Micskó András: Mi harminc? – Mi mennyi? – Budapest csődközelben

Nyitókép: Pörge Béla

Az elmúlt hetekben egyre több hír jelenik meg arról, hogy Budapest csődközeli helyzetbe került. A hol sejtelmes, hol nyíltan erre utaló közlemények, leállással való fenyegetődzések nagy port vertek a magyar belpolitikában, mert a történteket – mint mindent is – a szereplők a Fidesz-ellenzék párbaj részeként jelenítik meg. Röviden arról van szó, hogy az ellenzék a város ellehetetlenítésének okaként a kormányt, annak Budapestet bedönteni szándékozó politikáját jelöli meg. Ezzel szemben a kormány – természetesen – működtetési hibákat vél felfedezni, és a vádakban ártatlannak mondja magát.

Kiváltó ok

A hangos jajveszékelést az váltotta ki, hogy az állam 10 milliárd forintot inkasszált a város számlájáról, mint Karácsony polgármester mondja, törvénytelenül. Azt állítja, minden baj forrása a szolidaritási adó, a magyar unikum, ami arra hivatott, hogy a gazdag önkormányzatoktól beszedett összegekkel olyan településeket támogasson, amik soha nem voltak, és vélhetően nem is lesznek abban a helyzetben, hogy számottevő iparűzési adóbevételről álmodhassanak. Jellemzően ilyenek a kistelepülések, amik területüknél, fekvésüknél, költségvetésüknél fogva, és nem utolsó sorban számottevő munkaerő híján, képtelenek versenyképes ajánlatot tenni a letelepülő cégek számára.

Igazságok

Az elvvel talán nincs semmi baj, de az adó mértékével lehet. Az elmúlt hat évben Budapest esetében, egyedülállóan, ez az adónem tizenötszörösére, 75,5 milliárd forintra emelkedett (2025-ben 89-re fog, ez 18-szoros érték).

Ez brutális, mondja Karácsony, csődbe dönti a fővárost!

Igaz, mondja a kormány, de közben csak az iparűzési bevétel kétszeresére, 164-ről 303 milliárdra emelkedett! Ebből meg futhatná, nem?

Összevetés

Oké, oké, de mennyi az annyi? A címben idézett közismert vicchez hasonlóan a felek ügyesen elbeszélnek egymás mellett, és sehol egy médium, ami értelmes és összevethető számokat közöl, hogy az olvasó maga dönthetné el, kinek adjon igazat. Igaz, amint a belpolitikai adok-kapokból jól látszik, az ilyen olvasó valóban kevés. Nem divat a gondolkodás, sokkal egyszerűbb a mások szólamait szajkózni esztelen. Pláne, ha az ember egy buta fideszes, ugye.

Nem vagyok közgazdász, és ember legyen a talpán, aki átrágja magát azon a számrengetegen, ami közelebb juttathatná a belérejtett valósághoz. Minden erre irányuló kísérlet egyébként is csak alkalmatlanságunkat igazolja a magasszintű demokratikus döntéshozatalban. Hogy mégis megpróbáljuk, csak ennek bizonyítéka lehet!

Előzmények

1. 2011-ben az Orbán-kormány átvállalta, azaz lenullázta Budapest 170 milliárdos adósságát, ami még a jóságos, maoista Demszky bácsi baloldali vezetése alatt keletkezett.
2. Budapest a 2018-as választáson került (újra) ellenzéki kézre, amikor Tarlóst legyőzte Karácsony. Első teljes éve, a 2019-es, egyben az utolsó békeév is volt, ami ennélfogva alkalmasnak látszik, hogy bázisnak tekintsük. Annál is inkább, mert abban az évben a város költségvetése még rendben volt: a Tarlós-rendszer hagyatékából kb. 200 milliárdos tartalék, 2/3-a megcímkézett, 1/3-a szabad pénzeszközként állt az új vezetés rendelkezésére.
3. 2025 tavaszán, élve elővásárlási jogával, a város megvette az államtól a „Rákosrendező” nevű, kiváló adottságokkal rendelkező roncs- és hulladéktemetőt, amiért 12,73 Mrd forint előleget kellett leperkálnia (az 51-ből). A történet kétarcú. Az állam araboknak adta volna el, így viszont a mienk maradt. Az araboknak lett volna pénze a fejlesztésre, de Budapest látképéből normális embernek cseppet sem hiányzik egy Burj Khalifa. Budapestnek, ha így megy tovább, sosem lesz pénze, még a terület rendbetételére sem. Attól meg végképp nem kell tartanunk, hogy Karácsony megtalálja az egyetlen befektetőt, akinek – az arabokkal szemben – fontosabb Budapest érdeke, mint a pénztárcája. Tehát arra számíthatunk, hogy legalább húsz évre garantáltan marad a kosz, a rendetlenség és a rozsdatemető. Viszont elment rá a város nem is volt pénze.

Referencia

Hogy lássunk is az erdőben, és megkíséreljük az almát almával összehasonlítani, szükségünk lesz egy referenciára is, ami legyen a vidéki városok leggazdagabbika. Győr Budapest után a második legnagyobb szolidaritási adót fizeti. Végük kell néhány szempont, hogy összehasonlíthassuk az elénk táruló adatokat!

1. Nézzük meg, mennyivel nőtt hat év alatt a költségvetésük;
2. Hogyan változott eközben az iparűzési adó;
3. Mennyi szolidaritási hozzájárulást kellet fizetni a két városnak;
4. Milyen tehet jelentett nekik az energiaár-változás;
5. Végül, hogy alakultak a működési kiadásaik?

1. Budapestnek majdnem húsz, Győrnek csak 10 százalékkal nőtt a költségvetése. A 8% különbözet Budapest esetében 30 milliárddal csúsztatná lejjebb a kiadásokat.

2. Budapest iparűzési adóbevétele a vizsgált időszakban 85%-kal, 139 milliárddal nőtt. Győré csak 35%-kal. Az 50%-os plusz 82 milliárddal toldja meg a budapesti költségvetést.

3. A Szolidaritási hozzájárulás a budapesti költségvetés 16,8%-át teszi ki, ám ha ezt sokalljuk, meg fogunk lepődni azon, hogy Győr esetében is majdnem ugyanannyit, 14,6%-ot tesz ki! A kérdés: ott hogy bírják? Miért nem ágál a (tavaly óta ellenzéki) polgármester? Tény, hogy a 75,5 milliárdos Szolidaritási hozzájárulás rengeteg pénz. De az IPA növekménye 2019-hez képest ennek levonása után is 59 milliárd többletet hagyott a város kasszájában – ha minden más rendben lenne. A tétel csak 9,96 milliárddal fájna kevésbé Budapestnek – ennyi a plusz, ami a kasszában maradna egy győrazonos adómértéknél. Ez a tényleges összeg, amit a főváros egyedülálló sérelemként értelmezhet!

4. A költségvetéseket megterheli még az energiaár-növekedés is, ami egyáltalán nem a kormány aknamunkájának eredménye, hanem az Uniós energiapolitikáé. A tétel csak sziszifuszi munkával számolható ki pontosan, közönséges halandók számára legfeljebb annyi világos, hogy ez az összeg a „Dologi kiadások” sorában rejtőzködik. Nézzük hát, hogy alakul ez a sor! Győrnél csak 26%-os kiadásnövekedést látunk, Budapestnél 82%-osat! Vajon miért?

5. Működési célú kiadások

A tétel azért érdekes, mert ebben találhatók a személyi juttatások, melyek a Fidesz kritikájának állandó sarokkövét jelentik. Látható, hogy az arányok itt is Győr javára billennek. Bár ott is kitesz 60 %-ot a kiadásnövekedés, de Budapesten 88-at, ami arányaiban másfélszerese a győrinek. A számok alapján, elsőre tehát nehéz volna a Fidesz „300.000 millió felesleges tanácsadókra” szövegét megcáfolni. Mert, ha csak a győri szintre fogom vissza a Személyi juttatás sor 17%-os különbözetét, már abból több, úgy 425 millió jönne ki! Az összes kiadás 160%-on tartása (mint a győri) viszont 61 milliárdot tartana a főváros zsebében!

Mire gondoljunk?

Budapesten minden arány nagyobb. Mindenre többel költenek többet, mint Győrben. Ha egyetlen szót kellene találnom ennek jellemzésére, az biztosan nem a takarékosság volna! Inkább a pazarlás. Vagy az alkalmatlanság. Tarlós évente 9 milliárdot „takarított” meg a városnak 2010-2018 között. Karácsonynak kicsit rövidebb idő is elég volt, hogy eltakarítsa mindet – a többletbevétellel együtt. De hogy is mondta a Vaslédi? „Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből”. Igen…

Szakértők

Tudom, mindenben tévedek. A szakértők, akik eddig semmit nem tettek az asztalra, majd gondosan kijavítják a számaimat, mert ők okosak nagyon, ha meg kell mondani, mi nem jó. De mi, többiek sajnos nem vagyunk azok – és minden félreértünk. Ezért van, hogy nekünk nem is mondanak semmit. Így nincs mit rosszul értelmeznünk. A demokrácia jegyében.

Hogy mégis próbálunk átlátni a káoszon? Önfejű makacsság. A buta, tudatlan és rosszindulatú választó ismertetőjele, akinek nincs agya, csak jelszavakat ismétel. Mert megmondták neki, hogy mit mondjon. Akik értik. Higgyék el, most, a cikk végére érve, mondjon bárki bármit, ebben a témában mégis Önök lettek a legtájékozottabb olvasók szerte e hazában!

Micskó András