21 éve indult útjára a Facebook – átok vagy áldás az életünkben?

2004. február 4-én indította el Mark Zuckerberg a Facebookot. Eredetileg egyetemi névjegyzékként indult a Harvard Egyetem hallgatói számára. A platform célja az volt, hogy a diákok könnyebben kapcsolatba léphessenek egymással, megoszthassák érdeklődési köreiket és kommunikálhassanak. Később a szolgáltatás más egyetemekre is kiterjedt, majd globálisan elérhetővé vált, és az online világ meghatározó közösségi platformjává nőtte ki magát.

Azzal, hogy az internet befészkelte magát életünkbe, hogy zsebünkben, táskánkban okostelefon lapul, aktív felhasználói lettünk a közösségi médiának is. Van, aki a Facebookot preferálja, mások inkább az Instagramon vagy a TikTokon szeretnek nézelődni. Az biztos, hogy időnk jelentős részét a közösségi hálókon töltjük. Sajnos.

A közösségi média megjelenésével és elterjedésével egyre inkább kezdtük el hasznos szabadidőtől megfosztani magunkat. Szinte észrevétlenül leredukáltuk a személyes találkozásokra fordított időt, sokan inkább „leskelődnek” a Facebookon, minthogy ténylegesen szóba elegyedjenek másokkal. Sokszor látjuk, hogy egyeseknek több száz, vagy több ezer ismerőse van a Facebookon, de lehet, hogy ismeretlenként mennek el egymás mellett az utcán.

Szokás azt mondani, hogy ami a Facebookon nincs fent, az nem is létezik. Gyakorlatilag elvárás lett, hogy ott osszuk meg gondolatainkat, kirándulásaink, gyerekeink fotóit, hovatovább bizonyítványait. Miközben fizikailag bezárkóztunk, egy hatalmas ablakot nyitottunk ki és azon engedünk betekintést életünkbe.

Átok vagy áldás?

Bár jó néhány pozitívumát is fel tudjuk sorolni a Facebook-használatnak (régi ismerősök felkutatása; kapcsolattartás olyan barátokkal, akiktől távolra sodort bennünket az élet; eltűnt személyek utáni keresés elősegítése, vállalkozásunk láthatóvá tétele, stb.), én mégis inkább a negatívumokat érzékelem jobban.

Míg az első időkben szinte félve osztottunk meg bármit is a közösségi hálón, hiszen nem voltunk hozzászokva a „kirakathoz”, az évek előrehaladtával a már fent említett elvárás hatására látunk sokszor olyan fotókat, információkat is, amelyeket legtöbbször egyáltalán nem nekünk szánnak.

Sokan vannak, akik bár nem tudják biztos kézzel használni az internetet, „betyárkodnak” a Facebookon, olyan képeket, videókat tesznek közzé családjaikról, rokonaikról, melyeket feltehetőleg csak privát módon szerettek volna továbbítani. De az internet nem felejt, nem elég egy törlés, a fotók már kint keringenek, és zavarba hozhatják szeretteinket.

Mindent a lájkokért?

Sok szülő nem lát abban sem problémát, ha gyermeke „online” van a „térben”, nem gondolva arra, hogy micsoda veszélyeket is rejt egy befolyásolható fiatal számára a közösségi háló. A gyerekek és felnőttek is lájkvadászokká válnak, próbálják túllicitálni egymást fotóikkal, posztjaikkal, hogy menőnek érezzék magukat. Ha pedig elmaradnak a szivecskék, magukban keresik a hibát, pedig lehet, hogy inkább másokban kellene…

És akkor nem beszéltünk arról, hogy milyen szintű negatív hatást gyakorol a facebookozás a közbeszédre. Az elmúlt években csak kapkodjuk fejünket a kommentelők megnyilvánulásain. A fotel melegéből „megmondogatva” véleményüket olyan szavakat is használnak, melyeket szemtől szemben valószínűleg nem engednének meg maguknak. Fenyegetések, uszítások, ennek mind színhelye és díszlete lett a közösségi média.

Míg facebookozás közben gyorsan juthatunk hozzá a legfrissebb hírekhez, ugyanolyan gyorsan válhatunk átverés áldozatává is. Nem titok, hogy a Facebook cenzorai felsőbb utasításra miként manipulálták hírfolyamunkat, hogy abban többségbe kerüljenek a liberális, progresszív vélemények, elrejtve előlünk a konzervatív értékeket képviselő posztokat.

Használni vagy nem használni?

Az internet jó dolog, de sajnos az emberek többségét senki sem tanította meg annak biztonságos használatára, nem árulta el nekik, hogy mit lehet komolyan venni és mi az, ami félrevezető, hovatovább veszélyes. Kocsmaduma, okoskodás, félrebeszélés. Mennyi olyan ismerősünk van, akiben csalódnunk kellett egy-egy kommentje miatt? Mondhatnánk, hogy ennek a politika, a társadalmi közeg az oka, mégis mi vagyunk azok, akik billentyűzetet ragadunk. A felelősség tehát a miénk.

Összegezve: sajnos láthatóan negatív irányba fordult velünk a világ. Az eleinte rég látott barátok felkutatására használt platformból észrevétlenül egy pók hálójába csöppentünk, ahonnan a társadalmi elvárások és a kialakult függőség miatt alig-alig tudunk szabadulni. A Facebook önmagában nem rossz. Tanuljuk meg helyén kezelni az ott látottakat, gondoljuk át, hogy mit és hogyan írunk, teszünk közzé – ne csak saját szemszögünkből, hanem családunkra, barátainkra nézve is -, használjuk mérséklettel, és ne a gyűlöletet terjesszük rajta!

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: canva.com