Micskó András: Ukrajna kitárazva

Nyitókép: SITA

2024. július elején a magyar miniszterelnök gyors egymásutánban Kijevbe, Moszkvába, majd Washingtonba utazott. Érdemes megnézni az akkori lapokat: a béke szót Európában nem használták. Ha Orbán útjáról írtak, a béke csakis idézőjelben szerepelhetett: ‘peace missions’. Azonnal megbánták, hogy nem vették el a magyar miniszterelnök EU-elnökségét! „Békemisszó!” – ilyet mondani tilos volt. A mainstream az ellenkezőjét fújta: „Weapons are – in fact – the way to peace”. „A fegyverek – valójában – a békéhez vezető út” – mondta Stoltenberg. Na így volt szabad volt leírni, hogy béke!

Milyen érdekes, hogy 28 nap elég volt, hogy minden megforduljon! Milyen különös, hogy mostantól nem fegyverszállításokkal kell a békéért tenni! Most már nem Ukrajna felfegyverzése a legrövidebb út a béke felé – vagyis… de. Egyedül Európában még igen! (A) „The main [stream] európai országok hétfőn a francia fővárosban találkoztak, hogy megvitassák az európai biztonságot”. Ott volt az egész „main”! Franciaország, Németország, Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Dánia. Az Unióból. A gőgös hetek. Meg a nagy bujtogató, Nagy-Britannia – bár nem „EU-member”, de nyilván „main”. Itt behazudták, hogy Ukrajna győzni fog, Irakban meg, hogy vegyifegyvereik vannak. Irakban Blair, 22-ben Johnson, most Starmer. Hazudik mind. Érdekből.

Mindegy, csak folyjon a háború. Az elszántság most is fontosabb, mint a józan ész. Utóbbiról csak J.D. Vance beszél, a gőgösök nem. Ők mulasztanak, aztán uszítanak. Nyilván a bosszú vezérli őket, mert amit kaptak, az tényleg nehezen férhetett el a zsebükben. De írtunk már a terrorról, amit saját polgáraik ellen bevezettek. Mit kellett volna Vance-nek mondania? A brit háborúfanok… Itt volt a helyük! Meg a sértődött dánok, akik majdnem megvették Kaliforniát (gondolták, most, hogy le van pukkanva…); a balszélső spanyolok, akik el nem adták volna a vonatjukat magyaroknak, mert O1G; végül a hollandok, akik azzal együtt, hogy a Patrióta Wilders kormányon van, képtelenek az értékalapú politizálásra.

Nos, más nem kellett, ez a 8 (7+1) nyilván reprezentálja a 27 tagállamot, és aki szerint nem, arra ők vetik az első követ. A kihagyottak felháborodása mégis akkora lett (merthogy ők mennyit tettek Ukrajnáért is), hogy szegény Marcon kénytelen volt szerdán újra bemutatni az előadást – mint a Politico írja – „19 nemzet” részvételével. A hétfőieken túl. Kanada Norvégia; és Svédország, Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Ciprus, Szlovénia, Csehország, Bulgária, Horvátország, Görögország, Írország, Portugália, Belgium, Izland Luxemburg, Románia szerepeltek, élőben vagy videón.

Kissé zavarba ejtő, hogy az a 19 itt 27, ami azért nem mindegy, ahogy az sem, hogy Magyarországot meg Szlovákiát másodszor sem hívtak meg, mert „Putiynközeliek. Meg Erdogant sem. Ő, bár NATO-tag, de EU-távoli. Gondolom. Meg nem akar ezekkel egy követ fújni se.

Ami a megbeszéléseket illeti, nagyon úgy néz ki, hogy „ezek” nem Oroszország, hanem Trump ellen szövetkeznek! A meghívottak ugyanis nem az EU, – (Sk+Hu) – hanem a NATO – (USA+TR)! Egy kicsit nem figyelünk oda, és ezek a félkegyelműek egy Ellen-NATO-t hívnak itt életre! Nem akarok azon élcelődni, hogy azért a román akarat nem fog olyan egyszerűen a gyengébb fél mellé hajolni, nem szokott, de a gondolat, hogy a „többi” ellene forduljon az USA-nak, egészen elképesztő. Ha valami ráveheti Trumpot, hogy a fenyegetőzésen túl tényleg eldobja Európát, az pontosan ez. Az erőtlenek butasága.

Volt itt azonban még két résztvevő, akikről nem feledkezhetünk meg. Az egyik António Costa, aki az Európa Tanács elnöki pozícióját tölti be. Kérdezem azonban: felhatalmazták? A huszonhetek, hogy menjen oda és hallgassa meg mit beszélnek? Hogy a 27-7 vagy 19 ország államfőjének, akik (először) nem voltak ott, majd beszámol, mint Orbán a békemisszóról? Esetlen Orbánnak meg Ficonak is? Nehezen hiszem. Sem azt, hogy felhatalmazással ment, sem azt, hogy beszámol. A másik Leyenné. Ő az Európai Bizottság elnöke, és semmilyen jogcíme nincs az EU politikájának alakítására. Ő végrehajtó. De, mint ebből is láthatják, nem az EU politikáját hajtja végre, nem. A renegátokét, akik az ő elvbarátai. Ami ennél is fontosabb: kettejük jelenléte világos jele az EU rendellenes működésének!

Az amerikai alelnök figyelmeztette Zelenszkijt: meg fogja bánni Trump bírálatát

Míg tehát Európa megkötötte magát saját elképzelt valósága mellett, Amerikában ez a négy hét elég volt, hogy egy teljesen más érdek mentén egy teljesen más narratíva szülessen. Ebben az a legérdekesebb, hogy ugyanannak az államnak a másik arcát látjuk. Az egyik Oroszország megsemmisítését tűzte ki célul, amit nem ért el. Beleragadt a maga dagasztotta ingoványba. Miközben nem gondolhatjuk, hogy a másik arc céljai alapvetően eltérnének az elsőétől, teljesen más lett a megközelítés. Belátta, hogy erőforrásainak elpazarlása permanenssé változott, anélkül, hogy a kívánt eredményre vezetett volna: Oroszország sem össze-, sem szét nem esett.

A hiba felismerése új stratégiát teremtett. Ott. Trump talált megoldást: amilyen olcsón lehet, meg kell állapodni az oroszokkal, és ki kell szállni a háborúból. Gyors lezárást képzel, az erőforrások megtakarításával, miközben Amerika” céljai változatlanok: orosz béke, ha kell, talán barátság; izraeli béke, akár a pusztítás fokozásával. De mindenképpen gyorsan.

Mindent fel kell szabadítani, mert a Kína-ellenfél erős, és a helyzet neki kedvez. Az erők ilyen mértékű és idejű megosztására pedig nem telik. Szükség van a Közel-Keletre és Oroszországra is. Sokkal jobb, ha barátként mintha ellenségként szállnak be a küzdelembe. De legalább maradjanak semlegesek! A két megközelítésből láthatjuk a két potenciál hatékonyságának különbségét is. Az első arc a maga alakította helyzetben szem elől tévesztette valódi célját. A másik arc a cél mentén alakítja a helyzetet. A különbség okát az ideológiában találhatjuk meg. Előbbié ugyanis nem tűri a valóságot. Utóbbi abból indul ki.

Mindeközben Európa már nemcsak, hogy egyedül „vállalja”, amit ketten nem bírtak, Ukrajna finanszírozását, de szembefordul az USA-val is! A kommunikáció szinte változatlan, benne van a nemlétező orosz fenyegetés, az üdvözítő (=progresszív) ideológiák erkölcsi fölénye, a töretlen hatalomféltés és az alkalmatlanság butasága. Az utóbbi tíz év elhibázott Európájának minden maradék dühe.

Elmondom mi nincs benne. Nincs benne megrendülés az emberhalálok százezrei láttán, nincsenek benne a halottak, a nyomorékok, a csonka családok, a brutalizált férfiak jövője, az apátlan gyerekeké, a munkások nélküli országé… Ezekről nincs szó. Sem ők, sem az őket bemutató videók nem érhetők el. Nem látjuk a pusztulást és a pusztítást, mert az szembe menne az EU-s propagandával, a háború akaratával. Nincs benne, ahogy saját szakértőjük mondja, az „ukrán vérrel fizetett” Európa-pozíció. Ha volt ilyen, azért kár! Nagy kár, bárki kérte is az ukránoktól, a pokolra fog jutni. A vérről beszélek, mert Európa helyzete soha még rosszabb nem volt!

Nincs benne az sem, hogy milyen hatással van a világpolitika híreinek elterjedése az ukrán frontra. Úgy hallani, az egyik hang az oroszok esetében (is) az (orosz) propaganda. A háború folytatására, a sérelmek megtorlására szólít. A másik azoké, akik azért harcolnak, hogy ne a fiaik harcoljanak. Mérget vennék rá, hogy ők haza akarnak menni! Ukrán oldalon azonban lesz valami más is. A gondolat, hogy két héttel a békekötés előtt már nem szabad odaveszni. A dezertőrök 150.000-es hadseregének gyorsuló növekedése. A megadások elszaporodása. A lassan amúgy is hanyatló morál beszakadásának veszélye. Szakadék a vonat előtt.

Mindeközben ezek az új 27-ek egyedül vállalják Ukrajna finanszírozását. Mert ők ölték bele a legtöbbet. A számháborúba. Az USA 130 milliárdot, de ők többet, mondja Leyen. Közben meg Trump 300-at mond. A valóság meg talán 175-ből 75. Mennyi lehet a tényleges költés? És ebből mennyi az, amit az Atlanti-óceán egyik, illetve másik partján – nem szétosztogattak, hanem – tényleg Ukrajnára fordítottak? Mert bárhova lett is, mind a mi adófillérünk volt ám! És miből adott volna Zelibarát Ficonak félmilliárdot? És hol is nyilatkoztak erről az EU vezetői? Hogy mégis, ha egy EU-s miniszterelnök hazudik – vagy ha nem ő… Az akkor a felmentős-vesztegetésekből van, vagy a segélycsapolásból? 100 férfi ára… kényes kérdések, ezekről itt nem beszélnek. Tilos.

Kuleba (tudják, aki megígérte, hogy a kárpátaljai magyaroknak már mindjárt jó lesz) közben azt mondta, hogy „lebeszélte” 18 éves fiát arról, hogy belépjen az ukrán hadseregbe. Ó, de megható! Milyen nehezére eshetett! Alig győzte! „Katonai tanfolyamokat végez, és jelenleg alig győztem rábeszélni, hogy folytassa egyetemi tanulmányait” – mondta. Ugyanakkor elismerte a mozgósítási korhatár lehetséges csökkentését. Szerencse, hogy a többi ukrán fiatal nem akar egyetemre menni. Így jó nekik a lövészárokban is. Zelenszkij támogatottsága, mondja Trump, 4%.

Közben meg feldühítik Zelenszkij harcias pózai. Szemére veti, hogy a segítség felével nem tud elszámolni (Emlékezhetnek, az USA biztosokat nevezett ki). Nyilván az is, hogy egyszer belengeti a lítiummezőket, aztán visszavonja. Mert ő nem lehet ott Rijadban. Ahol nem is róla volt szó, csak azt próbálták kideríteni, szót érthet-e egyáltalán Oroszoroszág és Amerika.

És igen. Feldühíti az európai okoskodók akadékoskodása is. Hogy Leyen első szava, hogy mi költöttünk többet. Tényleg? Mennyivel? Hol vannak a most(!) kinevezett BOARD kiindulási adati? Miért nincs ilyen a katonai támogatásokra? Miért nem volt eddig? Igaz, hogy Zelenszkij mindennek a felét ellopja? Akkor ő nem is Zelenszkij, inkább Zorbanszkij, nem? Ja, de az olyannak meg nem jár pénz… csak az ilyennek. És ez nem baj? Vagy nem vizsgáljuk, mert üres gáncsoskodás?

Mindeközben az európai vezetői feltalálják az Európai Védelmi Szervezetet. Nem akarok most azzal jönni, hogy ki vetette ezt először fel, de szögezzük le: Európában azért nincs önálló és ütőképes haderő, mert az USA ezt nem akarta. Beült ide Európába a 120.000 katonájával, hogy akkor nem kellett itt ugrálni, lehetett szenderegni. Szenderegtek is szófogadóan. Most aztán ugrálnak. Meg vannak sértődve. Irritálja őket Trump egzecíroztatása. Dühösek miatta és nem találják a bűnbakot. Talán Hszi Csin-ping lehet! Vagy Netanyahu. Ez kézenfekvő, nem? De ne tessék azt gondolni, hogy az amerikaiak többet költenek a hadseregre 3%-nál. Nem költenek. Csak többől. Mert szendergés közben elhúztak mellettünk! Amit meg egy vállvonással elintéztek. Miért ne tették volna?

Most, hogy itt áll két félmilliós hadsereg a keleti határon, és közben nekik a Csendes-óceánra kellene összpontosítaniuk, most persze más a helyzet. De abban, hogy a helyzet így áll, igen nagy felelőssége van az EU-nak! Csakis nekik van felelősségük! Nem kellett volna hülyeségeket beszélni arról, hogy Minszk csak szemfényvesztés volt, és nem kellett volna (akkor!) vakon követni az USA fegyverbizniszt! Nekünk meg nem kellett volna hülyéket választani a parlamentbe. Bizony! Okosnak kellett volna lenni, és nem küzdeni más érdekeiért – a saját kárunkra. Meg a Biden-gyerek gazdagodására. Politikusok kellettek volna Európába, és nem s**ggnyalók!

Most – Ukrajna rosszul áll. Tudhatták volna, hogy ez lesz, de nem akarták tudni. Politikusok ott sem voltak, csak önérdekű szájhősök. Színészek, akiket bármikor felültet egy Boris Johnson. Tudják: „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak.” És mindnek! Amerikának is! Lehet utazni ezeknek az érdekeknek a farvizén, tessenek csak megkérdezni román barátainkat! De hibázni nem lehet. Ha rosszkor szállsz le, mint Ukrajna, földhöz vered magad! (Mert Trianon egy kastély, nem?)

Az ukránok már nehezen fognak tudni jókor leszállni. Korábban kellett volna. A vonat robog velük, és nem hiszem, hogy barátságos állomások várnának rájuk. Nekünk egy picit jobb. Nem sokkal, egy picit. Mert mi is ott vagyunk. Talán a vonaton, talán a sín mellett… És azt sem tudjuk, minek örüljünk jobban. Egy félmilliós orosz hadseregnek, amelyik megáll, mert békét köt. Vagy egy ukránnak, ami hirtelen ugyanúgy céltalanná válik.

Nem árt szembesülni vele, hogy három éve még egyik sem létezett! Ezeket, kérem, mi csináltuk. Nem kell mutogatni! Benne volt mindenki. Európa is. Ja, hogy az ukránok a barátaink? Tényleg? Ezek az új 27-ek összeugranak az Egyesült Államokkal, aztán… ha ők nem segítenek, ki áll majd eléjük? Kinek fogadnának szót? Ez persze feltehetetlen kérdés. Lázító. Orosz propaganda. És Európában nem kell számolnunk vele. Mert itt semmivel nem kell, csak utólag keresni az egységes akaratot egy egyre nevetségesebbé váló társaságban.

Micskó András