőlt a terve – sehogyan sem lehet.

Mily csodálatos, hogy vannak szavaink, lényeges kifejezéseink, melyeknél úgy érzem, elemi erőt hordoznak magukban. Ide sorolható egyik szép ősi alapszavunk az elem, talán megérne egy kis „elemzést”.

Mondhatjuk – végtelen és szinte féktelen szókinccsel körülírt érzelem kifejezései, mint a szerelem.

Általában a kegyelem sem úgy értelmezhető, hogy a figyelem hiányának függvénye. Különösen a figyelem máskor a fegyelem embertársunkkal, különösen az élettársunkkal szemben – nagyon fontos lehet. Pozitív vonzata jellemzi a jó párkapcsolatot, mely a szeretet érzetét szokta erősíteni.

Magyar nyelvünkben különböző szerepük van egyes szerveinknek – testrészeinknek. Míg a könyöklés negatív jelentése ismert, a vállalás inkább pozitív értelmezések közé sorolható.  Ismert a lábbal tiprás fogalma, vagy a lábatlankodásé is. Nem kell külön magyarázni a talpalás fogalmát. Szükség lehet valamit kitalpalni.  Jobb a helyzet, ha talpalávalót húznak valakinek, kevésbé, ha valaki feldobta a talpát. Nem mondható jó helyzetnek, ha valakinek felkopik az álla, még súlyosabb a helyzet, ha az állam tönkre megy, vagy vagyonát államosították. Mindenki érti, ha valaki nyakas. Azt ismerjük, ha valakire megorrolnak, vagy valakit lefülelnek.  Ma ritkábban hallani, hogy valakit szemmel vertek, gyakoribb, ha valakiről azt mondják gerinces, vagy gerinctelen.

Vagy máskor nemkívánatos, ha a jegyesek ahelyett, hogy egymáshoz kegyesek próbálnának lenni, hosszasan és tartósan egymáshoz jegesek. Ez sok mindent rejthet, tán a problémára még gyógyírt is sejthet, azonban mégis a válásnak ritka oka a vallás. Valószínűbb válasz a válásra – gyakori és felelőtlen hódítás. Ez nem lódítás, inkább csak kijózanodás a „szerelmi” bódításból, amikor nem keresik közösen egymást, hanem mindkét fél egy mást – keresve reméli a megoldást vagy feloldást? Jobb esetben nem lesz házas, aki ily módon lett lázas, és így több-kevesebb család válik galád harcok céljává. Hasznosabb, ha többnyire közös az érték, és nem baj, sőt ajánlott is, ha közeli vagy egy a mérték. Így közös marad az életpálya, és az élet nem rabiga, sem gálya. Kívánatos, ha mindenkit a szeretet pátyolgat, és a kisebb hibákra, múltra és bűnre inkább a fátyol (leple) hat. Amennyiben a kapcsolat úgy tűnik, jövő felé lépeget, sebeket sosem tépeget. Nem kevésbé fontos, ha valaki pontos és párjában bízhat, így kételye felesleges – sosem hízhat. A házasság lehet ilyenkor egy stabil kapocs és lépés, nem szakítás vagy szomorú – fájdalmas (seb) tépés.

Jó jel, ha látszik az élet tengerén a világítótorony, vagy a helyes irányt jelző bója, és az sem lehet baj, ha arrafelé tart majd a gólya! Jobb esetben készíthető már a pólya. Jöhet a várva várt gyermek, életünk értelme, jövőnk álmodója. Nem így a kurta tévedések, félrelépések sora, és nem egy házasság megbontója, amúgy is rövid életünk megrontója. Mert késő bánat meg szomorúság, ha csak azt vesszük észre – így fogyott el az életünk igaz sója – az igaz szeretet.

Nem csak a világot változtató ismeretek, hanem a mélyből felszínre hozott Krisztusi-gyógyító igaz szeretet megélése, és a tenni akarás hozhatja meg az előrelépést az ember hasznos és jó tettekkel kikövezett életútján.

Dr. Hollósy Tamás