Tóth Ferenc: Véged van, Swarovski – Nyugdíjam megoldott

Nyitókép: Vevőkre várva (Vkport.sk archív)

Sok más középiskolához hasonlóan a nagykaposi gimnáziumban is megalakult egy diákvállalkozás. Mondhatni, immár hagyományosan, hiszen e mostanin kívül immár négy ilyen működött a nagy múltú oktatási intézmény falain belül. A hivatalosan is bejegyzett vállalkozás taglétszáma huszonöt diák, egy felnőtt segítő tanár, plusz egy csendestárs. A „Yewellux” elnevezés az alapítók szándéka szerint nemcsak a társaság tevékenységének lényegét fejezi ki – a latin „lux” szó fényt jelent, ugyanakkor a „luxus” rövidítése is -, hanem egyben utal előre meghatározott idejű élettartamukra is: a „yewel” magyarul „tiszavirág”.

Mint köztudott, e derék rovarnak mindössze egyetlen nap áll rendelkezésére, hogy szédítő iramban kifejlődjön, családot alapítson, majd küldetését befejezve, megszűnjön létezni. A diákcég alapításakor egyben kitűzte saját felszámolásának napját is: 2025. május 15-e.

Hogy mi minden fér bele ebbe a látszólag rövid időszakba? A vállalkozás vezetői azon véleményüknek adtak hangot, hogy bár pályájuk időben rövidnek látszik, de nagyon remélik, hogy fényes és sugárzó lesz.

A cég háromszáz euró kezdőtőkével alakult. A szigorú szabályok szerint az öttagú menedzsment fizetése két euró per óra, az alkalmazottaké ennek ötven százaléka. Viszont alkalmanként kaphatnak száz euró külön jutalmat, ami ezen a vidéken, úgy ötven kilométeres környezetben bátran példa nélkülinek nevezhető. Egy részvény ára három euró, egy részvényes maximum három részvényt birtokolhat, az esetleges kőkemény spekulációkat megelőzendő.

Sok más vállalkozástól eltérően a társaság valós, kézzelfogható termékekkel kíván betörni a piacra. Karkötők, nyakláncok, fülbevalók gyártása kissé banálisnak tűnhet, de nincs olyan fiatal, aki ne hordana ilyesmit. De olyan sincs, hogy el ne veszítené, vagy hogy tönkre ne tenné végérvényesen minden elképzelhető és elképzelhetetlen módszerrel, amelyek a mai fiatalok életében oly mindennaposok, és amelyeket mi, felnőttek természetesen már régen elfelejtettünk. Noha mi sem voltunk különbek, de ezt is elfelejtettük. Tehát: a termék fogyóeszköz, amely a lehető leggyorsabban pótolandó. Az alapanyag – színes fonál, fémdrót, gyöngyök, láncok – sok helyen egyszerűen, olcsón megvásárolható. Hogy ebből aztán mit hoz ki az alkotók fantáziája, na, hát abból van a nyereség.

Fentieken kívül szezonális termékekkel is kívánnak foglalkozni, mint pl. karácsonyfadíszek, gyertyák, Valentin-napi ajándékok stb. A termékek két árkategóriája kétféle minőséget tükröz, a gyártás helyszíne maga az iskola, természetesen nem fizikaóra alatt, pláne nem helyette.

Mai világban, kérem szépen, némi intellektuális érvelés nélkül semmit sem lehet eladni, hisz annyi mindent oly sokan árulnak. És akkor honnan tudja az ember, hogy melyik az igazán igazi, hát nem? A fiatal vállalkozók nemcsak egyszerű ékszereket akarnak készíteni, de egyben maradandó, akár életre szóló élményt is szerezni a kedves vásárlónak. „Aki viseli, érezze magát különlegesnek”. Bizony, bizony, fogyasztói társadalmunkban az, hogy mi van rajtunk, saját énünk kifejezése, vagy akár, ha tetszik, az önmegvalósítás egy módja is.

Állítólag. A további deklarált célok között természetesen szerepel a vásárlók maximális elégedettsége is. (Bár bizonyára akadnak olyanok is, akik úgy vélik: ezen a területen még igen sok „igazi” vállalkozás sem működik száz százalékos hatékonysággal.) Ha jól belegondolunk, ugyanezt próbálja elérni néhány már többé-kevésbé ismert cég is, mint pl. Coca Cola, Shell, Apple, BMW, ilyenek.

Az eddigi termékek karácsonyi, karácsony előtti vásárokon kelendőnek bizonyultak, Swarovski nyilván érzi már vesztét. Nem mellesleg nyugdíjas éveim anyagilag megalapozottnak tekinthetők, anélkül, hogy holmi pillérekkel vacakoltam volna. Ugyanis kettő darab „Yewellux” részvény büszke birtokosának vallhatom magamat.

Tóth Ferenc