Európa háborús pszichózisban fanatizált vezetői egy emberként álltak ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mellett Donald Trump amerikai elnökkel szemben. Odáig mentek, hogy az EU külügyi főképviselője kijelentette, hogy a nyugati világnak új vezetőt kellene választania, és Európa erre a pozícióra be is jelentkezik. Ez nevetséges, tekintettel arra, hogy Európának sem katonai, sem gazdasági ereje nem maradt. Ha pár lépés távolságról nézzük az eseményeket, akkor azt látni, hogy az európaiak ismét Ukrajnát használják faltörő kosként – csak most nem az oroszok, hanem Trump ellen.
Az elmúlt héten az európaiak felbujtották Zelenszkij ukrán elnököt Trump ellen. Kiállásukról biztosították, és igyekeztek olyan narratívákat kialakítani, amivel Trump tárgyalási mozgásterét csökkentik a háborúpárti észak- és nyugati-európai országokkal szemben. Zelenszkij pedig, mint Nyugat-Európa hasznos hülyéje, bele is ment a játékba.
Jött a pénteki nap, ahol Zelenszkij elképesztő magas lóról próbált érvényt szerezni az amerikai vezetéssel szemben, méghozzá nem Kijevben, hanem Washingtonban. Lehet azon morfondírozni, hogy vajon Zelenszkijnek vagy Trumpnak van-e igaza – a tény attól még tény marad: az Egyesült Államok nélkül Ukrajna összeomlik. Zelenszkijnek a megszokott erkölcsi felsőbbrendűsége bizonygatása helyett inkább oda kellett volna figyelnie arra, mit akar az amerikai vezetés. Nem ezt tette, és súlyos árat fizethet érte.
Szombat reggelre már arról szóltak a híradások, hogy az amerikaiak a katonai és nem katonai támogatások nagy részét el fogják venni Ukrajnától. Ami még durvább, hogy a katonai hírszerzési információktól is eleshetnek. Ha ez bekövetkezik, az az ukrán haderőre nézve végzetes csapás lehet.
Zelenszkij erőből akart tárgyalni az oroszokkal szemben az amerikaiak ereje mögé bújva. Arroganciája azonban oda vezetett, hogy az amerikaiak egyszerűen sorsára hagyhatják az ukrán vezetést, ezzel kényszerítve jobb belátásra Kijevet, aki túl későn vette észre, hogy már nincs abban a helyzetben, mint a szenilis Joe Biden elnök idején.
Európa teljesen elszállt
Az egész helyzet legszánalmasabb mellékszereplője Európa. Emmanuel Macron francia elnök, Ursula von der Leyen bizottsági elnök, az ír miniszterelnök, Donald Tusk lengyel kormányfő, a baltiak, a skandinávok mind-mind Ukrajna mellett foglaltak állást.
Csakhogy egy szóval sem bírálták az Egyesült Államokat, mert azt nem merték.
A legdurvább és valószínűleg később még viszontválaszt érdemlő nyilatkozatot Kaja Kallas tette. Kallasról azt kell tudni, hogy észt kormányfőként teljes mellszélességgel besorolt az EU szankciós politikája mögé, hogy aztán a szankciós szabályok kijátszásával férje gennyesre keresse magát az oroszokkal kötött bizniszeken. A botrány ellenére ma ő az EU külügyi főképviselője – egy olyan politikus, aki a kis Észtország érdekei mentén megrögzött oroszellenességet képvisel.
Kallas pénteken nem kevesebbet mondott, mint hogy a Nyugatnak új vezetőre van szüksége az Egyesült Államok helyett:
„A szabad nyugati világnak nyilvánvalóan új vezetőre van szüksége, és ez a kihívás most az európaiakra hárul”
mondta.
Hogy ennek mi lesz a vége, egyelőre nehéz belátni.
Ugyanakkor Európának nincs katonai ereje. A NATO védelmi kiadásainak 70 százalékát az USA adja, néhány technológiaigényes védelmi ágazatban az USA súlya több mint 90 százalékos. Az USA nélkül Európának nincsenek hírszerzési képességei.
Az Európai Uniónak gazdasági forrásai sincsenek, hogy az USA nélkül támogassa Ukrajnát.
Mennyi az annyi?
Az európaiak fanatizmusa nehezen érthető, mert képességeik messze elmaradnak azoktól a nyilatkozatoktól, amelyeket tesznek.
Néhány hónappal ezelőtt Emmanuel Macron francia elnök nagy mellénnyel kijelentette, hogy nem okoz gondot Franciaországnak 100 ezer katona Ukrajnába küldése. Már akkor is sokan kiröhögték a francia elnököt, mert a tavalyi olimpiai játékok biztosításához is más országoktól volt kénytelen rendfenntartókat kérni.
Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a fronton harcoló orosz és ukrán katonák száma nagyjából 1,5 millió lehet, a front hossza 1500 kilométer. Ilyen körülmények között a franciák 100 ezer fős serege nem sok vizet zavar, ráadásul csak okot adna az oroszoknak, hogy megelőző csapást mérjenek bizonyos logisztikai útvonalakra – ne adj’ Isten a NATO területén.
Aztán nagyjából egy héttel ezelőtt a nagy európai ambíciók 30 ezer fős hadseregre olvadtak. Ráadásul ez már nemcsak a francia katonákat, hanem az összes, katonákat Ukrajnába küldeni akaró ország együttes hozzájárulását jelentette. Harmincezer fő. Ez egy 1500 kilométeres frontszakaszon kilométerenként 20 katonát jelent.
Ráadásul Európa szándékosan homályosan fogalmazott. Mit jelent a 30 ezer fő? 30 ezer harcoló katona 90 ezer katonát jelent: 30 ezer harcol, 30 ezret kiképeznek, 30 ezer a váltás. És akkor még nem beszéltünk a kiszolgáló személyzetről, a logisztikusokról, és így tovább.
Nem véletlen, hogy a lengyelek gyorsan visszakoztak. Sőt, azt is hozzátették, hogy az Ukrajnával szomszédos országok ne küldjenek katonákat Ukrajnába.
Az egész hercehurca azonban egyértelművé teszi, hogy Európának nincsenek meg a képességei még abban sem, hogy egyet értsen valamiben.
Az európai gazdaság padlót fogott, a német gazdaság reménykedik, hogy újra hozzáférhet az orosz energiahordozókhoz – amire viszont béke nélkül nem kerül sor. Az európai haderő mind tapasztalat, mind képességek terén önmagában gyenge az oroszok ellen. Épp ezért nehezen érthető a lengyelek arrogáns magatartása is, akik végletesen rá vannak szorulva az amerikai védelmi ernyőre – már ezért sem kéne provokálni az amerikai elnököt.
Európának nincs semmi a kezében, csak a baráti sajtó figyelme. És hogy alkupozíciót csikarjon ki magának, maga elé küldte faltörő kosként Zelenszkij elnököt és vele az ukránokat. Míg Európa a bársonyszékből nyilatkozgat teljes marhaságokat, addig Zelenszkij saját és népe jövőjét viszi vásárra. Legyünk őszinték: Zelenszkij hagyta az országát belerángatni egy olyan NATO-tagságba, amit sosem garantáltak neki, és az ukrán elnök most elég ostoba ahhoz, hogy az európaiak szavában bízva konfrontálódjon az amerikai elnökkel anélkül, hogy valóban számíthatna az európaiakra – bármilyen téren.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Frank Gunn/The Canadian Press via AP
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
