Nyitókép: hétnap.rs
Újságírók egymás között.
Olvasó vagyok. Olvasom ezeket a sorokat lapunkban, és el vagyok hűlve. Két oldalról is. Részint, mert nehezen értem, miért kellene bárkinek is elhallgatni a véleményét. Pontosabban: annihilálni. A vélemény akkor nincs, ha kitöröljük. Ha eltüntetjük. Ha megsemmisítjük. Vagy azt, aki mondja (nem volt az olyan régen, hogy minden főszerkesztő elfejeltette volna!), vagy a lehetőséget, hogy mások meghallják. Ez a pontos kifejezés, az annihiláció. Nem az elhallgatás, vagy az elhallgattatás. Az annihiláció megsemmisülést jelent.
Nem értem, hogy egy volt szocialista országban valaki, aki emlékezhet a félelem évtizedeire, hogy hajolhat odáig, hogy mások véleményét ki nem mondottá, el nem hangzottá, meg nem hallottá kívánja tenni. Miféle lélek hiheti, hogy a „fakenews” többet nyomhat az igaz szónál? – Hacsak nem látja úgy, hogy a trollhadsereg hangja messzebbre hallatszik, mint a „sajtó mércéjével mérhető” újságíróé.
Mert én bizony azt gondolnám, hogy az olvasók hallanak és látnak. Gondolkodnak és mérlegelnek. Aztán pedig: döntenek! Döntenek, hogy a faketrollokat, vagy realjournalisteket olvassák-e. Hogy előbbiekre, vagy utóbbiakra rezonál-e véleményük. Hogy ennek vagy annak higgyenek-e! 30 évvel a rendszerváltás után, ezt már jó volna megszokni. Főképp pedig, le kellene szoknunk arról, hogy elhiggyük: mi látjuk jól, hogy a másik téved! Ha javasolhatnám: bízzuk ezt csak rájuk, az olvasókra. Mondjuk el mit gondolunk, a többit bízzuk csak rájuk!
Másrészt, mert nem mértem, hogy egy külföldről kitartott lap főszerkesztője hogy vetemedhet arra, hogy kifizetőhelynek tituláljon egy másik orgánumot, amelyik kénytelen a puszta olvasottságából megélni, pontosan azért, mert hasábjain megjelenő szabad vélemény az évek alatt felharagította az igazodókat – nem az igazmondókat! –, nyugtalanná tette a lelkiismeretüket és lassan gyűlöletté formálta a nyugtalanságukat!
Menyhárt és Forró nyomdokain: Gubík László pár nap után elbukta az első politikai próbatételt
És bizony, ez az ellenséges taposás megfosztott bennünket még a korábbi (kultminoros) támogatásaitól is! Nyilvános! Olvassák csak el! És ez nem a Körképre, hanem a többiekre nézve szégyen. Akik egy pillanatra sem érezték, hogy a más véleménynek is helye van a nap alatt. Hogy ha az ő pénztárcájuk attól soványkodna egy picikét, mert másnak is engednének, még büszkék is lehettek volna magukra!
De, mint az említett írásból is látható – ez kérem nem az a mulató! Hogy is szól a (Voltaeire-nek tulajdonított) mondás? „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”. Nos, ez a harciasság azért a Felvidék újságíróközösségére nem jellemző. Mint látjuk, sajnos még „táboron belül” sem! Szégyen.
Ami pedig a dolgot egészen groteszkké teszi, az a szeptember 12-i cikk, mely a Metszet című véleményütköztető beszélgetéssorozatot életre hívja.
„A mélyen gyökerező ellenérzéseket nem könnyű lebontani, de legalább meg kell próbálni, és a párbeszéd ennek eszköze lehet”.
Hát igen. Ehhez, első lépésként mindjárt fel kellene fognunk, hogy a más véleménye akkor is valid, ha nem értünk vele egyet. Gusztustalan, kommunista tempó…
Micskó András
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Hencz Zoltán
2024. okt. 03. 11:25,,Rászolgáltak a felszámolásra (és ezzel lesz dolga előbb vagy utóbb az elnöknek),, Ma7 főszerkesztőség [Álmos utca 7. Felvidék] Nem tudom mekkora tárhelyre futja a Ma7-nek, de ha van archelógus ismerősük, ő biztosan el tudná mondani, hogy mekkora riadalom volt a Ma7 táján, mikor a Facebook törölte az oldaluk. Szinte az egyetlen időszak volt, mikor úgy nézett ki, hogy a Ma7 időben kel fel. Én akkor is megírtam, hogy ez aljasság, és támogattam az oldalt. Nem csendben, mint ahogy általában mondjuk a Szövetségi képviselők szoktak mindent csinálni, hanem le is írtam, bárki olvashatta. Betűvel írom le, hogy a Ma7 postása se olvashassa félre, száznyolcvan fokot fordult a lap, most már mások felett döntene. A tökéletes liberalista (alibista) bukéhoz már csak az hiányzik, hogy leírják, hogy ők egy független lap. Nem mintha a pénzről lenne szó, mert az egyszerű melós, ha valamiből sose szenved hiányt, ha beleszakad se, az a pénz, mert a munka amit a párt az utolsó húsz év alatt beletett, az mindig is megfizethetetlen volt, de kíváncsi lennék rá, hogy ezzel a hozzáállással a Ma7 főszerkesztője, mint az etikai kódex ismerője is, mennyit lehet keresni óránként? Mert, ha csak tíz percet kell dolgozni, még tudnék is neki szorítani időt. Szóval, hogy végre rövidre fogjam, ha valami gátja a fejlődésnek az az intelligencia hiánya. Aztán, ha valami szintén nem vezet jóra az az, hogy betiltják mások véleményét. Írom is, hogy miért, elvégre az ismétlés a tudás rokona. Először is azért, mert ha nem olvashatok el mindent, soha az életben nem lehetek objektív. Ahol megtiltják ott úgy jár a közösség, hogy egy idő után fogalma nem lesz róla, hogy mi a helyes, mintha a gyökereit vágták volna el. Úgy jár a közösség, mint ma Nyugaton, hol mára már minden számít, csak az egyszerű ember, a tömeg véleménye nem, míg végül marad az utca, mikor már végképp nem bírja. Másodszor, ha nem csal az emlékezetem, alig néhány napja volt mondva, hogy megújulás van, mostantól máshogy lesz minden. Hány kapun kell átmennie ennek, míg eljut a Ma7 szerkesztőségéig, de ennél még a liberalibista háló is gyorsabb. Kritikám van nekem is, ehhez meg ahhoz, de az soha nem arról szól, mégha személyesnek is hangzik néha, hogy ezt vagy azt be kell tiltani, el kell lehetetleníteni, hanem arról, hogy min kéne változtatni, hogy végre egy kötelet húzzon mindenki. Remélem, hogy a Ma7 királynéja nagyon gyorsan visszatér a földre, különben 1el kevesebb lapot fogunk olvasni. És már most sincs sok.
A kommenteket lezártuk.
