Ez már a vég? Az EU-t már csak a háború és a közös adósság tarthatja egyben

Az elmúlt hetekben a háborúpárti nyugati hatalmak összefogtak a teljesen elszigetelődött brüsszeli bürokratákkal, hogy egy utolsó próbát tegyenek a globalista birodalmi jövőkép, az Európai Egyesült Államok víziójának megmentésére. Ezt szolgálná a háború elhúzása, esetleg szándékos kiszélesítése, illetve az az elképesztő méretű közös hitel, amit a kontinens nyakába varrnának. A tavalyi EP-választás utáni írásomban azt jósoltam, hogy az új brüsszeli garnitúra lesz az utolsó a sorban, az Európai Unió pedig fokozatosan megszűnik létezni úgy, ahogy azt ma ismerjük. Ez a jóslat napról napra életszerűbb.

Ahhoz, hogy a jelenlegi folyamatok lényegét jobban meg tudjuk ragadni, röviden vizsgáljuk meg a demokráciát más perspektívából. A hatalmasok és gazdagok perspektívájából.

Mikor még dinasztiák uralták Európát, az abszolutizmusuknak volt egy végzetes hátulütője: ha alkalmatlanságuk vagy ostobaságuk miatt túlfeszítették a húrt a népnél, lenyakazták őket. Ez nem a kegyetlenség vagy a káosz jele volt, hanem annak a körülménynek a törvényszerű következménye, hogy a király, császár, cár nem csak személy volt, hanem egy intézmény. A rosszul működő intézmény cseréjét pedig nem lehet másképp megoldani, mint az adott uralkodó likvidálásával. Életben maradása ugyanis folyamatosan a régi, gyűlölt rend visszatérésének veszélyével járt volna.

A demokrácia ezt a problémát oldotta fel. A rendszeresen megtartott választás bizonyos korlátokkal ugyan, de a többség számára elfogadható módon garantálta a népakarat érvényesülését. A vélt vagy valós „hatalom” cseréjét, anélkül, hogy vér folyna. Jött a politikusok kora. Azok, akik nem azt kínálták, tették, valósították meg, amit a nép akart, megbuktak, a nép leváltotta őket. Aki hosszabb ideig akart a húsosfazéknál ülni, annak dolgoznia kellett. A választókért. Sosincs mindig ugyanolyan összetételű parlament. A halálig tartó, véres uralkodást felváltotta a ciklusos, de vértelen hatalomváltás.

Csakhogy a dolog félresiklott. A demokráciában nem csak politikusok és választók vannak. Hanem ott van a láthatatlan elit, a valóban uralkodó elit. A dinasztiák nem tűntek el, az egykori uralkodócsaládok leszármazottai többnyire a pénzügyi szektorban helyezkedtek el. Rajtuk kívül ott vannak a pénzügyi elit más szereplői, a gazdasági életet meghatározó legnagyobb családok. Ők szintén érvényesítik akaratukat, és szinte mindig eredményesebben, mint a választók.

Amíg a választók és a háttérben meghúzódó dúsgazdag elit nem kerül érdekütközésbe, a dolgok meglehetősen jól mennek. Az sem árt, ha van gazdasági konjunktúra, jólét, amelyek az esetleges visszaéléseket elfedik. Ez az a helyzet, amikor a választók azt mondják, „ez van, ilyenek a politikusok”, de a demokratikus kilengések még beleférnek az általuk elképzelt határba.

Összeomlás felé

A gondok akkor jönnek, amikor az érdekütközés áthidalhatatlan. Gazdasági válság jön (2008-2009), amelynek következményeit természetesen nem a globalista elit akarja megfizetni. Háború tör ki (2022), amelynek terheit megint nem ők akarják viselni.

Vagy épp a bankárok akarnak óriásit szakítani azon, hogy a migrációra, a koronavírus-járványra, vagy Ukrajna támogatására és az orosz támadás rémképére hivatkozva több ezermilliárdos hitelt akarnak az európaiak nyakába varrni.

Ez sem lenne katasztrófa, ha a politikusok őriznék a hatalmi egyensúlyt, és úgy döntenének, hogy nem engednek, vagy nem engednek meg mindent a pénzügyi elitnek. Mert, például, féltik az állásukat, félnek, hogy kiesnek a pikszisből, hogy elvesztik a választók bizalmát és vele a hozzáférést a húsosfazékhoz.

Csakhogy Európában nem ez a helyzet. Az a politikus, akit a nép levált, mert rosszul képviselte érdekeit az uralkodó elittel szemben, ma büntetésül jól fizető, nyugdíjas állást kap valamelyik nagy cégnél.

Ha a politikust semmilyen káros következmény nem fenyegeti a választók elárulásáért, és ezért a választók egyszerűen nem tudják érvényesíteni az akaratukat, akkor az emberek többé már nem bíznak meg a rendszerben. Ezt az áruló, elhiteltelenedett rendszert hívják ma liberális demokráciának.

Amikor ma azt halljuk, hogy az Európai Unió a liberális demokrácia értékeiért harcol, az valójában azt jelenti, hogy akadályozni akarják a politikusok elszámoltathatóságát, a népakarat érvényesülését, mert csak ez a rendszer tudja hűen szolgálni az elit (és nem a választók) érdekeit.

Az Európai Unió jó ideje amolyan birodalommá akar átalakulni. Ahol a demokrácia átlátszó illúziója mellett, az egyes európai népeket egymás ellen felhasználva az elit úgy érvényesítheti akaratát, ahogyan csak akarja. Ez a zsebbirodalom nem akart volna hódítani, sem erős lenni. Egyetlen célja lett volna: az európai emberek által felépített és megtermelt javakat „átcsoportosítani” és alárendelni az elit akaratának.

Már most is módszeresen fosztják meg az embereket a cselekvés szabadságától, kezdve a legalapvetőbb szükségletektől (mezőgazdaság), a saját vagyonuk feletti befolyáson át (készpénzhasználat) a véleményalkotásig (szólásszabadság). Ez nem egyszerűen a globalizáció csapdája. Nem spontán jön létre. Ez egy átgondolt cél következménye.

Túl lassú a váltás, katasztrófa lehet a vége

Ha ma körülnézünk Európában, alig találunk olyan politikust, aki ennek a birodalmi törekvésnek ellenállna. Aki ellenáll, annak egy jelentős része túlságosan középszerű ahhoz, hogy fordulatot érjen el. Ezért nem talál Orbán Viktor egyetlen valamit érő szövetségest sem a kontinensen.

Az embereknél azonban közben betelik a pohár. Európa lassan, de biztosan elfordul a liberális demokráciától. Csakhogy túl lassan. Spanyolországban győztek a konzervatívok, de nem tudtak kormányt alakítani. Ausztriában szintén ez történt. Lengyelországban megint brüsszelita kormány van. Németországban a fenti elitista logika mentén az AfD-t nem engedik be a kormányzásba, helyette jön egy Németország számára rendkívül sok kárt okozó újabb nagykoalíció (CDU/CSU+SPD). Szlovákiában van egy rendkívül gyenge, szuverenistának csúfolt kormány, ám a politikai palettán nincs valódi jobboldali-szuverenista kínálat (a Magyar Szövetség sem ilyen).

És minél lassabb ez a fordulat, annál kevésbé állítható vissza az intézményekbe vetett bizalom. A népakarat akadályozása, az elit kezében lévő sajtó propagandája ellentétes hatást vált ki. Nem hogy birodalom nem tud létrejönni, de minden, ebben a birodalmi törekvésben részt vevő intézményt fel akarnak majd számolni az emberek. Mert a választók többé nem fognak benne bízni. Ezt látjuk élőben megvalósulni napjaink Amerikájában.

Ez a sors vár az EU-ra is. Mit vár? Már el is érte. A migrációval visszafordíthatatlan lejtőre tette önmagát. Ezt megspékelte a koronavírus-járványkor űzött korrupciós bizniszekkel (túlárazott Pfizer-vakcinák). Aztán jött a háború, ami padlóra küldte a gazdaságot, miközben a döntéshozók bársonyszékből, tízezereurós fizetésekből mondták a népnek, hogy tűrnie kell. Mondták, mert tudták, hogy a bukásuk nem a vég, jólfizető állás vár rájuk a háttérben meghúzódó elit jóvoltából.

A brüsszeli bürokraták, és az egyes, globalista vezetésű országok politikusai próbálják menteni a saját bőrüket. Az EU-t demokratikus eszközökkel nem tudják a liberális demokrácia medrében tartani. Próbálkoztak antidemokriktus eszközökkel, de a propaganda és a közös ellenségnek kikiáltott Oroszország ellen hirdetetett ideológiai harc sem vált be úgy, ahogy várták. Egyetlen út maradt: a háború és a hitel párosa.

Háborúval és hitellel a demokrácia ellen

Az előbbi félelmet ébreszt az emberekben, főleg a nyugatiakban. Minél messzebb vannak Ukrajnától, annál könnyelműbben hiszik el a választók, hogy Oroszország egzisztenciális veszélyt jelent. Paradoxon, de közben azt is elhiszik, hogy úgysem dobja le az atomot.

A háború jó okot szolgáltat a népakarat újbóli kicselezésére is. Itt van a szlovákiai példa. A konszolidáció első hulláma után kemény drágulást élünk meg. De még lesz második és harmadik konszolidációs hullám is. Közben pedig, a Brüsszel-London-Párizs tengely a háború elhúzódását támogatva erőltetett menetben akarja az emberek pénzét fegyvergyártásra költeni. Na, kinek is vannak érdekeltségei a nagy fegyvergyárakban? A kérdés költői, a válasz egyértelmű. És ehhez a szlovák politikum is igazodni fog. Ha van olyan terület, ahol a szlovák kormányoldal és az ellenzék egyetért, az az, hogy növelni kell a katonai kiadásokat. A többi már csak porhintés, a választóknak előadott színjáték.

Évek óta nyilvánvaló, hogy a senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták egy közös hitelfelvétellel akarják elvenni a tagállamok egyébként is már jócskán megcsorbított szuverenitását. Ez nem csak közös adósságszolgálatot jelent. Hanem sok-sok százmilliárd eurót, amelynek blokkolásával zsarolni lehet a kormányokat. Ahogy ma zsarolják Magyarországot, diszkrétebben pedig Szlovákiát és Olaszországot.

Erre mondja azt Ivan Korčok és a szlovák ellenzék színe java, hogy „ott kell lennünk az asztalnál, ahol a döntéseket hozzák”. Magyarul, a politikus lehessen ott, hogy nagyot szakíthasson, de nem azért, hogy képviselje a választók érdekeit, hanem hogy meghallhassa a parancsot, mit kell politikai hazugságokba becsomagolva eladnia a választóinak otthon. Azoknak a választóknak, akiknek szavazatát a kétes koalíciók, külföldi befolyás és progresszív sajtó már így is jelentősen devalválta.

Ide jutottunk. Az EU egykoron a jólét ígéretével bírta rá a kontinenst a békére. Ma a jólétünk feladását követeli a háború jegyében.

A kérdés az, hogy megmenthető-e még az Európai Unió. Az EU elszigetelődött. Kína szóba sem áll a brüsszeli tisztviselőkkel, vagy megalázó körülmények között hajlandó vele csak tárgyalni. Az Egyesült Államok látványosan semmibe veszi az EU vezetését, és úgy általában az egész kontinenst. Talán még Zelenszkijnek is nagyobb hatása van Trump elnökre, mint az európai elitnek. Oroszország röhög a markába, mikor látja, hogy az ostoba, középszerű, bankárok által kitartott európai politikusok milyen helyzetbe sodorták magukat. A Globális Dél nem kér a kioktató, progresszív fanatikus EU-ból – legfeljebb fejőstehénnek fogadja el.

Ebből a vesztes pozícióból már nagyon nehéz lesz visszahozni az EU-t. Az egyetlen remény, hogy a Patrióták Európáért tényleg át tudja venni az EP feletti irányítást, akár egy Európai Néppárton belüli palotaforradalom segítségével. De ha ez meg is történne, a bizalom helyreállítása további kemény évekbe telne.

Ám szorít az idő. Egy ponton túl a kiábrándult választók nem fogják tolerálni az uniós intézmények létét sem. A politikusok válaszul lassan, fokozatosan kiléptetik országukat ezekből a hitelétvesztett európai intézményekből. Ez nem a „szélsőjobb” vagy az „illiberális demokrácia” miatt történik majd, hanem az elfajzott, autoriter, és teljesen eltorzult liberális demokrácia ámokfutása miatt.

Akárhogy is, az EU, úgy ahogy ma ismerjük, meg fog szűnni létezni. A legideálisabb esetben is átalakul a szuverén országok Európájává. A brüsszeli ingyenélők hadát drámai mértékben lecsökkentik, a döntéshozás mechanizmusát átalakítják, hatásköröket fognak visszaadni a tagállamoknak. Az Európai Parlament jelentősége lecsökken, az Európai Tanácsé megnő, az Európai Bizottságot pedig olyan rövid pórázon tartják majd, amilyen röviden csak lehet. Az eddig történtekért felelős liberális politikusokat nyugdíjba küldik. Lesz, akinek lesz hova menni, másoknak nem – lábjegyzetként eltűnnek a történelem süllyesztőjében.

Vagy (!), az ez egész EU darabjaira hullik, és a tagállamok külön csoportokban megpróbálnak úgy együttműködni, hogy a legfontosabb gazdasági intézményeket fenntartsák: az áru és a munkaerő szabad mozgását. Attól, hogy az EU megszűnik, még lehet Közép-Európai Kereskedelmi Közösség. A kérdés az, hogy a bomlás mennyire lesz gyors. Mert minél gyorsabb lesz, az a hétköznapi embereknek annál fájdalmasabb és költségesebb lesz.

És mi fog történni a globalista elittel? Mindkét fenti forgatókönyv esetében ugyanaz. Ugyanaz, mint mindig. Felszámolják egyes pozícióikat, és megalkusznak az új rend legbefolyásosabb szereplőivel az új hatalmi egyensúlyról. A demokratikus egyensúly visszaállításáról. És várnak. Várnak, amíg eltűnik a harcos generáció, amíg helyüket gyengébb és hülyébb vezetők veszik át. És kezdődik az egész ciklus elölről, más nevekkel, más ideológiai szekértábor mögé bújva, más technológiai megoldásokkal…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: Mesterséges intelligenciával készített tartalom