Háború, hadüzenet nélkül – Védjük meg a „puha célpontokat”!

Nyitókép: Körkép.sk

A „puha célpont” („mäkké ciele”) tükörfordítás, magyarul talán az „emberi célpont” kifejezés valamivel jobb, vagy egyszerűbben „célszemély”. Így nevezi az oktatásügyi minisztérium az iskola diákjait, tanárait és egyéb alkalmazottjait legújabb ajánlásában, melynek célja a munkahelyi biztonság növelése, valamint az érintettek felkészítése a különböző krízishelyzetekre: természeti katasztrófákra, terrortámadásra, ellenséges bombázásra, diák – vagy tanár – géppisztolyos ámokfutására, tanár, diák – vagy szülő – által elkövetett erőszakos cselekményekre. A szakértők között megtalálhatjuk nemcsak az oktatásügyi minisztérium, hanem a belügy, a rendőrség, ismert egyetemek és a bűnmegelőzési szervek képviselőit is. Ajánlásaikban saját szaktudásukon kívül egy olyan kérdőív adataira is támaszkodhattak, amelyet a tavalyi év folyamán, márciustól májusig töltött ki 2 781 alap- és középiskola.

Mint kiderült, az iskolák több mint fele tudatosan készíti fel diákjait és dolgozóit a külső fenyegetések elleni védekezésre. Még több iskolában gyakorolják az általános evakuációt (84%), ugyanakkor 89 iskolában az utóbbi öt évben már sor került tanár elleni fizikai erőszakra, 332 esetben „súlyos verbális erőszakra”. (Hogy ez a kacifántos bürokratikus bikkfanyelven mit jelent, azt kis fantáziával magunk is könnyen kitalálhatjuk, pláne, ha voltunk már Fradi- meccsen.)

Nincs profi biztonságszolgálat

A kérdőív tanúsága szerint az iskolai objektumok technikai állapota messze nem tökéletes. A kerítések egynegyede hiányos, tehát eleve nem teljesíti rendeltetését. Az épület bejáratánál nincs ütközésvédelem (83%), tehát egy robbanóanyaggal tömött száguldó autó a hozzátartozó öngyilkos merénylővel az útról az ajtót áttörve egyenesen az iskola aulájában landolhat. A helyzetet cseppet sem javítja, hogy az esetek többségében (63%) az iskola egy része bárki által látogatható. Profi biztonsági szolgálatot mindössze 5 vesz igénybe, hogy ezek hol találhatók, az világos, egyszerű iskolának másra sincs pénze, nemhogy őrző-védő emberre.

A minisztérium ajánlásai között szerepel például, hogy lehetőleg minden tanár rendelkezzen kulccsal a saját osztálytermétől, így vészhelyzetben be tud zárkózni a gyerekekkel, de ez egyelőre csak az iskolák hatvan százalékában van így. Ajánlatos lenne kamerák, vészjelzők, riasztók, füst- illetve tűzdetektorok felszerelése is, ami tulajdonképpen, ha nem is valami villámgyorsan, de folyamatosan zajlik.

Stressz, félelem, bizonytalanságérzet

A minisztérium javasolt egyéb megoldásai közé tartozik a diákok ismereteinek elmélyítése a természeti katasztrófák, bombatámadás, túszejtés elleni védekezésről, vagy a kommunikációról vészhelyzet esetén. Ide tartozik az elsősegélynyújtás alapjainak elsajátítása és a pszichológiai felkészítés is, a negatív érzelmek – stressz, félelem, bizonytalanságérzet – mentális kezelése. Mindezen tevékenységekbe ajánlott a szülők bevonása is, akik „a diákok ismereteinek bővítését és felkészültségének ellenőrzését otthon is támogathatják.” Ezenkívül „célravezető lenne elmagyarázni a gyereknek, hogy az iskolába nem szabad veszélyes tárgyakat hordani”. És ha mindezek ellenére sem bíznak abban a fránya kölyökben, „ellenőrizniük kellene gyerekük iskolatáskájának tartalmát”.

A pedagógusok számára külön irányelveket dolgozott ki a minisztérium, ami nagyjából arról szól, hogy jobb, ha az égvilágon mindenre felkészülnek. Nemcsak, hogy ajánlatos rendszeres gyakorlással készülni az erőszakos cselekedetekre, de ismerniük kell „a nonverbális jelzéseket és a nem-standard viselkedés indikátorait, mert ezek kulcsfontosságúak az incidensek megelőzése szempontjából”. Ugyanakkor törekedniük kell „a verbális és fizikai kapcsolatok minimalizálására az ún. problémás szülőkkel”. És ha már benne vannak a sűrűjében, azaz, ha megtörtént az erőszakos cselekmény, nem árt, ha tisztában vannak az „USB-rendszerrel”, ami nem más, mint az” Uteč- Skry sa – Bojuj” igen hasznos jótanács rövidítése vészhelyzet esetén. Hasonlóan hasznos lehet az iskola környezetének rendszeres figyelése is.

Túlterhelt szülő

Lelki szemeinkkel már láthatjuk is az iskola marcona pedellusát, amint szögesdróttal elkerített őrtornyában, mellén két keresztbevetett töltényövvel, vállán egy baljós kinézetű AK-47-essel vadul vizslatja a terepet. Vagy hogy egy kétségkívül túlterhelt szülő otthon menekülésre és rejtőzködésre oktatja a gyerekét. Esetleg, hogy egy „problémás szülő” – miután kiráncigálja a gyerek iskolatáskájából a disznóölő kést – berohan az iskolába, ahol már várja a tanár, aki ugyebár tökéletesen ismeri a nonverbális jelzéseket, valamint természetesen a nem- standard viselkedés szabályait is. Így, felkészülten talán már képes az incidensek megelőzésére, vagy, ha mégsem, legalább minimalizálja a verbális és fizikai kapcsolatokat az említett problémás szülővel. És ezzel tulajdonképpen ő maga is nyer az ügyön, mert a problémás szülő, így, minimalizálva, maximum elküldi a jól felkészült tanárt a …. édesanyjába, és nem is veri meg nagyon. Így mindenki jól jár!

Vicc, ami vicc. Az olykor talán eltúlzott, olykor megmosolyogtató ajánlások mögött egy igen komoly üzenet rejlik. Az iskola többé már nem biztonságos hely. A háború elkezdődött.

Tóth Ferenc