Képmutató és végtelenül aljas, amit Európa művel Ukrajnával

Az elmúlt héten Európa erőtlen hisztériába kezdett, amiért nem kapott helyet az orosz-ukrán háború lezárásáról szóló tárgyalások asztalánál. Az 2022 februárja óta háborús narratívát közvetítő műsorvezetők és politikusok most azzal a retorikával mérgezik a fősodorrá előlépő béke-ügyet, hogy nem lehet „tartós” béke, ha a tárgyalásokban nem vesz részt Európa és Ukrajna is. Vagyis, ha Ukrajna és Európa érdekei nem érvényesülnek a tárgyalóasztalnál. Nincs ennél képmutatóbb és aljasabb politika. Képmutató, mert a világrend, amit most oly’ görcsösen védenek, ugyanilyen igazságtalan, nagyhatalmi érdekek mentén meghúzott döntéseken nyugszik: Trianon. És aljas politika ez, mert nem az ukrán nemzet megmentése, az ukrán emberek túlélésének segítése a célja, hanem hogy brit, francia, lengyel középhatalmi érdekek érvényesüljenek abban az egyre jelentéktelenebb óvodás homokozóban, amit EU-nak neveznek.

A híradásokat és politikai vitákat követő átlagos hírfogyasztó valósággal fejfájást kap az európai és szlovák politikusok felkészületlensége láttán. Igaz ez az ellenzék nyugatról pénzelt agytrösztökből kinőtt „szakpolitikusaira” ugyanúgy, mint a kormány „illetékeseire”, akik még csak szavakba sem tudják önteni, mi is történik a világban.

Ez még nem béketárgyalás

Először is, még nem zajlanak tárgyalások a békéről. Egyelőre kétoldalú orosz-amerikai tárgyalások zajlanak a világháború elkerüléséről, és arról, milyen keretek között tudnának tovább tárgyalni az új világrendről.

Mert Donald Trump amerikai elnök kiemelkedő helyet kínál Oroszországnak az USA által vezetett világrendben. Olyan helyet, amit Európa nem érdemel, amire Európa alkalmatlan, de amit Európa alanyi jogon várna el, mert ideológiai szereptévesztésben szenved.

Washingtonban most már nem ideológiától átfűtött külpolitika, hanem pragmatista politika uralkodik. Vagyis nem vágyálmokat kergetnek, hanem a realitások alapján terveznek és valósítják meg a stratégiájukat.

Az egyik ilyen stratégiai cél, hogy Oroszországot és Kínát ki tudják játszani egymás ellen. Ehhez viszont csökkenteni kell a két ország egymásra utaltságát, pontosabban, az oroszok Kína-függőségét.

Washington ezért helyet kínál Moszkvának a világrendben. És nem Ukrajnáról kezdett tárgyalásokba, hanem egy Ukrajnát, Iránt, Közel-Keletet, Távol-Keletet, vagyis mindent magába foglaló csomagról kezdődtek az értekezések.

Ukrajna jelentősége a játszmában nem több cserealapnál.

A tartós béke egy hazug propaganda új köntösben

Újabban mindenki a tartós békével van elfoglalva. A kifejezés nem a feléledő európai józanság terméke, hanem épp ellenkezőleg: a háborúért hisztériázó, másokat vágóhídra küldő európai elit porhintése. Miért?

2022 áprilisában a békét még emlegetni sem volt szabad. Boris Johnson, akkori brit kormányfő meg is mondta Zelenszkij ukrán elnöknek: nem tárgyalni kell, hanem harcolni.

A hétköznapi szlovákiai polgárt is üldözték békepárti álláspontjáért. Hazaárulónak nevezték a Korčok-Naď-Káčer-féle progresszív-atlantista körök emberei, akik ott ültek a belügyminisztériumokban, a rendőrségen. És aki azt merte mondani, írni, hogy béke kell, azonnal tűszünet kell, azt orosz kollaboránsnak, haza- és nemzetárulónak bélyegezték.

2022 decemberére az ukránok egy sikeres ellentámadáson voltak túl, és visszafoglalták Harkivot és Herszon egy részét. Ma már tudjuk, hogy ekkor is volt esély a békére. A Nyugat nem engedte.

Mindkét fent említett esetben Ukrajna megtarthatta volna területeit, semlegességet fogadott volna, korlátozta volna hadseregét, és lemondott volna a NATO-tagságáról. Ezek a megkötések azonban nyilván más terhet jelentettek volna most, és mást egy Putyin orosz elnök halála után meggyengülő Oroszország idején.

Jött a 2023-as év, és Joe Biden szenilis amerikai elnök kijelentette, hogy Ukrajna minden támogatást megkapott, hogy sikeres ellentámadást hajtson végre. A nagy tavaszi ellentámadás nyolc falu visszaszerzését eredményezte, iszonyatos erőkifejtés mellett is, amelyeket nem is tudtak sokáig tartani az ukránok. Az ellentámadás teljes kudarc volt.

Az ukrán ellenállás 2023-ban megtört. A 2024-es év már nem a hős ukrán ellenállókról szólt, hanem azokról az ukrán kényszersorozottak tömegeiről, akiknek várható élettartama a fronton 6-10 óra volt. És a 2024-es év elején nyugaton elkezdtek beszélni az „igazságos békéről”. 

A megfogalmazás azonban csak a béke szó kisajátítását célozta, mert ugyanazt a tartalmat plántálták bele, mint eddig: nem szabad véget vetni a háborúnak. 2023-ban azért, mert „harcolni kell”, 2024-ben azért, „mert csak igazságos béke jöhet szóba”.

Az év második felébe az ukránok a keleti fronton látványos kudarcokat szenvedtek el. Az orosz Kurszk-régió átmeneti elfoglalása alkupozíció reményét adja az ukránoknak, de a keleti front annyira rossz helyzetben van, hogy az idő az oroszoknak dolgozik. És minden egyes nappal az ukránok ugyanazért a kudarcért egyre több vérrel, pénzzel, nemzethalállal kénytelenek fizetni.

2025 januárjában beiktatták Donald Trump amerikai elnököt, aki szinte azonnal hozzálátott az ukrajnai konfliktus (amerikai érdekek mentén történő) kezeléséhez. Európa a folyamat semmilyen szintjében nem kapott egyelőre szerepet. És ez megijesztette az európai középhatalmakat, akik eddig nyerészkedtek az ukrán nemzet kivéreztetésén.

A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia óta pedig új narratíva van. A „nem tárgyalunk”, majd „igazságos” béke után itt a „tartós béke” elképzelése. 

A helyzet ezzel ugyanaz: a pillanatot, amikor ezt még el lehetett volna érni, Európa elszalasztotta. Így a „tartós béke” valójában arra irányul, hogy elszabotálják a lehetséges jövőbeli békemegállapodást. A politikájuk célja az lesz, hogy minden nekik nem tetsző megállapodásra rásüssék, hogy az nem hoz el tartós békét. Mivel a britek, lengyelek és franciák szemrebbenés nélkül sodortak minket a harmadik világháború szélére, nyilvánvaló, hogy attól sem riadnak majd vissza, hogy maguk kreáljanak bizonyságot arra nézve, hogy az ukrajnai béke nem lehet tartós.

Ne feledjük el, ki mindenki felelős a történtekért

Ha a fenti összefüggéseket összeadjuk, láthatjuk, hogy Szlovákia még egy szuverenista kormány mellett is elképesztően rövidlátó érvrendszerrel rendelkezik. Juraj Blanár külügyminiszter képtelen egy vitában megvédeni álláspontját egy olyan, teljesen leszerepelt progresszív háborúpárti politikussal szemben, mint Dubéci. Még Robert Kaliňák (Smer) védelmi miniszter is csak retorikai köröket futott Tomáš Valášek (PS) képviselővel szemben, elmulasztva megemlíteni a legfontosabbat az elmúlt három évből:

A Nyugat Ukrajna NATO-tagságához való jogára hivatkozva küldte halálba ukránok százezreit, miközben egyesek sosem akarták, mások sosem tudták garantálni Ukrajna csatlakozását a NATO-ba.

És ebben a hazugságban most „tartós békéről” regélő liberális beállítottságú, középszerű műsorvezetők, progresszív lapok (magyar és szlovák kiadásaik) és velük szövetséges politikusok mind részt vettek. A Denník N-től a PS-es Ivan Korčokon át a Brüsszel gatyamadzagján lógó KDH-ig, akik mind szították a háború tüzét, mit sem törődve a kioltott emberéletekkel.

Amíg családapák véreztek el a fronton, ők az európai értékek mindenhatóságáról prédikáltak a velük baráti műsorvezetőkkel.

Az oroszok robbantották ki ezt a háborút, de ma már azt is ki lehet mondani, amit 2022-ben még tilos volt: hogy a háborút a Nyugat tudatosan provokálta ki azzal, hogy reális lehetőségként kezelte Ukrajna NATO-tagságát – még ha valós szándékai nem is egyeztek meg ezzel.

A felelősség megértése fontos az orosz-ukrán háború kérdésében. Amíg nem értjük meg, ki miért vált bűnrészessé ebben a szörnyű háborúban, addig nem tudjuk, hogyan kerülhetjük el a megismétlődését.

Annyi biztos, hogy a világ az orosz-ukrán háború kitörésével veszélyesebb hely lett. Egy veszélyesebb Oroszország van tőlünk keletre. De veszélyes szövetségesek vannak tőlünk Nyugatra is, akik középszerűségük és opportunista gondolkodásuk miatt szemrebbenés nélkül halálba küldenék a közép-európai nemzeteket a profitért, némi geopolitikai alkupozícióért, egy-két volt francia gyarmat visszaszerzéséért. Ha az ukránokkal megtették, ne higgyük, hogy velünk nem tennék meg szemrebbenés nélkül…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: SITA, kollázs: Körkép.sk