Micskó András: Mi történik itt? – Európa háborúban

Nyitókép: ois-berlin.de

Hogy mennyire gyorsan formálódik át egy 76 évig stabilan álló szerveződés, az még Leyen nénivel is megértetheti, hogy változik valami. A felismerés önmagában még fényévekre van a következtetéstől, hogy a változó világban neki és az Uniójának is változnia kellene, mert a túlélés záloga az alkalmazkodás. – De sajnos, itt még nem tartunk, csak a kapkodó idegeskedésnél. Elég zavaró, ha eszembe jut, hogy mi folyik itt. És hogy az egész világ a kávéja mellől nézi ezt a cirkuszt. Megalázó…

Kívül

Trump provokatív stílusa a NATO-ban is felborította a status quót. A 75 éven át „üzemelő” rendszer léket kapott. Az első időszakban, 1949 után Nyugat-Európa, ha akart se tudott volna fizetni. Később – főként a Szovjetunió felbomlásáig – megfelelő ellentételezés volt a hegemón pozíció és a közvetlen kontroll. A ’90-es évektől, az oroszok relatív eljelentéktelenedése és Kína felemelkedése azonban átírta a geopolitikai viszonyokat.

Belül

Ebben a feltételrendszerben Európa jelentősége alaposan megcsappant. A hatást tovább fokozta, hogy az elmúlt két évtizedben az Európai Unió befolyásának növekedése együtt járt a gazdaság gyorsuló leszakadásával. A számok láttán nehéz elhessegetni a katasztrofális következtetést, hogy a két jelenség szorosan összefügg! A tény, hogy Kína mind volumenében (ipar, kereskedelem), mind potenciáljában (technológia, innováció) föléje nőtt az Uniónak, minden józan szemlélő előtt világossá tette, hogy Európa az USA-nak közvetett haszonból közvetlen teherré változik.

Preventív alkalmatlanság

Bár a rendszert évtizedekig vitte magával saját tehetetlensége, Trump már első ciklusában előállt a követeléssel, hogy a jövőben az Unió maga tartsa fenn saját védelmi képességeit. Biden győzelme, más szóval a totális tehetetlenség időszaka elodázta a kényszert, az Unió – e téren is bemutatva teljes alkalmatlanságát – az így nyert éveket is csak elkótyavetyélni volt képes. Nemcsak semmilyen preventív lépést nem tett, de még az ilyenek tervezéséig sem jutott.

Bambák

Az USA irányítatlansága sajnos nemcsak az afganisztáni kalandot fullasztotta súlyos kudarcba, és Kínának adott négy év előnyt, de a lassan magához térő Oroszországot is belecsábította az ukrajnai háborúba. Hogy mennyire felkészületlenek voltak, az mára már jól látható. Hogy a Nyugat és részei mennyire felkészületlenek voltak, az pont ugyanilyen jól. Az USA sodródott, az Európai Unió szendergett. Tulajdonképpen Amerikát kell hibáztatnunk. Mert az álomba ringatott Európa egyszerűen csak nem ébredt fel. De Bidennel együtt az amerikai military-watchdog is álomba zuhant!

Ukrajna

A következmény Trump visszakerülésével csapta arcul az Uniót. Eleinte úgy látszott, „mindössze” a GDP 2 (3-4) százalékának védelmi célú (milyen tapintatos körülírása a pusztítási képességnek!) elköltésére kényszeríti eljelentéktelenedett szövetségesét, de az ukrajnai konfrontációk jól látható repedést provokáltak a NATO látszólag tökéletesre gyúrt testén. Biden mulasztását sikeresen sokszorozta meg a Zelenszkij-katalizátor. Ezer halottból milliót, kis háborúból nagyot, kezelhetőből kezelhetetlent produkáltak. És ne jöjjön itt nekem senki Putyin felelősségével, amíg a sajátunkkal nem számoltunk el. Mert a mai naphoz pont ez a mutogatás vezetett.

Trump

Az elnöknek legalább három jó oka van azt tenni, amit tesz. Mivel az Oroszország összeomlásával kapcsolatos illúziók alaptalanok voltak, alaposan alábecsülték az akció költségeit – de Trump gazdag Amerikát akar. Másodszor, hogy Oroszország sokkal veszélyesebb számukra Kína oldalán, mint akármilyen különc partnerként lenne – ám ebben picit sem segít az ukrajnai egymásnak feszülés. Végül, ha Trumpot tényleg a világbéke felé ambicionálja hiúsága, kénytelen megálljt parancsolni ennek a háborúnak is.

Csapda

Európa ebben az aspektusban sem okozója a méregdrága ukrán konfliktusnak, csak Biden és Putyin – mindenkinek a szájíze szerint való sorrendben és mértékben. Nem okozója, így nem is felelőse! Mégis úgy fest, hogy egyedül Európa kötelezte el magát annyira saját narratívája mellett, hogy ez már képtelenné teszi a józan mérlegelésre. Ha nem így volna, nem tervezné egymagában tovább támogatni a „fenntartható háborút”.

Fenntarthatatlan fejlődés

Mert ha valóban eléri, hogy magára húzhassa az ukrajnai háború további költségeit,

 

elvágja magát a legközelebbi, tehát kézenfekvő és olcsó energiaforrásoktól;

megfosztja magát minden, hátránya ledolgozásához szükséges erőforrásától,

– a saját védelmi képesség megteremtéséhez szükségesektől, és

– az európai versenyképesség előmozdításához szükségesektől is;

olyan pozícióba lép, aminek nem tud megfelelni

– sem a fegyverszállítások teljesítéséhez szükséges, sem

– sem a katonai képességek (pl. Starlink) tekintetében.

lenullázza a következő 30 év pénzügyi tartalékait, végleges leszakadásra ítélve valamennyi polgárát.

Téboly

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy minden józan következtetés arra mutat, hogy ha a teljes szövetség is képtelen volt térdre kényszeríteni az oroszokat, akkor ez a beteg Európának biztosan nem fog sikerülni. Annál meglepőbb, hogy az ukrán irracionalitás kategorikus amerikai elutasításának hatására Európa nemhogy fellélegzett volna, de még hisztérikusabban tört lándzsát – immár saját szövetségese ellen! Az okok keresése közben nehéz nem gondolni arra, hogy a makacs ellenállást nem a belengetett gazdasági „retorziók” váltják-e ki, melyekkel Trump az Uniót és a briteket sújtani szándékozik. Hogy válaszul Európa nem a gazdasági kihívást próbálja semlegesíteni, hanem a kapcsolat egy merőben más felületének, a védelmi szövetségnek a bomlasztásával felel, maga a téboly.

Britek

Bizonyára nem csak nekem tűnt fel, hogy Macron nem a németekhez, hanem a britekhez fordult! Belátom, a Scholz-Merz-szint semmire nem használható. Németországot tartósan kikapcsolták a németek. Ám a britek, akik öt éve kiléptek az Unióból, és azóta csak az USA-vezette NATO-ban állnak együtt az Unióval, évekig nem szerepeltek az EU-val, vagy egyes tagállamaival kapcsolatos hírekben. A háború kapcsán azonban ennél több is felrémlik a figyelmes olvasónak. A britek az elmúlt évtizedekben szinte minden „nyugati” háborúban benne voltak. Sőt, tevőleges részük volt azok kirobbantásában és fenntartásában. Ennek fényében, vajon elegendő érv-e az elégtelen nukleáris ütőerő a britek váratlan és újbóli megjelenésének indoklására? Évszázados szövetségesével szintén szembefordulva?

Kása

Persze tudjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását. De azt nem, hogy milyen forrón eszik! Mert Marcon minden „értekezletén” ott ül a holland szőrkeverő, Rutte úr, és nehezen hihetjük, hogy ő ott nem az USA szeme és füle. Másszóval az európai „hatalmak” melldöngetős tanácskozásokat folytatnak az Amerikától független fellépés érdekében, az amerikaiak legszorosabb kontrollja alatt. Hogy mi az, ami ebből következik, nem világos. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy Musk feldobott labdája Amerika NATO-ból történő kilépéséről azért nem jelenti azt, hogy az USA csak úgy ukmukfukk szabadjára engedi megbokrosodott szövetségeseit.

Tények

• Ukrajna kifogyott az emberekből, már semekkora fegyveres támogatás sem segíthet rajta.
• Oroszország nem fog összeomlani.
• Nem lesz NATO-beavatkozás.
• Az USA nem fog katonákat küldeni Ukrajnába.
• Európa nem képes fenntartani az ukrán hadsereg jelenlegi katonai potenciálját.
• Ukrajna elvesztette a háborút.

Konklúzió

A helyzet tehát úgy áll, hogy Európa minden követ megmozgat, hogy önkezével vethessen véget minden önmaga felemelkedéséről szövögetett álmának. Elutasítja Amerikát és csatlakozik az ukránok megfoghatatlan és megfogalmazatlan céljaihoz, amikhez csatlakozni maga a teljes felelőtlenség. Mert nincs igazságos béke, sem biztonsági garancia, sem területszavatolás, sem önzetlen segítség. Soha nem is volt a történelemben. Három évvel ezelőtt is okosabb lett volna ezt szem előtt tartani, mint Boris Johnson ígéreteiben hinni. És ma sem érdemes. Mindig mindenki csakis a saját érdekei mentén avatkozik be. Belátom, harminckét, harmincnégy, vagy legfeljebb száznegyvennyolc év tapasztalatából ez nem látszik egyértelműnek. De 1129 év távlatából a napnál is világosabb. És amit most erőltet, az nem Európa érdeke. Sőt. Amit most csinálunk, az senkinek nem érdeke! Talán Zelenszkijnek és egy maroknyi embernek körülötte igen. De az ukránoknak sem. És ez a baj.

Felelősség

Lehet ilyeneket mondani, hogy „Ukrajna Európa! Kiállunk Ukrajna mellett. Fokozni fogjuk Ukrajnának nyújtott támogatásunkat, hogy továbbra is vissza tudja verni az agresszort!” Meg, hogy „Ma világossá vált, hogy a szabad világnak új vezetőre van szüksége. Rajtunk, európaiakon múlik, hogy vállaljuk ezt a kihívást”. De mindez eszement wishful thinking. Szavak, amik csak a realitások elkendőzésére szolgálnak. A valóság és Kaja Kallas főképviselő zavaros, ideológiai delíriumban megfogalmazott mondatai között ugyanis nincs értékelhető összefüggés. Ez nem volna baj, ha Kallas nem volna a mi „külügyi főképviselőnk”. De az. És Önök választották meg.

Micskó András