Micskó András: 2025 – Egy illúzió története. A demokráciától az autokráciáig (II.)

Nyitókép:

Amerika új elnököt választott, bemozgatta a világot. Ez is És még sok más dolog. Brüsszel látszólag maradt, de mostanság kénytelen az is mást gondolni a dolgokról, mint amit szeretett volna. Hová tart a világ? Ezt igazából csak azon keresztül lehet megválaszolni, ha visszatekintünk mintegy 30 évre és megértjük, hogy mi miért van úgy, ahogy. Gyorstalpaló kisokos ahhoz, hogy hogyan lehet az aktuális eseményeket értelmezni. Annak, aki értelmezni akarja…

I. rész ITT olvasható.

Balszél

A baloldal folyamatosan azzal az követeléssel élt, hogy a jobboldal nem társulhat szélsőséges ideológiákkal, azaz nem állhat össze szélsőjobboldalinak vélt vagy deklarált pártokkal. Közben őket semmilyen elv vagy ideológiai megfontolás nem tartotta vissza attól, hogy ezt magukra nézve is kötelezőnek érezzék, és ne álljanak össze akár az ördöggel is, hogy megakadályozzák a jobboldali pártok részvételét a hatalomban.

A technika egyszerű volt. A jobboldali toleranciát kihasználva addig hazudoztak, míg az összes, a középtől balra álló pártot be nem tolták a legitim szférába. Miközben a zöldek, szabaddemokraták, vagy a liberálisok nemegyszer szélsőségesebbek, mint jobboldali antagonistáik, senki nem szólalt fel amiatt, hogy a szélsőségesen progresszívnak bizonyult erők „legálisan” lehetnek a hatalomgyakorlás részesei! Ez a jobboldali gondolkodók súlyos mulasztása! Nem kétséges, hogy az utóbbi 30, de leginkább 15 évben a balratolódás, azaz a legitimizált, szélsőségesen baloldali pártok szereplése nagyobb károkat okozott Európában (és világszerte), mint jobboldali társaiké! A demokratikus politikai struktúrák ezzel teljesen kiüresedtek.

Kontroll

A történelmi emlékezet rávilágít, hogy nyugaton a valóban szélsőséges jobboldali erőket (a fasiszta-, nemzetiszocialista pártokat) visszaszorító, majd kiirtó pártok (ma) mind jobboldalinak számítanak. Köztük sem komcsik, sem progresszívek nem szerepeltek! Az akkori liberálisok ma legfeljebb az EP SzocDem frakciójának jobbszárnyát alkothatnák. A választói félrevezetés magasiskolája, hogy a hagyományos parlamenti ábrán a progresszív „EU-AID-es” befolyásolók a Renew-t és a Zöldpártot mérsékeltebbnek mutatják náluk– ami szemérmetlen hazugság.

Megvetés

Kétségtelen, hogy a jólétalapú ideológiai egyensúlyvesztés ebből a nihillista, kötődéseit, kapcsolatait, közösségeit elveszítő társadalomból indult ki. Figyelemre méltó, hogy a világban évszázadokig néma dühöt és bosszúvágyat, ugyanakkor csodálatot és hasonulási szándékot kiváltó Nyugat minbusza, a II. Világháborút követően nemcsak semmivé foszlott, de ellenkezőjére váltott. A szabálynélküliség, a szabadosság, a gyermektelenség, a produktivitás leértékelődése, sőt az ingyenélés és az öncélúság megvetést vált ki mindenkiből, aki nem ebbe született és nem nálunk szocializálódott. Azokból is, akiket ingyen tartunk el, mert ők a valóságban születtek, és pontosan tudják, hogy ingyen semmi nincs. Azok nem tudják, akiknek a pénzét nem érdem szerint, hanem hazug ideológiai alapon osztják szét saját kormányaik. A nyugati társadalom elállt saját erkölcsi-eszmei szabályaitól, amikért – ha nem is szerették, de – legalább tisztelték a kívülállók. Az új „ideológiák” eltörölnek minden koherenciát, leküzdenek minden beslő toleranciát, mert az közösséget épít. A vezérelt demokráciák ideális eszköze az atomizált egyén atomizált akarata.

Irányvesztés

A belga, vagy a holland pártrendszer kiváló példa a népfelség elve teljes kiüresedésére. A trükk, hogy „minden választó képviselve legyen”. Ez azzal jár, hogy a parlament 25 db 4%-os pártból áll össze, melyek képtelenek nemhogy kormányozni, de még koalíciót kötni, kormányt alakítani is. Az eredmény: egyfajta immanens működés, amit a baloldal folyton megcsodáltat velünk (a demokratikus intézményrendszer megingathatatlan szilárdsága!). Holott ez valójában azt jelenti: hogy mindig bürokraták „üzemeltetik” az országot, sosem a politikusok igazgatják; Egy új politikai attitűd bevezetése – a választói akarattól támogatva is – szinte lehetetlen. A rendszer nem erre, hanem a permanens gazdaságiérdekek-érvényesülésre van optimalizálva!

A demokrácia (elviselhetetlen könnyűsége)

Ez a magyarázat arra, hogy az elmúlt ötven évben a gazdasági szereplők úgy rombolhatták le a „demokratikus” berendezkedés helyi struktúráit (a termelésit is), hogy ez ellen a „regnáló” politikai képletek semmilyen ellenállást nem fejtettek ki. Pedig a folyamat a „demokrácia-alapegység”, vagyis a választó megélhetésének hosszútávú alapfeltételeit rendítette meg.

A Biden féle bizonytalanság, amit a választott vezető személyes felelősségének hiánya okozott, csak fokozta ezt az ambivalenciát. A befektetők a politikai kontroll teljes hiánya miatt gátlástalanul érvényesíteni tudták az akaratukat, konfrontálva a világ geopolitikai ütközőpontjait. A döntéshozókat semmilyen felelősség nem terhelte döntéseink következményeiért – hiszen azt sem tudjuk kik voltak azok! Ennek tünete az ukrajnai és a gázai háború is.

Anti-Tusk

Pontosan ennek a szétcsúszásnak a felismerése vonta maga után a „Trump-gyógyszer” ugrásszerű elterjedését. Jellemző, hogy a folyamatra egyáltalán nem a politikai elit figyelt fel. Ők – nyilván a beszüremkedő, befektetőkkel „közös érdekeik” (= korrupció és inkompetencia) mentén – egyáltalán nem elégedetlenkednek. Az elégedetlenség a helyzetük romlását megélő egyszerű választók körében jelent meg, és az antimainstream csoportok megerősödéséhez vezetett. Ezt látjuk Németországban is, Amerikában is. A tehetetlenek + lefizetettek + haszonélvezők (=mainstream) válasza: fasiszták! Nácik. Autokraták.

A választó azonban egyre növekvő dühvel és megvetéssel figyeli értékrendjének és jólétének szétverését. Mivel 3-4 választás elég, hogy felismerje, a hagyományos pártstruktúrán belül nem talál támogatóra, „kiszavaz”. Olyan formációt keres, aki nem része a globális dealnek, ennélfogva maga is hajlandó artikulálni ezt az elégedetlenséget. Csak ettől várhatja, hogy visszanyerhesse kondícióit – országon belül és a világ újraelosztásában egyaránt.

BIGminden

A hatalmi csomópontok eltolódása a nemzetállami szerveződéstől az bigfirm irányába közvetlen befolyást gyakorol a végfelhasználóra, amit a nemzetállami struktúrába szervezett politikai erők már csak a fenti okok miatt is, képtelenek hatékonyan ellensúlyozni. Tovább rontja a helyzetet, hogy a bigfirm-ágens bigtech, leuralta a kommunikációs tereket is, azaz a választott antiglobalista politikai szereplők üzenetei el sem jutnak a választóhoz (Emlékeztetek a Trump-esetre, amikor a Meta egyszerűen lekapcsolta az amerikai demokrácia legelső emberét!). Az ilyesmivel kampányoló pártokat (AfD) páriákká kommunikálja a mainstream.

Konklúzió

A tömegválasz minden gondolkodó ember számára borítékolható. Vezetőt akarnak, konkrét vállalásokkal és világos kompetenciákkal. Azaz: Trumpot, ellenszélben is. A minapi fejlemények világosan mutatják, hogy a bigfirm milyen tökéletesen uralta le a közéletet és formálta a „véleményszabadságot”. Az NGO-k, véleménycsinálók, igen jelentős összegeket kaptak az amerikai kormánytól. Hogyan támogathatja például iszlamisták tanulmányait az USA(ID)? Sajnos, az EU portálon, miért, miért se, nem létezik hasonló kimutatás, de mint hírlik, a nagyságrendek itt sem kisebbek.

Ugyanezért lép ki Trump sorra a nemzetközi szervezetekből is. Milyen befolyása lehet az ENSZ-nek egy olyan világban, ahol az egykori győztesek mára végérvényesen két gazdasági-katonai-politikai érdekcsoportra szakadtak? Függetlenül attól, hogy ki az agresszor, hogy őrizhetnek izraeli túszokat UNRWA-épületekben („Az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala”)? Az ENSZ elsorvadása nem javít a világon. Szükség volna nemzetek feletti szervezetekre, segélyalapokra, bíróságokra stb. De amíg ezek érdeksemlegességét nem garantálja senki – ha ez egyáltalán lehetséges – csak eszközök egyes erőcsoportok kezében. És az ellenoldal nyilván negligálja őket.

Folytatjuk.

Micskó András