Itt a nagy „korszakváltás”: Gubík nagy mellénnyel bezengett 13 pontja mindössze a 2023-as választási program ismétlése

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a párt Országos Tanácsának szombati ülésén elmondott beszédében bemutatta „kormányprogramját”, 13 intézkedést. „Az erkélyre nem sétálok ki, hogy kihirdessem őket, de amennyiben hajlandó bármely szlovák párt együttműködni ezekben (…), úgy nem mondunk nemet a partnerségre.” – mondta. Az ember azt hihette volna (és egyesek tapsából ítélve, a jelenlevők nagy része tényleg azt hitte), hogy ez a 13 pont tényleg korszakváltást jelöl. Csakhogy nem így van. A felsorolt tézisek ismerősek lehettek azok számára, akik 2023-ban vették a fáradtságot, és elolvasták az akkori Szövetség választási programját. Gubík „kormányprogramja” ugyanis egyetlen pont kivételével a 2023-as célkitűzések másolata vagy más szavakkal leírt változata. Az a program pedig még az előző, Forró Krisztián vezette garnitúra munkája volt.

Nem fogunk kitérni Gubík beszédére, felesleges is volna, röviden összefoglaljuk az átfedéseket:

• Kisebbségek jogállásáról szóló törvény – ez nem új. Az elmúlt években pedig épp az a Gyimesi György állt legközelebb a megvalósításához, akit száműztek a pártból…
• Nemzeti tanácsok – ebben a részben Gubík az oktatást, sajtót és kultúrát érintő nemzeti tanácsok létrehozásáról beszél. Ez ott van a 2023-as programban is, más-más területek leírásában. Például az oktatási tanácsot akkor „oktatási önigazgatásként” jelölték, illetve a program kisebbségi önkormányzatok létrehozását is emlegette.
• Közigazgatási rendszer átalakítása – 2023-as program része.
• A magyar, mint hivatalos nyelv – 2023-as program része.
• A helyi önazonosság védelméről szóló törvény – ez különböző jogokat adna az önkormányzatoknak a beköltözni akarók „szűréséhez”. Ugyanez a 2023-as programban mint „helyi közösségek identitás megőrzési joga” szerepel.
• Otthonteremtési támogatás a leszakadó régiókban – ez sem új, ugyanakkor visszalépés. A 2023-as családpolitikai programban több pont tárgyalja Gubík ezen célkitűzését, de egyik sem szorítkozik csak a leszakadó régiókra. Ami egyébként logikus is: a magyarok fogyása nem csak a leszakadó régiókat sújtja.
• Gazdasági akcióterv, regionális különbségek, infrastrukturális beruházások – ebbe a 2023-as szakpolitikai célok számos pontja van belesűrítve, semmi új.
• A hazai termelők támogatása – szinte szóról szóra a 2023-as választási program része.
• Átfogó vízgazdálkodási program – ez sem új.
• Az önkormányzati finanszírozási rendszer – ez a programpont is még a régi MKP idején született.
• Szabad jelképhasználat – szóról szóra másolat.
• Kollektív bűnösség elvének végleges eltörlése – Gubík úgy tett, mintha csak a kerek évforduló miatt említette volna, pedig választásról választásra ott volt a konzervatív elődpárt programjában.

Önmagában nem lenne baj azzal, hogy a legjobb programpontokat Gubík egyszerűen átemeli a korábbi célkitűzésekből. Csak különös, hogy ezt valami forradalmi újításként próbálja eladni. Ráadásul átnézve a régi választási ígéreteket, voltak ennél ütősebb és fontosabb elemek is.

Másik kérdés a súlypontozás. A családpolitika mindennek az alfája és omegája. Ha nincs elég magyar gyerek, az oktatási intézményektől a kulturális intézményeken át a politikai érdekérvényesítésig minden veszélybe kerül. Ennek ellenére Gubík csak a leszakadó régiókra fókuszál. Ráadásul ez csak a 7. pont volt, megelőzte például a nemzeti tanácsok létrehozása is, ami a felvidéki magyar politika jelenlegi állapotában csak újabb fizetéssel járó funkciókat jelent a tűzhöz közel ülők számára. De a családokat megelőzte a választási törvény korrigálása is.

Az egész listán az egyetlen új dolog a választási rendszer „korrigálása”, ami magyarul az 5 százalékért megdolgozni nem akaró korszakváltó Magyar Szövetség számára megkönnyítené a mandátumszerzést. Ez sem Gubíkék sajátja, a regionális alternatív küszöböt Romániában 2015-ben az RMDSZ javasolta (annak már tíz éve). Gubíkék úgy szabnák a Magyar Szövetségre a választási rendszert, hogy két megyében elért legalább 7 százalékos küszöb megugrásánál parlamenti mandátumot kapnának.

Mindenesetre érdemes feltenni a kérdést, hogy mennyire gondolták ezt végig, vagy gondolják eleve komolyan. Egyrészt kirukkolnak a konkrét számokkal az alternatív küszöbről, másrészt felvetik a közigazgatási határok megváltoztatását, ami viszont új megyehatárokat jelent, új nemzeti arányokkal. Most vagy nem számolnak azzal, hogy a megyehatárokat meg tudják változtatni (akkor viszont Gubík megvezeti a választókat), vagy képtelenek teljes koncepciókban gondolkodni.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a választási küszöb megváltoztatása kvázi beismerése annak, hogy a párt képtelen megugrani a lécet.

Összességében Gubík nem nagyon tudta elrontani azt, amit korábban már jól megírtak mások. A súlypontozás és a fontossági sorrend azonban zavarba ejtő. A Beneš-dekrétumok ügyét és a szabad jelképhasználatot a vízgazdálkodási program is megelőzi.

Még érdekesebb, ami nincs rajta a listán. Gubík saját bevallása szerint nem érzi szükségét, hogy nemzetközi, külföldi ügyekkel foglalkozzon, mert azok „nem rajtunk múlnak”. Akkor mi a fenének tagja az Európai Néppártnak? Vagy a párt már nem is fog indulni az EP-választáson?

Nem kell hozzá atomfizikusnak lenni, hogy lássuk, ha Ukrajna uniós csatlakozása tönkreteszi a gazdákat, akkor Gubík átmásolt 13 pontjából kettőnek rögtön lőttek. A háború elhúzódása, az ukrán gáztranzit blokkolása és Ukrajna tagfelvétele együtt ellehetetleníti a családtámogatási rendszert, az önkormányzati finanszírozási rendszert és az infrastrukturális fejlesztéseket (ezekhez pénz kell). A 13-ból öt célkitűzés elvérzik azon, hogy a párt nem foglalkozik a tágabb gazdasági és politikai környezettel, mert az számára kényelmetlen.

Gubík a progresszívokkal is tárgyalni akar az együttműködésről a fenti programpontok megvalósítása kapcsán (ő mondta, nem én). Szeretnék én látni olyan progresszív kormányt, amely hivatalos nyelvvé teszi a magyart, vagy úgy korrigálja a választási törvényt, hogy az a magyar pártnak jó legyen, mikor rengeteg választót szerez azzal, hogy a magyar párt tehetetlen. Egyébként ugyanez igaz a HLAS-ra és a Smerre is. Ez mínusz kettő.

Nehéz viszont elképzelni, hogy az urbánus progresszív-atlantista pártok kisujjukat is mozdítják a helyi közösségek „önazonosságának védelméért”, hiszen az a falvakba betelepülő városiakat korlátozná az ingatlanvételben.

De ugyanilyen problémák adódhatnak a szabad jelképhasználattal, hiszen a progresszívek számára a magyar kormány és így a magyar kisebbség, de a hagyományos jelképek is mind fenyegetést jelentő tényezők, külpolitikai okokból és persze a kultúrharc miatt is. Inkább korlátozni fogják a kisebbségek helyzetét, csak hogy provokálják a magyar kormányt, vagy hogy Ukrajna számára teremtsenek alkupozíciót.

A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt épp a PS-ben politizáló Korčok kaszálta el. Marad 3. A nemzeti tanácsok hatásköröket vennének el az oktatásügytől, ami a genderfanatikus progresszíveknek szintén vörös vonal lesz. Emlékezzünk vissza, milyen harcok folytak azért, hogy a szülőket megfosszák a beleszólás jogától a tekintetben, hogy a gyerekeiknek mit taníthatnak (a hivatalos tanterven kívül) az iskolákban.

Szóval a program jó, de ez nem Gubík érdeme. Minden, amit felsorolt, mások dolgozták ki. A súlypontozás nem jó, mert nem koncepcióban és nem nemzeti stratégiában gondolkodik. És továbbra sem tudjuk, milyen eszközökkel akarja elérni Gubík ezek érvényesítését, mi az, ami alku tárgya, és mi az, ami nem. Ha egyik sem, akkor kizárt, hogy a Magyar Szövetség kormányra kerüljön. Ha legalább három vörös vonalnak számít, akkor pedig a progresszívekkel nincs értelme tárgyalni. Ha viszont minden alku tárgya, és a bársonyszék a cél, akkor teljesen érthető, hogy miért nem fektetett Gubík több munkát 13 pontos kormányprogramja kidolgozásába.

Ezek a politikai marketingfogások egyáltalán nem számítanak újdonságnak. A probléma az, hogy a Magyar Szövetségben továbbra is megmaradt a félelem az ideológiai kérdések feszegetésétől. Ez pedig akadályozza a nemzetstratégiai keretek kidolgozását. Amit most láttunk, semmilyen hozzáadott értéket nem képvisel.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy Gubík eredményként adta el, hogy újabb pozíciókat, párton belüli agytrösztöt és marketingcsapatot hozott létre, természetesen saját ismerősi és haveri gárdájából összeállítva. Stratégia nincs, a párt ráfordításai nőnek, a választók pedig megtudták, hogy a párt továbbra sem foglalkozik mással, csak ami számára kényelmes. Tessék hozzájuk igazodni, és úgy szavazni, ugyebár…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala