A Magyar Szövetség miatt a magyar választó is csapdahelyzetben van. Van-e kiút?

Az előrehozott választás árnyéka még mindig Szlovákiára vetül. Legyen bárkinek bármilyen véleménye a jelenlegi kormányról, az a tény, hogy Szlovákiának az elmúlt öt évben 5 kormánya (Matovič-, Heger-, bukott-Heger-, Ódor(Čaputová)- és most Fico-kormánya) volt, rendkívül aggasztó politikai instabilitást jelez. Abban egyetértek a Magyar Szövetség pénteki nyilatkozatával, hogy „magyar párt nélkül nem lesz tartósan stabil koalíciós kormány” Szlovákiában. A probléma az, hogy ehhez stabil magyar pártra lenne szükség. Cselekvő, olvasható, dolgozó magyar pártra. Ami nincs.

A Magyar Szövetség csapdahelyzetben van. A kompromisszumra és kiegyezésre alkalmatlan progresszivizmust integráló narratíva csapdájában, amit gyűjtőpártnak és „egységnek” neveznek. Az idézőjel azért indokolt, mert a párt egysége nem egyenlő a közösség egységével. Ha így lenne, a Magyar Szövetségnek tarolnia kellett volna az EP-választáson. De nem így volt.

Van egy hamis narratíva a felvidéki magyar politikában, ami arról szól, hogy a választók „egyértelműen” egységet akarnak. Ebből gyúrták össze a Most-Híd maradványának megmentése érdekében 2020-ban a gyűjtőpártiság ideológiáját.

Az egység szó a politikában egy nagyon csalóka dolog. Mert – nagyon kevés kivételtől eltekintve – ki ne akarná, hogy egység legyen a magyar közösségben, a társadalomban? Csakhogy közben mindenki a saját maga által elképzelt és vezetett egységet akarja, nem a másét. A politikában az egység narratívája általában porhintés, és mindaddig az is marad, amíg egy választásnak vannak nyertesei és vesztesei, amíg a demokráciában van kormányzótöbbség és ellenzék. És amíg van politikai elitista gondolkodás, ami figyelmen kívül hagyja a népakaratot.

A Magyar Szövetség egyeduralkodóvá vált, ami a magyar pártkínálatot illeti. Azt mondja, gyűjtőpárt akar lenni, és magába integrálni annyi politikai elemet, amennyit csak tud. Mivel az utóbbi időben sok szó esett az energiaellátásról, nézzünk most egy földgázzal kapcsolatos analógiát.

Képzeljük el, hogy van egy gáztárolónk, amit a fűtési szezon előtt feltöltünk 99,5 százalékosra. Tökéletes. Kiállunk a sajtó elé, elmondjuk, hogy miénk a világ, meg vagyunk mentve, tele a tároló…

Aztán jön a fűtési szezon, és két héten belül kiderül, hogy a 99,5 százalékosra feltöltött tárolónk csak egy hónapra elegendő gázt tartalmaz. Mert kicsi, nem hatékony és mert ennyire szakbarbár társaság építette fel. Tanulság? A gáztárolónak nem az a feladata, hogy tároljon, hanem hogy ellássa energiával a háztartásokat.

Ez a helyzet a Magyar Szövetséggel is. A pártnak az nem tud létjogosultságot adni, hogy képes gyűjtőpártként ezerféle nemmel, jellemmel, színnel, ideológiával rendelkező politikust integrálni. Valódi létjogosultságot csak akkor kap, ha képviselni tud és érvényre juttatni a felvidéki magyar közösség érdekeit. A közösségét – nem oligarchákét, egyes politikusokét vagy polgármesterekét.

Objektív elemzés a kilátásokról

Sokan az MSZ-ben úgy beszélnek, mintha a vegyes házasságban élők megszólításával bármit el lehetne érni a választási siker érdekében. Tény, hogy ezt a választói réteget egyedi módon kell megszólítani. De jóval nehezebb náluk egy magyar pártnak érvényesülni, mint egy „nem vegyes” házasságban élő magyar választónál. 

A sarkított számok szerint a felvidéki magyarok egyharmada szavaz magyar pártra, egyharmada otthon marad, egyharmada szlovák pártokra szavaz. Az otthon maradók egy jelentős része nyilvánvalóan kevesli, amit a magyar párt nyújtani akar, de arra nem viszi rá a lélek, hogy szlovák pártra szavazzon (nem csak arról van szó, hogy bizalmatlan, hanem arról is, hogy meghasonlást érezne emiatt – ez pedig nagy érték).

A szlovák pártokra szavazók azok, akik között ott vannak a vegyesházasságban élők, a liberálisabb beállítottságúak, de azok a magyarok is, akik úgy érezték, hogy az ország sorsa túl fontos ahhoz, hogy ne szóljanak bele (ez is fontos érték), ezért legjobb tudásuk szerint átszavaztak egy magyar pártnál meggyőzőbb politikát folytató szlovák pártra.

Mennyi lehet az a vegyesházasságban élő magyar ember, aki nem progresszív, nem szlovák párt felé billen és a magyar párt mellé állítható? A teljes felvidéki magyarság 10-15 százaléka? És mennyien vannak azok, akik egy magyar ügyeket értelmesen és hitelesen felvállalni képes magyar párt mellé felsorakoznának ahelyett, hogy otthon maradnának és ahelyett, hogy szlovák pártokra szavaznának? 20-30 százaléknyian?

Az 50 százalék 50 százaléka

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy általam elképzelt magyar párt ne szólítsa meg a liberális és vegyes identitású magyar embereket. Sokkal inkább arra utalok, hogy a pártvezetés hazugsággal olyan piacra akarja építeni a képviseletet, ami nem elég erős, de ha még elég is volna a bejutásra, nem biztosít stabil magyar közösségi érdekképviseletet.

A Most-Híd annak idején a magyar és szlovák párttagok között elért eleve vérszegény kompromisszummal ment a kormány elé. Aztán ezt a javaslatot tovább hígította a párt és a koalíciós partnerek közötti újabb kompromisszum. Az 50 százalék 50 százaléka… Most ugyanez lenne, csak nem etnikai, hanem ideológiai vonalon.

Ha most jutna be a parlamentbe a progresszív trójai falovakkal teli Magyar Szövetség, az első próbatételnél széthullana. Én így gondolom. És mivel a pártnak semmilyen véleménye nincs az országos szintű politikai témákról, ezt nem is tudja megcáfolni. Más szavakkal: azért nincs véleménye a fajsúlyos témákban, mert azok szinte azonnal szétfeszítenék a pártot. És aki majd ennek ellenére egyben tartaná a kormánypozíció húsosfazekától megrészegülve, szemet hunyna afelett, hogy közben a közösségi érdekek lekerülnek a napirendről.

Mit hiányolok?

A Magyar Szövetség első és legsúlyosabb gyengesége, hogy nincs véleménye. Sajtósként azért bírálni egy pártot, mert nem mond semmi érdemlegeset, rendkívül különös dolog.

A másik gyengesége a stratégia hiánya. Reagálások vannak. Reagálnak egy Bugár Béla által elhintett javaslatra a nyelvtörvényre. Reagálnak Besztercebánya megye által (6 év után) pont a kormányellenes tüntetésekkel egyidőben előhúzott atomhulladék-lerakat ügyében. Reagálnak Gyimesi Györgyre. Reagálnak a Körkép.sk-ra. Reagálnak a kormány javaslataira az önkormányzatok finanszírozásáról. De csak reagálnak.

Ez elég ahhoz, hogy valamit elkerüljenek. Arra nem elég, hogy el is érjenek valamit.

Nem kell közvélemény-kutatás ahhoz, hogy tudjuk, a családpolitika a felvidéki magyar közösség elsőszámú prioritása. Ha nincs gyerek, nincs a közösségnek jövője, és nincs jövője a magyar iskoláknak sem. Mikor a Matovič-kormány keresztülverte a családtámogatási csomagot, a Szövetség ellenezte azt. Mert a pénz egy részét az önkormányzatoktól vették el.

Szerintem ez a tiltakozás hiba volt, és ezt a hibát az szülte, hogy a párt tele van polgármesterekkel, akik saját helyi érdekeiket nézték. Most, hogy a Fico-kormány a konszolidáció kapcsán csökkentette a családoknak jutó összegeket, a Magyar Szövetség narratívájának középpontjában továbbra is az önkormányzatok finanszírozása maradt. Ez a skizofrén állapot stratégia nélkül továbbra is megmarad.

A harmadik komoly probléma a szuverenista politika védelmének módszeres kerülése. Ez több kihívást is tartogat.

Fontos kiemelni, hogy a szuverenizmus Szlovákiában egy rendkívül kétélű fegyver. A szuverenizmus előretörésével Brüsszel gyengül. Ha gyengül, kevesebb olyan intézmény lesz Európában, amely kívülről nyomást gyakorolhat a mindenkori szlovák kormányra a közösségi jogok védelmében. Ideje lenne készülni egy alternatívával, mert az EU intézményeinek látványos meggyengülésekor már késő lesz cselekedni.

Ugyanakkor a szuverenista országok együttműködése a Nyugat által erőltetett kelet-nyugati infrastruktúra-építés helyett észak-déli összeköttetéseket fog teremteni. És ebből a felvidéki magyarság is profitálhat. Gazdaságilag és jogbiztonsági szempontból is, mert Magyarország és Szlovákia sorsát szorosabbra fűzi – és Pozsony kétszer meggondolja, hogy érdemes-e gazdasági károkat okozó etnikai feszültségeket szítani.

Az, hogy az egyes politikusok a Magyar Szövetségben hogyan teljesítenek, egy teljesen más kérdés. Néha nevetségesek, néha tudnak fajsúlyosan megnyilvánulni. De amíg nincs ideológiai kerete a pártnak, és nincs stratégiai iránya, addig a kamerák előtti lebőgés kockázatai sem fognak csökkenni.

A választót szorítják sarokba, aminek súlyos következményei lesznek

Jelenleg a Magyar Szövetség valóságtól és választóktól elszakadó politikusok irányítása alatt áll, akik saját egyéni érdekeik mentén alakítják a párt magatartását. Pontosabban, saját érdekeik mentén kötik gúzsba a pártot.

Nincs, és belátható időn belül valószínűleg nem is lesz magyar alternatíva a palettán. Ez a hajó 2020-ban elment, mert az éppen megmozduló tevékeny, de csendes tömegek alkotó kezeit megkötötte az Összefogás „egységről” szóló hazugsága.

Az MSZ ugyan megteheti, hogy jelenlegi tétlenségét és arroganciáját egy szlovák párttal kötött alkuval ellensúlyozza, csakhogy ez Gyimesi György igazát bizonyítaná.

Így tétlenségükkel nem csak saját magukat, hanem a választókat is sarokba szorítják. És egyre többen lesznek azok, akik úgy vélik majd, hogy ebben a forrongó és vajúdó világrendváltásban muszáj szavazniuk, muszáj befolyásolniuk saját sorsukat – de sajnos egy valóságnak hátat fordító pártra nem tudnak jó szívvel szavazni.

Ezt el kéne kerülni. Ebből a csapdahelyzetből ki kéne mozdulni. Csakhogy most még mindig ott tartunk, hogy aki erre felhívja a figyelmet, legyen az újságíró, közember, hírolvasó, azt ügynöknek, romboló tényezőnek bélyegzik.

Igen. A progresszív erőtér ellen, a józan ész védelmében éppen csatát nyerő magyar kormány felvidéki stratégiai partnere progresszív-kommunista eszközökkel támadja, vádolja, gyalázza és fenyegeti (magyarországi pénzből finanszírozott médiumokon keresztül!) a vele egyet nem értőket, és tagadja le a valóságot. Egy közösségi érdekek ellen dolgozó progresszív, elitista politikai kisebbség integrálása érdekében.

Már önmagában Gubík László hisztérikus rúgkapálózása is azt bizonyítja, hogy a pártelnök lassan, de biztosan megvalósuló politikai terve újabb szemfényvesztésre, tartalomnélküliségre épül. És ezt igyekszik leplezni. Mintha a célja a felvidéki magyar választó maradék jóindulatának és bizalmának látványos elvesztése lenne. A választó nem hülye. Csak azért nem fogja elhinni, hogy a magyar párt az ő érdekét képviseli, mert Gubík fizetett sajtósai ezt megírják.

Jó lenne, ha a magyar párt több lenne egy szűk réteg üzleti modelljénél. Jó lenne egy olyan magyar párt, ami a magyar tömegek hangja akar lenni. Meddig kell még várnunk?

Komjáthy Lóránt 

Nyitókép forrása: MSZ