Ez az agónia kezdete: A IV. Fico-kormány nem nemzeti, nem szuverén, nem konzervatív, és már nem is stabil

Nyitókép forrása: Reuters

Egy évvel ezelőtt a választási eredményeket látva a szuverenista, békepárti választók abban reménykedtek, hogy Robert Fico alakíthat kormányt. És ez a remény teljesen megalapozott volt, annak ellenére, hogy nagy pálfordulásokra lehetett számítani. Eltelt egy év, és kijelenthetjük, hogy Robert Fico kormánya mainstream, progresszív agendát kiszolgáló formációvá vált, ami viszont saját stabilitását kezdi aláásni. Erről a kormányról sok mindent el lehet mondani, de hogy szuverén, nemzeti, konzervatív, családbarát és stabil lenne, azt nem.

Pár hónapja úgy tűnt, hogy Fico az ellene elkövetett merénylet miatt jóval keményebben fog fellépni az európai progresszív mainstreammel szemben. Csalódnunk kellett, egyáltalán nem ez történt. Fico pozíciója meggyengült, csak árnyéka régi önmagának, sem megelőzni, sem kezelni nem tudja olyan színvonalon a koalíción belüli feszültségeket, mint korábban, és főleg nem tud úgy irányt szabni az országnak, ahogy azt ígérte – így marad az üres retorika, ami jól hangzik, csak épp édeskevés.

Robert Fico kormánya az év elején támogatta Ukrajna 50 milliárd eurós finanszírozását. Egyetlen ellenérve nem volt, sem feltétele. A legtöbb, amire futotta, hogy átadott egy listát Magyarországnak, hogy Orbán Viktor a maga politikai súlyával mit alkudjon ki Szlovákia javára. Cserébe Ficóék szóban és pár alkalommal tettel is ellenszegültek Brüsszelnek, ha Magyarország meghurcolásáról volt szó.

A NATO-csúcson Szlovákiát Pellegrini államfő képviselte. A soft-Ficóként is emlegetett egykori HLAS-os pártelnök természetesen hozta a formáját, és teljes mértékben igazodott a zárónyilatkozathoz, ami már nemcsak Oroszországot, de Kínát is riválisként jelölte meg. Nemcsak annak aláírásával, de nyilatkozataiban is. Ahogy például a legutóbbi ENSZ Közgyűlésen is elfogadta Ukrajnának azt a narratíváját, hogy Oroszország atomerőművek ellen tervez támadásokat. Rá is hozta a frászt az emberekre, mikor arról beszélt, hogy fokozottan kell figyelni a sugárzás mértékét Kelet-Szlovákiában. Érdekes módon hasonló aggodalmakat nem táplált akkor, mikor az ukránok megostromolták a zaporizzsjai atomerőművet, ahol akkor hat reaktorblokk volt feltöltve fűtőelemekkel…

Ukrajna NATO-tagsága kapcsán is eléggé kilóg a lóláb. Fico nem azt mondta, hogy minden eszközzel megakadályozza Ukrajna belépését a NATO-ba. Annyit mondott, hogy amíg ő a miniszterelnök, nem fogja támogatni Ukrajna tagfelvételét a szövetségbe. Hogy a döntést Pellegrini megszavazza Brüsszelben (a NATO ottani központjában), aztán lesz a parlamentben 76+ képviselő a kormánypártok és az ellenzék soraiból együtt, hogy ratifikálják Ukrajna belépését, az már teljesen más történet.

Technikailag tehát nincs szükség Fico támogatására Szlovákia álláspontjának megváltoztatásához. De ha még lenne is, a HLAS könnyedén átigazolhat az ellenzékhez, amellyel új parlamenti többséget és új kormányt hozhat létre.

Juraj Blanár smeres külügyminiszter sem azt mondta, hogy soha, vagy belátható időn belül nem léphet be Ukrajna a NATO-ba. Azt mondta, hogy „per pillanat” ez nem szolgálja a térség biztonságát. Elég annyit mondani adott pillanatban, hogy változott helyzet, most már ez szolgálja a biztonságunkat, és máris kihátráltak az eddigi narratívából.

Ficóéknak mindezt sikerült megkoronázniuk egy ukrán-szlovák közös kormányüléssel, ahol Robert Fico kijelentette, hogy feltétel nélkül támogatja Ukrajna uniós csatlakozását, mert szükség van rá. Harmatgyenge indokait korábbi cikkünkben górcső alá vettük. Ahogy azt is, hogy közben Ukrajna megerősítette, el fogja vágni az orosz gáztranzitot abban a formában, ahogy ma működik. Vagyis, ha jön is orosz gáz Szlovákiába, az a jövőben jóval drágább lesz. Hatalmas pofont adtak Ficónak és a kormánynak egyaránt. Reakció egyelőre nincs.

A sokadlagos partner szerepében

Fico mozgástere tehát látványosan beszűkült, és ezt nem lehet csak a merénylettel magyarázni. Egyszerűen arról van szó, hogy győzött a smeres pragmatizmus és az autonóm stratégia nélküli államérdek.

Más szavakkal: Szlovákia tovább sodródik a nyugati partnerek keltette hullámokban vergődve, és ahogy azt történelmi beidegződései sugallják, részelőnyökért vállalja a kiszolgáltatott sokadlagos partner szerepét. De mivel a mai kormány szuverenista és nemzeti retorikával nyerte meg a választásokat, ezért folytatja ezt a retorikát, miközben teljesen mást csinál – és ez aláássa a stabilitását.

Nem véletlenül görcsölt rá a HLAS minisztereire Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke sem. Az SNS és hívei egy szuverenista, nemzeti felhangú kormányhoz csatlakoztak, csakhogy időközben egy mainstream, progresszív agendát kiszolgáló kabinetben találta magát, ahol ráadásul semmibe sem veszik a pártot és annak elnökét. Itt is van két nagyon kirívó példa.

A konszolidáció, amit valójában kormány és ellenzék egyaránt akart

Az egyik a konszolidációs csomag esete, amellyel látszólag mindenkinek gondja van. A kormánypártoknak azért, mert konszolidálnak, az ellenzéknek azért, mert a kormány konszolidál. Az ellenzék nem mondhatja, hogy a kormány felelőtlen gazdaságpolitikát folytat, mert a PS-es Ódor Lajos kormányfőként még Ficónál is durvább konszolidációt akart véghez vinni.

Félreértés ne essék, bármilyen színű kormány lenne hivatalban, konszolidálna, a különbség a kedvezményezettek vagy kevésbé sújtottak köre lenne. A jelenlegi kormány úgy döntött, hogy a konszolidáció legkevésbé a Smer szavazóbázisát fogja sújtani – a nyugdíjasokat. De ők sem ússzák meg anyagi megszorítások nélkül, viszont egyelőre úgy fest, kevésbé fog fájni nekik, mint a családosoknak.

Az ellenzék alternatíváiról nem tudunk sokat, mert az ezirányú kérdéseket látványosan megkerülik. Azt tudjuk, hogy a családosokat ők sem kímélték volna.

Ma pedig ott tartunk, hogy a szlovák médiumok saját pártállásuktól függően terelgetik az emberek haragját afelé, akit ellenfélnek tartanak. És nagyokat hallgatnak arról, hogy ki a felelős, miért jutottunk ide, hogyan kezdődött, mekkora szerepe van az egészben Brüsszelnek, a háborúnak, a szankciós politikának, a kieszközölt energiaválságnak.

A háttérben mintha lenne egy hallgatólagos, titkos megállapodás a Smer és a PS között. Látványosan püfölik egymást egy olyan játékban, amelyben Brüsszel és a nyugati érdekcsoportok mindenképp megkapják, amit akarnak. És míg a nép arra vár, hogy eldőljön a mímelt harc, a műsor miatt legalább úgy érzi, valami történik az ő érdekében is – pedig nem…

Szivárványos fordulat a kormányon belül

A másik példa a kormány ideológiai gerinctelenségéről árulkodik. A trencséni Ľudovít Štúr Gimnázium hétfőtől kvázi szivárványos fesztivált tartott volna. Az iskola tervei szerint a diákok a tanárok utasításai alapján plakátokat készítettek volna LMBTQ-tematikában, amelyeket aztán egész hétre közszemlére helyeztek volna az iskola termeiben.

A két évvel ezelőtti, pozsonyi melegbárnál történt gyűlöletgyilkosságok évfordulója alkalmából szervezett esemény azonban végül nem valósult meg, mert a Republika (nem a Smer és nem az SNS, hanem a Republika) politikai üggyé emelte a dolgot, megjegyezzük, teljes joggal.

A kormány, benne Robert Fico kormányfővel és Tomáš Drucker oktatási miniszterrel azt ígérte pár hete, hogy lesz valamilyen törvény vagy rendelet, ami majd megakadályozza a politikai ideológiák terjesztését az iskolákban. A szlovák nemzetiek és még sokan mások szerették volna, ha az oktatás-nevelésbe beférkőző LMBTQ-aktivista hálózatokat kiszorítják az iskolákból. Drucker látványosan kitérő válaszai után olyan javaslatot fogalmazott meg, ami még a jelenleginél is jobban korlátozza a szülők beleszólását az ilyen akciókba és saját gyermekük szexuális felvilágosításába.

Drucker, aki szóban egyetértett azzal, hogy az iskolákban nincs helye politikai ideológia terjesztésének, a trencséni eset után azt mondta, hogy egy dezinformációs videóblogon keresztül az iskolát ok nélkül vádolták meg ideológia terjesztésével.

Hát, ha a szivárványos genderpropaganda nyílt terjesztése iskolán belül a szülők jóváhagyása nélkül, a PS által politikai tőkeként szemérmetlenül felhasznált kettős gyilkosság évfordulója alkalmából nem politikai ideológia, akkor nem tudom, mi lehet az.

Kaliňák felkészül

A fenti példák azonban azt mutatják, hogy a kormány hitele és a koalíció kötőszövete is bomlásnak indult. Ez a vég kezdete, és a Smerben hamarosan elkezdődik a Fico utódja utáni kutatás. Van egy tippünk.

Robert Kaliňák már átmenetileg megkapta ezt a szerepet arra az időre, amíg Fico kórházban volt a merénylet után. Kaliňák teljesíti a politikai elvárásokat, és még annál is többet. Védelmi miniszterként ma a fegyvergyárosok, lobbisták és amerikai érdeksáfárok állandó tárgyalópartnere, és mire vége lesz ennek a választási ciklusnak, Kaliňákot úgy behálózzák az atlantista körök, ahogy Korčokot vagy Naďot. És Szlovákiában a választások csak arról fognak szólni, hogy ki legyen az, aki kiszolgálhatja a nyugati érdekeket, természetesen a vele járó előnyökért cserébe…

Komjáthy Lóránt