Donald Trump amerikai elnök békefolyamata kedden jelentős előrelépést ért el, miután az ukránok rábólintottak egy 30 napos tűzszüneti javaslatra. Bár ebbe még az oroszoknak is bele kell egyeznie, egyértelműen pozitív fejleménynek voltunk tanúi. Ugyanakkor a nyilatkozatok kavalkádjában csaknem lehetetlen eligazodni azon, Európa mit akar, világháborút vagy békét, esetleg blöfföl, hogy megtömje a bankárok zsebét. A helyzet az, hogy nincs egyértelmű válasz.
Emmanuel Macron francia elnök kedden felszólította a NATO-t ész európai országok hadseregeit, hogy dolgozzanak ki egy tervet „Ukrajna biztonsági garanciáinak szavatolására”. A francia elnök szerint ennek kidolgozása elkerülhetetlen, és minél előbb meg kell valósítani, most, hogy a béketárgyalások terén előrelépés történt.
A dolog érdekessége, hogy Mark Rutte NATO-főtitkár szintén kedden a francia elnök fenti gondolatmenetével szemben és Trump mellett foglalt állást. Kijelentette ugyanis, hogy addig nincs értelme biztonsági garanciákról tárgyalni, amíg nincs béke. Előbb tehát béke kell.
Akkor miért rugózik a francia elnök a háborús provokációval felérő katonai beavatkozás gondolatán? Két oka van.
Franciaország, Európa vezető hatalma
Emmanuel Macron igyekszik kihasználni a magatehetetlenségig züllesztett Németország állapotát kihasználni, és Európa vezető halmaként fellépni. Találkozókat szervez, nukleáris védernyőt kínál az amerikai helyett, úgy viselkedik, mintha az egyetlen európai országvezető volna, aki bejáratos Trumphoz.
Közben igyekszik előnyös helyzetbe juttatni a francia hadiipart. Az EU bejelentette, hogy 800 milliárd eurót költene haderőfejlesztésre, és Franciaország igyekszik elérni, hogy minden, uniós pénzcsapokon átáramló ilyen célú forrásból „európai” fegyvereket vásároljanak a tagállamok.
Mivel Európában a francia hadiipar-kapacitás a legjelentősebb, egyértelmű, hogy Macron nem európai, hanem francia nemzeti érdekeket próbál érvényesíteni. Méghozzá nem sikertelenül. A legutóbbi hírek szerint a védelmi kiadásokra szánt európai keretek 75 százalékát európai beszállítóknál kell majd elkölteni, és csak 25 százalék lehet nem európai hadiipari szereplő.
Kedden a francia elnök találkozóra hívta az európai vezérkari főnököket, hogy a „biztonsági garanciák” gyakorlati megvalósításának tervéről egyeztessen. Nehéz megmondani, mennyi ebből a politikai PR és mennyi a valós erő. A szakértők ugyanis figyelmeztettek, néhány ezernél több harcoló katonánál többet sem Franciaország sem Nagy-Britannia nem tud Ukrajnába küldeni, mert nincsenek meg ehhez a képességei. Márpedig az ukrán front 1500 kilométer hosszú.
Itt érdemes megállni, és felhívni a figyelmet, hogy ez lehet a NATO halála. Ha az európaiak háborúba keverednek Oroszországgal, amely atomhatalom (és 20-szor annyi atombombával rendelkezik, mint Franciaország), az USA felfüggesztheti NATO-beli kötelezettségeit – értsd: nem fogja megvédeni a háborút provokáló európaiakat az orosz választól.
Az érem másik oldala, hogy Franciaország és Macron már évek óta szorgalmazza az európai stratégiai autonómia kivívását, ami nem ördögtől való dolog. Maga az európai haderő ütőképessé tétele sem ördögtől való dolog (lehet még kevésbé békeszerető amerikai vezetés Washingtonban). A probléma az, hogy ezt milyen áron, milyen hatékonysággal, és a világháború milyen mértékű kockáztatásával teszik.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a francia keménykedés mögött ott van a bosszúvágy is. Az oroszok ugyanis kinyomták őket volt afrikai gyarmataikról, és a francia gazdaságnak igencsak hiányoznak a mélyen piaci áron alul (tehát kizsákmányolással) beszerzett afrikai ásványkincsek.
A szakértők szerint Franciaország nyilatkozatai nincsenek összhangban valós katonai és gazdasági erejével. Ám még így is működhet az üres narratíva. Itt érkezünk el a válasz második részéhez.
Óriási nyereség ütheti a pénzügyi elit markát
Európa erőltetett fegyverkezésének, amelynek fő katalizátora a francia nagyhatalmi ambíció, van egy másik vetülete is. Ez pedig két dologról szól: pénzről és Brüsszel birodalmi törekvéseiről. Az ukrajnai garanciák biztosítására hivatkozva Európa irdatlan összegeket akar elkölteni, ám erre nincs pénze. Mit tenne hát: kölcsönt venne fel, hogy megtömje a bankárok zsebét és hogy közös adóssággal elvegye a tagállamok szuverenitásának egy jelentős részét.
Miután Ursula von der Leyen bizottsági elnök bejelentette 800 milliárdos védelmi programját, a pénzügyi elit már elkezdett ráhangolódni a témára. Ám mit sem érnének von der Leyen ígéretei, ha nem lenne mellette egy Emmanuel Macron, aki végletekig feszíti az európai haderők ukrajnai bevetésének (értsd: biztonsági garanciák) narratíváját.
A Reuters néhány nappal ezelőtti cikkében a „hadikötvények hajnaláról” írt cikket, és nem véletlenül. A befektetőházak egy AAA-besorolású, nemzetek feletti adósságállomány kidolgozásán munkálkodnak. Egyébként nincs új a nap alatt.
Európa eladósításának első hivatkozási alapja a migráció volt. Közép-Európa, benne elsősorban Magyarországgal ezeket a törekvéseket kellő ideig feltartóztatta ahhoz, hogy a migrációval szemben a választói akarat kerülhessen szembe (nem akármilyen harc volt ez, ráadásul még nincs vége).
A második próbálkozás a koronavírus miatt felvett „Új Generáció”-nak nevezett helyreállítási alap volt, ami cirka 800 milliárd eurós keret volt.
Most itt a harmadik lehetőség: a háború, és a védelmi kiadások orbitális növelése, egy olyan Európában, amely az elmúlt években olyannyira tönkretette saját gazdaságát, hogy ilyen állapotban kizárólag kölcsönből tudja fedezni ezeket az ambiciózus terveket.
Von der Leyenék egyelőre 150 milliárd eurós közös adósságot javasoltak, de a háborús narratívával és a biztonsági garanciák emlegetésével mindenki számára egyértelmű, hogy ez az összeg nem lesz elegendő Európa felfegyverzésére. És ezt a nagy befektetőházak is tudják. Macron pedig, aki egykor szintén bankár volt, és valószínűleg hivatali ideje 2027-es lejárta után szintén bankár lesz, a kezükre játszik.
Európa már készíti elő a terepet a nagy közös hitelfelvételnek. Hosszú évek makacssága után most hirtelen hajlandó beleegyezni a költségvetési szabályok lazításába. Hajlandó lassítani a zöld átállás tervét, és kezd megfordulni a vélemény a belsőégésű motorok betiltása kapcsán is. Miért is állnának ki a Green Deal és a többi ostoba terv mellett, ha a cél Európa közös adóssága volt, és ahhoz itt az új lehetőség: a háború.
A Reuters információi szerint a hadikötvények hozamára ( a tagállamok szempontjából kamatköltségére) is vannak már becslések: 3,1 százalék. Hogy teljesen világos legyen: 150 milliárd euró 3,1 százalék. Konstrukciótól független a haszon sokmilliárd euróra tehető. És ez csak egy 150 milliárdos keret, nem 800 milliárd.
Márpedig költségekből nincs hiány. A bankárok kedvében járó háborúpárti politikusok nem csak Európa felfegyverzését akarják hitelből finanszírozni. Ott van még Ukrajna 1 millió fős hadseregének fenntartása, az ukrán állam fenntartása, az európai gazdaság fellendítése és Ukrajna újjáépítése. Nem kérdés, hogy az összeg több ezermilliárd euróra rúg.
Visszatérve Emmanuel Macronhoz, az általa bejelentett nukleáris védernyő is a hadikötvények bevezetését segíti. A francia nukleáris védelem nem csak Franciaország hatalmi pozícióját javítaná Európában, de költségekkel is járna a többi ország, többek között a nagy rivális, Németország számára is. Ez a pozíció pedig lehetővé tenné Párizs számára, hogy még több közös uniós hitelfelvételt erőszakoljon ki. Erről a Reutersnek Carsten Nickkel, a Teneo tanácsadóvállalat igazgatóhelyettese is beszélt a minap.
A kérdés, hogy a németek hogyan döntenek. Ám ha hajlanak a francia nukleáris védernyő kihasználására, az politikai indoklása lehet a közös hitelfelvételnek.
És fogaskerekek működésbe jöttek. A Bruegel pénzügyi agytröszt elemzése szerint 2030-ig 625 milliárd eurónyi hadikötvény kibocsátására lehet készülni. Ezt abból vezették le, hogy az éves védelmi kiadások növelésére Európárának 250 milliárd euróra van szüksége, ennek felét kölcsönből fogja finanszírozni. Ezen felül 500 milliárd euróba kerül, hogy a védelmi kiadások nagyságát GDP-arányosan 3,5 százalékra emeljék.
Az Európai Reform Központja nevű agytröszt elemzésében arra tért ki, hogy egy 500 milliárd eurós kölcsönfelvétel évi 20 milliárd eurós kamatszámlát generál.
Így áll össze a nagy terv. Hogy hol van ebben Ukrajna és az ukrán emberek megmentése? Sehol. Pénz, hatalmi pozíció, brüsszeli birodalmi ambíciók szerepelnek csak a képletben.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Ludovic Marin, Pool Photo via AP
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
